Táplálás anyatejjel

A különböző fórumokon zajló, vérre menő viták a szoptató és nem szoptató vagy csak részben szoptató anyák között pontosan arról szólnak, hogy nem fogadjuk el egymás döntését, noha nem is ismerjük a másik helyzetét. Folyton önmagunk igazolására vágyunk, és személyes támadásként éljük meg, ha valaki a szoptatás mellett kampányol. Bárhogyan is dönt egy anya, elfogadásra van szüksége. Annak is, aki a tápszer mellett teszi le voksát, és annak is, aki szoptatja babáját.

Vannak vitathatatlan tények, amelyeket kutatások és statisztikák támasztanak alá. Ilyen például az, hogy a tápszer és az anyatej nem egyenértékű tápanyagok a csecsemő számára. Továbbá az, hogy a nők 98 százaléka fizikailag képes kizárólag vagy részben szoptatni gyermekét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott minimum hat hónapos korig, vagy akár annál is tovább. 2011-es felmérések szerint Romániában az édesanyák csupán 12,6 százaléka szoptatja kizárólagosan féléves koráig a gyerekét. Az információhiány és a környezet támogatásának hiánya, illetve a tejporreklámok hatékonysága jelenti a legfőbb okokat, amiért egy édesanya idejekorán feladja vagy el sem tudja kezdeni a szoptatást. Ha valaki bármilyen okból úgy érzi, hogy nem képes szoptatni, mielőtt elkönyvelné, hogy ő abba a szűk csoportba tartozik, amely fizikailag nem alkalmas rá, érdemes lenne felkeresnie egy szakmailag hiteles segítőt. Marosvásárhelyen jelenleg nincs ugyan okleveles szoptatási tanácsadó, de mindig lehet számítani számos lelkes és hozzáértő édesanyára, akik a szoptatást támogatják és népszerűsítik különböző fórumokon, ilyen például a Védem Egyesület szoptatást támogató Facebook-csoportja is. Bota Anna egyike azon édesanyáknak, akik készségesen segítenek, ha szükség van rá. Megkeresésünkre néhány alapvető kérdésre is válaszolt.

– Hogyan indul be a tejtermelés? Mi a legfontosabb a baba megszületése után?

– A tejtermelés tulajdonképpen már a várandósság alatt beindulhat. A terhesség korai jelei közé tartozik a duzzadt, megnövekedett, fájdalmas mell. A második trimeszterben már sokan beszámolnak kolosztrumtermelődésről, de van, akinek csak a szülés után jelenik meg. A kolosztrum sárga színű úgynevezett előtej, szülés után azonnal a baba rendelkezésére áll. Koncentrált táplálék, amely oly sok ellenanyagot tartalmaz, hogy az Egészségügyi Világszervezet a „baba első védőoltásának” nevezi. A kolosztrum a baba összes tápanyagszükségletét fedezi az első napokban.

A legjobb, ha a babát születése után azonnal mellre tesszük, mert ekkor a legerősebb a szopási ösztöne (ősi reflex). A legtöbb babának az első órákban erős késztetése van a szopásra. A babák általában tudnak és akarnak is szopni a születésük utáni első órában. A korai mellre tételnél a baba könnyebben megtanulja összehangolni a szopást, a nyelést és a légzést, hiszen ekkor a mell még puha, nincs tele tejjel, ezáltal könnyű ráharapni. Az első tej kicsi – evőkanálnyi – mennyiségű, de tökéletes táplálék, és ideális az első napokban. A kolosztrumnak hashajtó hatása is van, elősegíti a mekónium kitisztulását a baba beleiből (ebből van az első, kátrányszerű, zöldesfekete széklet), és ez segít megelőzni az újszülöttkori sárgaságot. A korai és gyakori szoptatás az édesanyának is jó: fokozza a méhösszehúzódásokat, gyorsítja a placenta megszületését, és csökkenti a vérzést. A gyakori szoptatás az első napokban megelőzheti a fájdalmas tejbelövellést is.Tehát a baba megszületése után a legfontosabb, hogy a baba korán és gyakran mellre kerüljön, illetve hogy csak az anyamellet kínáljuk, kerüljük a cumisüveget és a cumit. Ugyanakkor fontos az újszülött helyes mellre tétele, ha helyesen van mellre téve a baba, elkerüljük a mellbimbó sérülését, és nem kell korlátozzuk a mellen eltöltött időt.

– Van úgy, hogy nem elég a tej? Mit tegyen az édesanya ilyenkor?

– Van úgy, de sokkal kevesebbszer történik ez meg, mint ahányszor ettől tartunk. Sajnos, legtöbb esetben a rossz tanácsok okozzák a kisebb tejmennyiséget. Azt várjuk, hogy az egészséges újszülött súlyesése ne haladja meg a hét-tíz százalékot, s a negyedik nap tájékán álljon meg. Ettől kezdve legalább heti 14–16 dekagramm gyarapodást tekintünk megfelelőnek, de ennek a háromszorosa is normálisnak számít, és elfogadott akár a heti 10 dekagramm is rövidebb ideig. Ha a baba jól gyarapodik, az első hónapban napi 2 kakis és 6–7 pisis pelusa van, akkor biztosan elég neki a tej. A szopott mennyiséget nem érdemes mérni, mert ennek alapján nem ítélhető meg, elég-e a tej. A gyarapodás nyomon követése azonban hasznos lehet!

– Mit jelent az igény szerinti szoptatás?

– Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. A gyermek minden szopásigényét a mellen élheti ki.

Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a kisbaba valamiféle rendszerben, időre szopik, bár nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet, teát, vagyis a kizárólagosság érvényesül, de az igény szerintiség nem.

Az is előfordulhat, hogy egy édesanya nem képes kizárólagosan szoptatni gyermekét, valamilyen anatómiai vagy hormonális okból nem tud elegendő tejet termelni. De a pótlás módját úgy választja meg, hogy szonda vagy SNS (Szoptanít) segítségével a mellen pótol, és a babája minden jelzésére reagál, mellre teszi a csemetét. Ez esetben az igény szerintiség akkor is megvalósulhat, ha a kizárólagosság nem. Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Vagyis az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelezhet a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. Természetesen a gyakorlatban valójában nagyon nehéz lenne elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül föl, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség.

A szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre. Ráadásul már önmagában azt is nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy mikor éhes tényleg a kisbaba, hiszen az anyatej nagyon könnyen emészthető, és gyorsan kiürül a gyomorból. Amikor az édesanya azon igyekszik, hogy csak akkor tegye mellre kisbabáját, amikor tényleg éhes, a kisbaba sokszor hasfájósnak minősül. Hiszen sokszor nyűgösködik, amikor nem kerül mellre, és ilyenkor úgy tűnik, semmi nem segít rajta (mert a mellre tétellel nem próbálkoznak). Gyakori, hogy ha a csecsemő többször kerül mellre, akkor a korábbi „értelmetlen”, hasfájásnak gondolt sírások megszűnnek.