"Milyen kicsi és szánalmas, hatalmas és erős az ember”

Fotó: ifj,. Farkas Antal

Több mint százan gyülekeztek kedden délután a Székelyszentléleken a 2006. augusztus 23-án állított emlékműnél: idén volt hatodik éve, hogy egy csendesnek tűnő augusztusi délután tragikus fordulatot vett 16 emberi életet követelve. Az emberemlékezet óta nem látott áradás 29 lakóházat semmisített meg, közel 2000 lakó- és gazdasági épületben tett kárt – az anyagi kárt azóta kijavították az udvarhelyszékiek, a fájdalom viszont viszont nem fakult.

Kovács Eszter

2011. augusztus 23., 18:582011. augusztus 23., 18:58

2011. augusztus 25., 10:022011. augusztus 25., 10:02

A hat évvel ezelőtti vészes nappal ellentétben gyönyörű napsütésben emlékeztünk a 2005-ös árvíz áldozataira. A megemlékezés kezdetén Fancsali Orsolya előadásában Kányádi Sándor Noé bárkája felé című költeményét hallhatták az egybegyűltek, majd Albert Mátyás, Farkaslaka polgármestere mondta el emlékező beszédét.

„Ilyenkor ébredünk rá, hogy milyen kicsi és szánalmas, de milyen hatalmas és erős az ember” – jegyezte meg Albert Mátyás kifejtvén: a természet elemi erejével szemben érezheti igazán kiszolgáltatottnak, szánalmasnak magát az ember. A hat évvel ezelőtti katasztrófát követő példátlan összefogás bebizonyította, hogy hatalmas is az ember, hisz mások fájdalmát is képes észrevenni – tette hozzá az elöljáró.

A következőkben Péter Zoltán, Siménfalva polgármestere szólalt fel, aki kötelességének érezte megjelenni az emlékműnél. „Az áradás próbára tette a barátságot, a jóságot, a tisztességet, megrendítette biztonságérzetünket, de mindezek mellett jól esett tudni, hogy nem vagyunk egyedül” – fejtette ki a polgármester. Zárásként Balázs Károly és Csáki Levente egyházi méltóságok mondták el emlékező beszédüket, majd a szentléleki egyházi kórus kíséretében a katasztrófa áldozatainak hozzátartozói helyezték el az emlékezés virágait és a kegyelet koszorúit a szentléleki szobornál.