Újranyitották a Toldalagi-palotát

Rendkívülinek nevezte az eseményt Soós Zoltán múzeumigazgató, aki megköszönte a felújításban részvevőknek, hogy a palota eredeti szépségét visszaállították. „Példaértékű, ahogy dolgoztak, amilyen eredményt értek el” – hangsúlyozta, kiemelve külön a Szász Dénes nevét, aki „már szinte beköltözött a palotába, minden idejét a minőségi munkára áldozta”. 

A Toldalagi család története
A nagyercsei Toldalagi család már a fejedelemség kora óta fontos szerepet játszott Erdély történetében – írja Orbán János művészettörténész. A család első magas politikai karriert befutó képviselője Toldalagi I. Mihály (meghalt 1642-ben) fejedelmi tanácsúr, országos elnök volt, a kiváló diplomata, aki Erdély fejedelmeinek követeként több ízben megjárta a török Portát. Feleségével, Mihálcz Erzsébettel együtt a mikházi kolostor építésének kezdeményezője és fontos támogatója volt. A 18. század megváltozott körülményei között, a Habsburg berendezkedés idején dédunokája, a korábban Rákóczi-pártiság ürügyén meghurcolt IV. Mihály (meghalt 1745-ben) grófi rangot szerzett gyermekei – László, Pál, János, Ferenc, Erzsébet, Kata és a hajadonként elhunyt Sára – számára. Marosvásárhely történetében főként a család eme 18. századi generációi játszottak kiemelkedő szerepet. Abban, hogy Marosvásárhely ennyire felértékelődhetett a család és más erdélyi arisztokraták körében, kulcsszerepet játszott Toldalagi László (meghalt 1779-ben) királyi táblai ülnök, a palota építtetője. Komoly része volt ugyanis abban, hogy a Királyi Táblát, a korabeli Erdély egyik legfontosabb bíráskodási szervét Medgyesről Marosvásárhelyre költöztették. Ez élénkítő hatással bírt a település fejlődésére politikai, gazdasági, sőt építészeti téren is, a Királyi Táblával érkező főurak révén ugyanis egy másfajta építészeti kultúra honosodott meg az addig ilyen téren szegényes városban.

Marc Dorel tudományos kutató a palota emeleti termeiben helyet kapott kiállítást, a nemrég felújított és első alkalommal bemutatott Az Umlingok öröksége: a bodonkúti régi templom mennyezetkazettái című tárlatot nyitotta meg. A kiállításon látható húsz darab, a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársai által restaurált mennyezetkazetta, idős Umling Lőrincz munkája 1751-ből. Az Umling család három generációjának tagjai fél évszázadon keresztül dolgoztak a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén álló protestáns templomokban. Napjainkban 36 templom őrzi az általuk festett mennyezetkazettákat, bútorokat.

A Toldalagi-palota eredeti berendezése nem maradt fenn, csupán néhány kályha, illetve a stukkódíszek. Az épületről Karácsony István művészettörténész beszélt, hangsúlyozva, hogy az erdélyi barokk jelképe, amely magán hordja annak kvalitásait és helyi sajátosságait egyaránt.

Orbán János, a múzeum tudományos kutatója a megnyitóra kiadott szórólapokon tette közkinccsé kutatásainak eredményét. Ahogy ott olvasható, a palota tervezője, az építkezés felügyelője Luidor János, vicepallérja a marosvásárhelyi barokk építészet történetében később nagy jelentőségre szert tevő Paul Schmidt kőművespallér volt. Gróf Toldalagi László rendkívüli figyelmet fordított a művészetek kivitelezésére, nem sajnálta távoli kézművesközpontok mestereit Marosvásárhelyre hívni. A főhomlokzat és az udvari tornác faragott köveinek elkészítésére a korabeli Erdély legfontosabb szobrászával, a kolozsvári Anton Schuchbauerrel szerződött, de szamosújvári kőfaragók is megfordultak az építőtelepen. A belsőépítészeti részletek kivitelezésénél szebeni és segesvári mesterek bukkannak fel. A főhomlokzat és az emeleti termek stukkódíszeit Romanus Lehr készítette.

A nagyszabású építkezés a Thordai Boldizsártól 1742-ben vásárolt nemesi jogállású telken 1759-ben kezdődött el. A munka első szakasza 1762-ig tartott, ekkor épült ki – a meglévő építmények felhasználásával – a főhomlokzati rész és az oldalszárnyak egy része. 1772-ben fejezték be a hátsó szárnyat, így jött létre a mai, három oldalról árkádos udvari tornáccal határolt, zárt belső udvaros alaprajzi forma. Az épület mögötti gazdasági ingatlanokat a hátsó szekérkapun át lehetett megközelíteni.