Mi tesz igazi vezetővé egy polgármestert?

Meggyőződése, hogy nem lehet sikeres egy polgármester, ha nincs mögötte egy támogató csapat. „Egy polgármesternek látnia kell, milyen lesz a település 20, 30 vagy akár 50 év múlva – még akkor is, ha ezt a lakosság sokszor nem érti” – fejtette ki. Elmondása szerint a polgármesteri hivataltól a száz méterre lévő üzletig kétórás út vezet, „mert az emberekkel időközben beszélgetni kell, meg kell tudni, hogy mi az, amiben segíthetünk”. Szerinte

Hitet és kitartást adni

Dobsa István, a kárpátaljai Tiszakeresztúr elöljárója korábban pedagógusként szolgálta közösségét, amelynek két éve áll az élén. Nem titkolta, Ukrajnában, az erőteljes konfliktusok uralta országban, ahol gyakori a fegyverropogás, és emiatt kaotikusak az állapotok, cseppet sem hálás feladat a polgármesterség. „Hitet és kitartást kell adni az embereknek” – vallja, ahogyan azt is, hogy

Egy közösség sikere szerinte abban rejlik, hogy a vezetők képesek-e egymás mellé ültetni azokat az embereket, akik tenni akarnak a fejlődésért. Éppen ezért Tiszakeresztúron minden év elején a civil szféra és az egyház vezetőivel közösen próbálják meghatározni azt az irányt, amely élhetőbbé teszi a falut.

A globalizációs hullám hatásai

Magyarkanizsa Délvidék legészakibb települése. Fejsztámer Róbert noha 18 éve vállal aktív szerepet a közéletben, mindössze másfél éve polgármestere a kisvárosnak. Mint mondta, rendhagyó helyzetben van, a szerb közigazgatási rendszer miatt is: Magyarkanizsához kilenc település tartozik, ugyanennyi polgármesterrel, saját döntéshozó testületekkel. Ezeket ő fogja össze, ugyanis hiába a többi vezető, minden központosított, egy a költségvetés is. Eddigi tapasztalatai szerint „rengeteg a bírálat, a kritika, de nagyon kevés a megoldási javaslat”. Éppen ezért úgy véli,

Nincsenek könnyű helyzetben – számolt be Fejsztámer –, hiszen a magyarok száma három év alatt húsz százalékkal csökkent. „Félelemmel várom az elkövetkező 10–15 évet. A divatos globalizációs hullám mérséklése nélkül nálunk hatalmas problémák lesznek: kiürülnek az óvodák, majd az iskolák” – festett borús képet.

Míg a kettővel korábbi mandátum alatt a vállalt ígéretek 96, majd a rákövetkezőben 95, addig úgy néz ki, a mostani ciklusban az emberekkel szembeni vállalások száz százalékát teljesíteni tudják. „Az emberek már úgy tekintenek az önkormányzatra, mint egy biztos pontra” – jelentette ki Kovács Péter. Hozzátette, „a polgármesternek nem a legokosabbnak kell lennie, hanem meg kell találnia azokat a legokosabb embereket, akik tenni akarnak a közösségért”.

Átlépni a város határait

Gálfi Árpád neve a hallgatóság java részének ismerős volt – Székelyudvarhely tavaly megválasztott polgármestere úgy véli, „a várost minden téren új alapokra kell helyezni”. Horváth Anna azon kérdésére, hogy át lehet-e lépni közösségépítés terén Székelyudvarhely határait, Gálfi határozottan válaszolt: megígérte és bizonyította is a nyitottságot, ennek eredménye, hogy megszervezték a székelyföldi magyar városok, majd az udvarhelyszéki polgármesterek találkozóját.

– fogalmazott. Hozzátette, nem versenyezni akar az említett városokkal, elvégre a fejlődés csak közösen valósulhat meg. A városházán szerzett tapasztalatait megosztva elmondta, az, hogy az ott dolgozók fizetése alacsony, meghatározza a működést is. „Udvarhely célja, hogy pályázati pénzeket ragadjon meg, mert a Bukarestből kapott pénz nem elég” – foglalta össze.

– vélekedett. A decentralizációra térve Antal meglátását ismertetve elmondta, „mióta Bukaresttől átvettük az iskolákat, kórházakat, azok jobban működnek”.

Bálint József nehezményezte, hogy „hiába van az ellenzék mögött is sok ember, ők keveset kapnak”. „Jelenleg az RMDSZ kezeli a romániai magyarságnak juttatott közpénzeket, az ellenzéknek csak harmat jut. A többség ne éljen vissza a hatalmával!” – zárta felszólalását Bálint.