Miként verte át és fordította a magyarság ellen a mócokat Avram Iancu? – az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hasonló, kevésbé ismert részleteiről számolt be a harmadik Rendhagyó Történelemórán dr. Tamási Zsolt történész, közreműködtek a sárpataki 15-ös Mátyás huszárezred hagyományőrzői.
2012. március 19., 13:252012. március 19., 13:25
2012. március 26., 11:282012. március 26., 11:28
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kevésbé ismert részleteiről telt ház előtt tartotta a harmadik Rendhagyó Történelemórát dr. Tamási Zsolt (fotó fent), aki 13 éve kutatja a témát levéltárakban, ebből államvizsgázott, doktorált, posztdoktorált is.
Magyarország Európa előtt
„Európai kontextusban kell nézni, hiszen 1848 tavaszán többfelé tört ki forradalom, utcai barikádharcot folytattak véráldozattal azért, hogy hívják össze mindenhol az országgyűlést és alakuljon meg a polgári társadalom. Magyarország az egyedüli állam, ahol erre nem volt szükség, hiszen az Országgyűlés 1847-től ülésezett Pozsonyban. Az ország elindult a polgárosodás útján, holott nem is létezett polgárság. A magyar nemesek önszántukból lemondtak előjogaikról” – ismertette az előadó. Rávilágított, Széchenyi azt vallotta, hogy az országnak előbb gazdagnak, csak utána szabadnak, Kossuth pedig azt, hogy előbb szabadnak, majd gazdagnak kell lennie, ebből adódott konfliktusuk, mégis össze tudtak fogni, amikor kellett.
„A Pesti Hírlap segítségével az Országgyűlés vitái nyilvánossá váltak, és látszik, hogy az 1848-as törvényeket fokozatosan előkészítették. Magyarországon a forradalom vér nélkül győzött, az osztrák császár engedett a nyomásnak, és kinevezték gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, de várható volt a megtorlás, ezért kellett megszervezni a fegyveres magyar nemzetőrséget” – mondta dr. Tamási Zsolt, majd rámutatott a pozsonyi törvények (az Országgyűlés politikai döntései, jogszabályai) és a pesti 12-pont (Petőfiék követelései, a forradalmárok igényei) közötti átfedésekre (azaz majdnem minden követelés teljesült), hiányokra (a 12-pont egyetlen kitételét nem „fedték le” törvénnyel), valamint a törvények többleteire (olyasmit is rögzítettek jogszabályban, amit a forradalmárok nem is kértek).
Avram Iancu és a magyarok
Nem volt véletlen, hogy uniót követeltek Erdéllyel: Mohács után Magyarország államiságát Erdély őrizte meg, tehát Erdélyhez kellett kapcsolni Magyarországot, de megindult az unió elleni aknamunka is, és a román–magyar konfliktus is ekkor mélyült el. „Mócföld néhány települése Habsburg fennhatóság alá tartozott, tehát megtörtént a jobbágyok felszabadítása, mások pedig Erdélyhez tartoztak, ahol nem voltak érvényesek a pozsonyi törvények. Ezért Avram Iancu és a móc felkelők elhitették a lakossággal, hogy lám-lám a császár felszabadít, Erdély magyar urai viszont nem, tehát a magyarság ellen kell küzdeni, Balázsfalván unió- és magyarellenessé váltak. A románoknak sok hasznuk volt a magyar forradalomból, hiszen földet kaptak és felszabadították őket, a székelyeknek viszont semmi: nem volt mit kiosztani, tehát nem kaptak földeket, ők kepét, azaz gabonaárendát fizettek, nem tizedet, a kepét pedig nem törölték el. Emiatt nem volt könnyű a székelyeket a forradalom mellé állítani” – fogalmazott dr. Tamási Zsolt, majd átadta a szót Miholcsa Józsefnek, a sárpataki 15-ös Mátyás huszárezred hagyományőrző őrnagyának (fotó lent), aki társaival látványos bemutatót tartott a Deus Providebit Ház nagytermét színültig megtöltő érdeklődőknek.
Nem tűri az idegenmajmolást!
Megtudtuk, a székely huszárok a népviselethez fordultak vissza, amikor pénzhiánnyal küszködve egyenruhájukat megalkották, és szintén a szűkös anyagi keret késztette őket arra, hogy térdtől lefele bivalybőrből varrják a nadrágot, mert nem mindenkinek volt csizmája. „Borral, pálinkával, zenével toborozták a székely legényeket, a Mátyás-huszárok mind önkéntesek voltak. A huszárság nemcsak fegyvernem, hanem életmód is volt: olyan emberi létezésmódozat, amely nem tűri az idegenmajmolást!” – ismertette Miholcsa József, aki bemutatta a huszárok harci stílusát, a zászlót és jelentőségét, a viseletet, a lószerszámokat és a fegyvereket. „Mesélték, hogy hiába szúrták át dárdával a huszárt, mivel enni nem evett, csak pálinkát ivott, ezért a seb nem fertőződött el, és túlélte” – csalt mosolyt az érdeklődők arcára.
Bő két napos szünet után újraindult a vízszolgáltatás Dicsőszentmártonban. A jó hírt a város polgármestere jelentette be vasárnap este a közösségi oldalán.
Jelentősen csökken a Korond-patak vízének sótartalma az elmúlt időszakban – tájékoztat a Maros megyei vészhelyzeti bizottság, amely arról is beszámolt, hogy kiszedték a Kis-Küküllőből a döglött halakat és halivadékokat mentettek.
A vasárnap esti vízminták eredményei függvényében döntenek a dicsőszentmártoni vízüzem újraindításáról – nyilatkozta a Székelyhonnak vasárnap reggel Sipos Levente, az Aquaserv igazgatója.
Előbb a Korond-patak földfelszíni eltűnése számított a sóvidék leglátványosabb történésének, aztán megjelentek a bányafelszíni lyukak, majd nőttek és nőttek – határon innen és túl szinte mindenkit ez foglalkoztatott.
Továbbra is kritikus a helyzet a parajdi bányakatasztrófa miatt sóval szennyezett Kis-Küküllő vízgyűjtő területén, az illetékes hatóságok sürgősségi intézkedéseket hoznak a lakosság védelme és vízellátása érdekében – közölte pénteken a prefektúra.
Bizonytalan ideig vezetékes víz nélkül maradnak a dicsőszentmártoniak és a környékbeli települések lakói. Pénteken egy újabb település, Küküllőszéplak is központosított segítséget kért. Az illetékesek keresik a megoldásokat.
Felmérhetetlen károkat okozhatott a Kis-Küküllő élővilágában a tömény sós víz – a halpusztulás csak egyike ezeknek. Pénteken hálókat rögzítenek a folyón, amivel felfogják a haltetemeket. Az illetékesek nem tudják, mikor javulhat a helyzet.
Lezárták a víz-bevezetést a Kis-Küküllőből Gyulakutánál, így a vízmű jelenleg csak belső tartalékaiból működik. A következő órákban fokozatosan leáll a vízellátás Dicsőszentmártonban, valamint a környező településeken.
Elpusztult halakat láttak csütörtökön kora délután a Kis-Küküllőben Parajd után, Sóvárad, illetve Szováta környékén.
Felfüggesztik a vízellátást több Maros megyei településen. A lakosságnak ugyan biztosítanak vizet, de azt javasolják, hogy tartalékoljanak lehetőségük szerint.
szóljon hozzá!