Sportélmények a speciális olimpián

Nem sok sikerélmény van az értelmi fogyatékossággal élő életében, fogalmazott Magdó Orsolya, az Ügyes Kezek Alapítvány igazgatója. „Jellemző módon a sérült emberek fölöslegesnek érzik magukat, és sok negatív visszajelzést kapnak, ami korántsem segít az önértékelésükben” – folytatta. Pedig az intellektuálisan sérült személyek sokáig emlékeznek sikerélményeikre. Ezt igazolandó az alapítvány vezetője elmesélte, hogy egy magyarországi látogatásukkor legyőzték a vendéglátóikat futballban, és ezt a győzelmet a fiataljaik a mai napig szívesen emlegetik. Megtörténik, hogy a szülők sem támogatják azt, hogy gyerekük valamilyen sportot űzzön, mozogjon, bár az alapítványuknál rendszeres gyógytornázásra van lehetőség, de járhatnak cselgáncsra és úszni is, és a lovaglást is kipróbálták már. Azoknak az alapítványi tagoknak, akik a nagyernyei Péter lakóotthonban élnek, a mindennapi programjuk részét képezi a torna, ám a családjaikkal élő sérültek esetében a család nem fordít kellő figyelmet a mozgásra, sportolásra.

„Amúgy az értelmi sérültek nagyon nagy százaléka túlsúlyos, és sokuknak olyan egészségügyi problémájuk van, amelyek a rendszertelen vagy a teljes mozgáshiányból származnak: érrendszeri megbetegedések, diabétesz” – tudtuk meg Vargancsik Iringótól, az Alpha Transilvană Alapítvány programigazgatójától. Talán éppen ezt hivatott megváltoztatni a Speciális Olimpia Mozgalom, melynek gyökerei 1968-ra nyúlnak vissza. A hagyományos olimpia mintájára még kétféle olimpia létezik: a paralimpia, amely testi fogyatékkal élő embereknek, a speciális olimpia pedig kimondottan az szellemileg sérülteknek szól. Utóbbi megalapítója a Kennedy család tagja, Eunice Kennedy Shriver volt. „Az ő ötlete volt, hogy a szellemi sérült embereknek is szüksége van egy olyan vetélkedőre, sporteseményre, ahol összemérhetik erejüket” – avatott be a hétvégén Marosvásárhelyen rendezett országos speciális olimpia céljaiba a programigazgató, hozzátéve: „A hangsúly azon van, hogy folyamatosan, egész évben készüljenek valamire, sportoljanak, a mozgalom végső célja pedig az egészséges életmód”. Mert egy ilyen rendezvényen nem a teljesítmény a lényeg. Vannak olyan próbák, amelyeket minden résztvevő teljesíteni tud, de vannak komoly felkészülést igénylő feladatok is.

Az idei olimpiának 270 résztvevője volt, Maros megye mintegy száz sportolóval képviseltette magát, 18-an az  Alpha Transilvană, hárman pedig az Ügyes Kezek Alapítvány részéről. Megtudtuk, volt olyan résztvevő, aki azóta az érmével a párnája alatt alszik, mások pedig kedvet kaptak a jövő évi rendezvényhez.

Amikor az Ügyes Kezek Alapítvány székhelyénél Simó Emesének elmondtuk, hogy milyen ügyben szeretnénk beszélni vele, rögtön megfordult és a következő pillanatban hozta a nejlonzacskóba csomagolt kincseit: az olimpián nyert két érmét. „Amikor megkaptam az aranyérmet, egyik felől édesanyám, a másik felől én sírtam” – mesélte az úszásban és atlétikában jeleskedő fiatal, majd azzal is elbüszkélkedett, hogy a Magányosok Klubjában is olyan tapsot kapott, „hogy nem igaz”, de nagytatája is elérzékenyült, amikor megmutatta az érmeket. Ugyan bevallotta, nem igazán szeret sportolni, de azt is hozzátette: lehet, hogy jövőre már bevállalja úszásban az 50 métert. Alapítványi társa, a 23 éves Csoba László is jól érezte magát, és elmondta: érmeit szobájában őrzi. Az Alpha Transilvană Alapítványhoz járó Nagy András elmesélte: második helyezést ért el úszásban, futásban pedig első lett. Közben az is kiderült, legalább akkora drukker, mint amekkora sportoló. Az olimpia láthatóan elérte célját a 26 éves Gombos Róbert esetében is. Elmesélte: „Tollaslabdában aranyat nyertem. Futásban első lettem, úszni is meg szeretnék tanulni” – mondta a fiatal.