Társadalomtörténeti áttekintés a szexuális nevelésről

Magyari Tivadar szociológus a szexuális nevelésnek az utóbbi kétszáz évben történő alakulását vázolta fel az RMDSZ-Nőszervezet Női Akadémia legutóbbi rendezvényén Marosvásárhelyen.

Az előadást Magyari úgy indította, hogy a nevelésben, illetve tájékoztatásban a családnak, vagyis a szülőknek, testvéreknek, nagyszülőknek, az intézménynek – az iskolának –, valamint a kortársak csoportjának van a legnagyobb szerepe. A nevelés tartalmát tekintve a leggyakrabban felmerülő téma az anatómiai ismeretek, a higiénia, a másik nemmel szembeni viselkedés, a nemek egyenlősége, a nemi betegségek, a zaklatás elleni felvilágosítás és a homoszexualitás. A szexuális tájékoztatás lehet részleges vagy átfogó, illetve „nulla szervezett”. Ez utóbbi olyan nézetet jelent, hogy különösebb nevelésre nincs szükség, valahogy kialakul.

A felnőtt, a szülő leginkább a tetteivel, a példamutatásával nevel – vallja a pszichológus, aki szerint elsősorban önismeret szükséges ahhoz a felismeréshez, hogy mit hozott magával az egyén a saját neveltetéséből, illetve mi az, amit továbbad az utána következő korosztálynak, a gyerekének, tanítványának. A szexuális nevelést mint a szocializáció kérdését vázolta Csata Éva, aki a szociológushoz hasonlóan a családot, az anyát és az apát tartja a legfontosabb személynek, aki felvilágosítást nyújthat a gyerekének. De kevésbé törpül el a család mellett az óvoda, majd az iskola szerepe, hiszen már a 3-4 éves korú óvodások kipróbálják a nemi szerepeket, éppen ezért az óvónőnek, a pedagógusnak felelőssége van e téren is. A módszertani elvekről szólva a pszichológus a kölcsönös bizalomra helyezte a hangsúlyt. Pontokba szedve az ismeretközlést, a hatékonyságot, a tudományos megalapozottságot, elfogultság- és ítéletmentességet, a személyes meggyőződést és életpéldát sorolta, valamint a család, az óvoda és iskola, az egészségügyi intézmények, és a média szerepét. A szülő és gyerek közötti bizalomról szólva a szakember úgy vélekedett, hogy „ha jó dolgokkal ruháztam fel a gyerekemet, akkor nem lesz gond vele”, vagyis nem kell félteni, ha kellően felvértezte a szülő tudással, erkölcsi magatartással.