Zászlóbemutató a Bocskai Napokon

A Bocskai István középiskola diákjainak irodalmi összeállításával nyitották meg a rendhagyó történelemórának is beillő előadásokat a művelődési házban. A magyar zászlókat illetően Kollár Zsolt, Nyárádszereda magyarországi testvértelepülése, Örkény jegyzője felvezetőjében elmondta: a 2004 decemberi népszavazás után összekovácsolódott náluk egy társaság, amely gyalogtúrákat szervezett Erdélyben az összetartozás eszméjének erősítéséért, s ekkor tapasztalták meg: a zászlónak varázsa van. Amikor anélkül sétáltak át a székely falvakon, turistáknak tekintették őket az emberek, azonban amikor vállukon volt a magyar zászló, megállították őket, szóba elegyedtek velük. A megalakult Határok Nélkül – Magyartól Magyarig Kulturális és Turisztikai Egyesület úgy gondolta, hogy érdemes rekonstruálni a történelmi zászlókat, és azokat bemutatni Magyarországon és a határon túl is. Érdemes feleleveníteni és közszemlére tenni azokat, bemutatni a fiataloknak és magunknak is, hogy ők is, mi is tanulhassunk, okulhassunk belőle. A Mysik Károly és fia, Balázs által rajzok, leírások alapján megalkotott 23 zászló egyharmados méretarányban, de történelmi hűséggel adja vissza a szimbólumrendszert a honfoglalás- és Árpád-kori lobogóktól az 1990-ben megalkotott honvéd zászlóig.

A székely zászlókról a székelyudvarhelyi Mihály János történész tartott előadást. A 2009-ben létrejött Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportról is szólt, amelynek rajta kívül olyan neves tagjai vannak, mint a marosvásárhelyi Pál-Antal Sándor és a székelyudvarhelyi Zepeczaner Jenő történész-kutatók és Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus. A munkacsoport három fő célkitűzése a székely szimbólumokat tartalmazó tárgyi és írott emlékek felkutatása, ezek népszerűsítése cikkek, tanulmányok révén, valamint magyarországi mintára megalkotni az egykori székely zászlókat.

Ez utóbbi nem egyszerű feladat, hisz eredeti lobogók csupán a 18-19. századtól maradtak fenn, de a történelmi leírások, templomi falfestmények és egyéb források alapján jól sikerült rekonstruálni a középkori zászlókat is. A tervezett 23 zászlóból eddig 19 készült el, és a tehetséges brassói fiatal mester, Puskás-Bajkó Gábor műhelyéből kerültek ki a 14. századtól az 1941-ig terjedő korszak jelképei. Találunk közöttük 15. századi székely ispáni zászlót, Marosvásárhelynek Mátyás királytól kapott zászlaját, régi székely, lovassági és gyalogsági lobogókat, Székely Mózes lovassági és fejedelmi zászlóit, Hans von Aachen németalföldi mester készítette lobogók rekonstrukcióit, de a sorban ott vannak Csíkszék, Udvarhelyszék, Csík és Udvarhely vármegye zászlói, 1848-as és az 1919-ben készült székely hadosztályi lobogó is. Mihály János hangsúlyozta: olyan zászlókat emeltek ki ezúttal, amelyek ősi, történeti elemeket tartalmaztak. Előadásából az is kiderült: a piros-fehér-zöld színek először 1836-ban jelentek meg székelyföldi zászlón, Székelyudvarhelyen. Az 1848. évi agyagfalvi gyűlést követően a székelység is felvette a piros-fehér-zöld lobogót, mint a nemzeti identitást kifejező jelképet, de emellett megmaradtak az addig is használt jelképek, mint a regionális identitás mutatói.

A zászlóismertető előadásokkal egy időben nyílt meg a művelődési házban Kulcsár István örkényi alpolgármester festészeti kiállítása. Bemutatkozásában a művész-elöljáró elmondta: mindig keresi az újat, a mást a témákban és a technikákban. Ezúttal munkássága minden területéről igyekezett hozni egy-egy részt, a történelmi Bocskai Istvántól erdélyi tájképen át a csendéletig.