Szeretteim, küzdjetek a hitért

Rég nem voltunk ilyen sokan mondták az előttünk ülő padban levő idős somosdi asszonyok, akik közül volt olyan, aki elemlámpával jött, hogy hazafele ne kelljen botorkálnia.

Hallgatták és betartották az igét

Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Nehémiás könyvéből olvasta az igerészt, amelyből kiderült, hogy a nép hosszú ideig nem hallotta Isten igéjét, de kérte az elöljárókat, hogy vegyék elő a mózesi törvényeket és olvassanak nekik azokból. Órákig hallgatták az igét, majd leborultak és dicsérték az Urat. Az igehirdető szerint a mai emberek hajlamosak arra, hogy a régit kidobják, mindig újra vágynak, újat vásárolnak. Ma már nincsenek szabók, akik megfoltozzák, átalakítják a  ruhákat, a cipészek is alig tudnak megélni, mert általában mindent, ami régi, kidobunk.

„Az igerész szerint a nép arra kérte a papokat, hogy vegyék elő a régi törvényeket, Isten igéjét, felébredt bennünk a vágy az ige iránt, rájöttek, hogy Isten igéje nélkül nem tudnak és nem is akarnak élni. Vajon ma, közel ötszáz éve a reformáció, a megújulás után van-e gyülekezeteinkben, van-e bennünk vágy Isten igéjének hallgatása, megértése, megtartása iránt? Mondják-e ma azt a református emberek, hogy kell és fontos nekünk a Biblia, a Heidelbergi Káté és a hitvallás?” – tette fel a kérdést az igehirdető, aki szerint akkor tudunk ezekre igennel válaszolni, ha életünk minden napján, minden percében, minden döntésünk meghozatala előtt kérjük Istent, hogy vezessen minket, olvassuk és hallgatjuk igéjét, s kérjük a Szentlélek irányítását. „Ma gyakran azt mondják a református emberek, hogy három műszakban dolgoznak, vállalkoznak, nincs idejük meghalni sem olyan foglaltak, nem tudnak elmenni istentiszteletre, nem tudnak bekapcsolódni a gyülekezeti életbe. De akinek nincs ideje meghalni sem, annak nincs ideje élni sem, nincs ideje az igazán fontos dolgokra. Vigyázzunk, mert elfogyhat az időnk, és akkor nem lehet már semmit visszafordítani” – mondta Szegedi László.

A reformáció Isten ajándéka

Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese a Júdás könyvéből felolvasott igét helyezett a jelenlevők szívére: Szeretteim, küzdjetek a hitért. „Isten elküldte Szentlelkét, hogy megújítsa az embereket, s ma is ezt teszi. Nekünk küzdenünk kell az erős, szüntelen megújulásra képes hitért, úgy kell élnünk, hogy mindenki lássa, mi Isten gyermekei vagyunk” – hangoztatta Lőrincz János. Jakab István, a Maros Mezőségi Református Egyházmegye esperese szerint a reformáció Isten ajándéka, ugyanakkor esély és lehetőség, amelyet meg kell ragadnunk, s nem utolsósorban egy feladatot ad: Jézust kövessük, neki szolgáljunk.

A vasárnap délutáni alkalmat a székelyvajai fúvószenekar, a csejdi Sola Musica ifjúsági kórus és a lelkészek kórusa tette ünnepélyesebbé, és a jelenlevők kopogtatással jelezték, hogy meghatotta őket Berekméri Melinda szavalata is. Az egybegyűltek megtekintették a Szegedi László által összeállított Kálvin-kiállítást, és meghallgatták az ötletgazda humoros, színes előadását is a nagy reformátorról. A somosdiak meleg teával és friss kaláccsal vendégelték meg az egybegyűlteket, beszélgetésre, ismerkedésre is lehetőséget teremtve.