Marosvásárhelyen temették el a medgyesi tragédia áldozatait

Fotó: Gergely Imre

A marosvásárhelyi jeddi úti sírkertben temették el szerdán, június 30-án a medgyesi tragédia áldozatait: Cseh Dénes, unitárius lelkipásztort és két gyerekét: Tamást és Dávidot. A szertartáson több mint félezer személy vett részt, akiknek nagy része ma is értetlenül áll az egész országot megborzongató tragédia előtt.

Hajnal Csilla (R)

2010. június 30., 17:412010. június 30., 17:41

2010. június 30., 18:172010. június 30., 18:17

Fotó: Gergely Imre

A közeli és távoli rokonokon, ismerősökön kívül a fővárosi sajtóorgánumok képviselői is megjelentek a temetésen, meglehetősen oda nem illő módon viselkedve, semmibe véve azt a tényt, hogy a temető kegyeleti hely, ahol viselkedni illik, legfőképpen pedig kerülni kell a hangoskodást, a telefonálgatásokat.

A család kérésére senki nem filmezhetett a temetés ideje alatt – jól érthető okokból. Senkinek nem lehet érdeke ugyanis, hogy a meglehetősen furcsa, érthetetlen, megdöbbentő halálesetekkel kapcsolatos országos hisztériahullám további horrorisztikus elemekkel bővüljön és tovább gyűrűzzön. A bukaresti sajtósok közterületen való filmezéshez való – eléggé vitatható – jogukra hivatkozva azonban továbbra sem állították le a kamerát, előregyúródva igyekeztek elkapni valamit a „szenzációból”. A család egyik hozzátartozója felháborodva össze is törte az egyik felvevőkészüléket, mire a tévés-újságíró kihívta a rendőrséget (a temetőbe!), és elkérték a hozzátartozó adatait. Annak a hozzátartozónak az adatait, aki mindvégig csak annyit kért, hogy ne filmezzenek, és ne fényképezzenek a sajtósok a szertartáson. Ez a kérés emberi és minden más szempontot is figyelembe véve – érthető. Még ha közterületnek is tekintjük a temetőt, elfogadható, különösen ha a személyiségi jogok tiszteletben tartását is számításba vesszük. A fővárosi tévések sajnálatos módon gyakran elfelejtik, hogy ők is mindenekelőtt emberek, és csak azután a médiaipar alkalmazottai, esetenként hiénái.