Visszaadta hitüket az út

„A helyiek a bekecsi „transzalpinaként” emlegetik az új utat” – meséli Hegedüs Imre, a munkálatok kivitelezéséért felelős, a marosvásárhelyi MBO Group keretében működő Maros Út- és Hídépítő Vállalat mérnöke. Mi magunk is többször meggyőződhetünk arról, hogy a környékbeliek valósággal csodájára járnak az útnak, különösen azok az idősebb személyek, akik ismerték az előző állapotokat. Ottjártunkkor a helybéliek is ezt erősítették meg: csak a tejes- és a postakocsi járt már fel ide, 25 éve megszűnt a buszjárat.

Nemzedékek vándoroltak el

„Tudni kell, hogy 1974-ben egy árvíz okozta talajcsúszásról, amit mellesleg nagyon kevés pénzzel meg lehetett volna javítani, az akkori kommunista vezetés úgy gondolta, hogy jó alkalom arra, hogy egy tranzitközség elszigetelt településsé változzon. A javítási munkálatok elmaradása azt eredményezte, hogy a község elveszítette lakosságának hetven százalékát, egész generációk vándoroltak el” –  vezetett be a szomorú előzményekbe Kacsó Antal polgármester. Az, hogy a lélekszám 4600-ról 1400-ra csökkent, annak számlájára írható, hogy település lakói a mezőgazdaságból éltek, a gyergyószentmiklósi, szovátai és parajdi piacokra szállították terményeiket, de a leállított autósforgalom miatt megszűnt ez a lehetőség.

Az önkormányzat 2008-ban kezdett el európai pénzeket lehívni a már járhatatlanná váló út felújítására, végül 2010-ben tudták meg: pályázatukat kedvezően bírálták el, és az áfa nélkül 12,5 millió eurós összeg jóval meghaladja a település összes ingatlanjának értékét.

A jövőt jelenti az út

„Szovátán és Parajdon ötszáz-ötszázezer turista volt idén nyáron. Ha ennek csak tíz százaléka választja ezt az útvonalat, az egy szezonban százezer látogatót jelent, már ezért megérte ennek az útnak az építése. A hétvégente Marosvásárhelyről Szovátára utazók jövet-menet negyven kilométert spórolnak meg, de a Hargita megyéből Marosvásárhelyre utazók közül is egyre többen választják majd azt az utat” – részletezte Kacsó Antal, hozzátéve, hogy egyre gyakrabban látni moldvai rendszámtáblájú gépjárműveket is, az út jelentette előnyök felsorolását pedig azzal zárja, hogy a turista- és autósforgalom növekedése mellett mindez a nyárádmagyarósiaknak tesz nagy szolgálatot: amellett, hogy a munkálatok mintegy hetven-nyolcvan munkahelyet teremtettek a helyi lakosok számára, „Szovátán a nyári idényben rengeteg munkalehetőség van, a község fejlődni fog”.

Látván a polgármester lelkesedését, rákérdeztünk arra, hogy mi a helyzet a község lakóival, ők mennyire bizakodóak: „A hónap végén lakossági fórumot szeretnénk szervezni Merre tovább Nyárádmagyarós? címmel. Ennek során meg szeretnénk kérdezni a lakosságot, hogy akar-e napi piacot. Ha igen, az önkormányzat biztosítani fogja a fedett helyszínt, infrastruktúrát, ahol a gazdák terményeiket, termékeiket értékesíteni tudnák. Ezenkívül szeretnénk bódékat is állítani, ahol kürtős-kalácsot, fagylaltot, miccset, nem utolsó sorban pedig népművészeti tárgyakat árulnának. A televíziórelé körül pedig szeretnénk egy negyven férőhelyes parkolóhellyel rendelkező motelt építtetni. Biztos, hogy az első beruházó milliárdos lesz” – lendül bele jövőbeli terveik ismertetésébe az elöljáró, majd ismét nyomatékosította: „Van jövője a falunak”.

Türelemmel viselt korszerűsítés

A polgármester arra is kitért, hogy ritka jó kapcsolat alakult ki a kivitelező, az önkormányzat és a lakosság között: „Minden problémát, kérdést megbeszélnek velünk. De a lakosság érdemeit is ki szeretném emelni: az emberek türelmesek voltak, elszenvedték a zajt, port, és ha valakinek a földjéből le kellett keríteni, két-három méternyit, eszébe sem jutott, hogy kártérítést követeljen, ugyanúgy, ha sáncot kellett ásnia valakinek a földjén, azt minden további nélkül megengedte” – számolt be a valóban ideálisnak hangzó együttműködésről Kacsó Antal, aki csak dicsérni tudja az elvégzett munkát és annak további előnyeit: az útfelújítással sikerült a Nyárádot is szabályozni, az árvízveszélyes területeken sikerült a partszakaszokat megerősíteni.

A legnagyobb kihívást a támfal jelentette

Hegedüs Imrétől, a Maros Út- és Hídépítő vállalat műszaki igazgatójától megtudtuk, hogy az út hossza 13 555 méter, szélessége egyenes szakaszokon 6,5 méter, a kanyarokban a szélesítések miatt eléri a 11,2 métert. „Az út alapja a következőképpen néz ki: 35 cm kő, 18 cm beton, majd erre három réteg különböző fajtájú, összesen 15 cm magas aszfaltréteget fektettünk. A település házainak bejáratánál 206 darab 600-as átereszt helyeztünk el, ezenkívül készült 34 darab egyméteres híd, hét kétméteres, két négyméteres, továbbá három darab ezer milliméter átmérőjű gyűrűből álló híd. A sáncokat is kibetonoztuk, ennek összes hossza 23 226 méter” – tudtuk meg.

Az igazgató terepjárójával végigvitt az új úton, közben megálltunk Nyárádmagyarós Sóvárad felőli kijáratánál, azon a szakaszon, ahol még mindig zajlanak a munkálatok: „Itt nemrég akácerdő volt” – mondta a támfal mellett. „A legnagyobb kihívást a hegy csúszásának a megállítása jelentette. Emiatt 167 darab 1,2 m átmérőjű oszlopot fúrtunk a földbe, 16 méter mélységig. Az oszlopokra 1,4 méteres alapot öntöttünk, az alapokra helyeztük rá a 4 méteres támfalat, amely 411,53 méter hosszú” – avatott be a technikai részletekbe a szakember.

A munkálatok során ezidáig 70 ezer köbméter betont és 50 ezer tonna aszfaltot öntöttek, 500 tonna vasat használtak el. A kivitelező a munkálatok ütemtervével is jól halad, két hónapnyi előnyük van az eltervezettekhez képest. A 2013. április 28-án kezdődött munkálatokat jövő áprilisáig kell befejezniük, ennek mintegy 93 százalékával készen vannak. Még két millió euró értékű munka elvégzése várat magára, hátra van az útjelző táblák kihelyezése, az út festése-csíkozása és a védőkorlátok felszerelése. A szinte fél kilométernyi támfalat is csak jövőben tervezik befejezni, azért, hogy lássák: „hogy viselkedik a föld”.