Önmagát adta, előre jutott

– Mi iránt érdeklődött iskolás éveiben, milyen céljai voltak?

– Amikor átkerültem a 4-es általános iskolába, olyan osztályba csöppentem, amelyben nagy volt a verseny, s ehhez csak ráadásként jött az, hogy én addig franciát tanultam haladó szinten, ott pedig a német volt az első nyelv, amit én csak tévéből hallottam. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ugyanolyan jó legyek, mint a többiek. Ezzel nem is volt gond, mert feltornáztam magam haladó szintre, inkább az volt a nehezebb, kezdjek valamit azzal, hogy eleve hátrányból indultam. Természetesen mindez a javamra vált, hiszen olyan érzésem alakult ki bennem, hogy bármit elérhetek, amit szeretnék. Az érzés egyre csak erősödött bennem a Bolyai Farkas Gimnáziumban töltött évek során, biztos voltam abban, hogy bármilyen helyzetbe kerülök a jövőben, helytállok majd. Jöttek a felvételik, vizsgák, sorra vettem az akadályokat, persze rengeteget tanultam, tehát az erős akarat mellett tettem is a céljaim eléréséért. A családban mindig a tettekre bátorítottak: „fiam, ha te nem teszel magadért...” címszó alatt, így ezt nagyon megtanultam az iskolás évek alatt, úgy is mondhatnám, hogy ez a vásárhelyi örökségem.

– Az erős akarat és a tettek hogyan segítették a továbbiakban?

– Húszéves koromban úgy döntöttem, én is belekóstolok az amerikai álomba, így elkezdtem intézni a papírokat, és megvettem a repülőjegyet, még mielőtt megkaptam volna a vízumot. Sosem felejtem el, Budapesten voltam interjún a nagykövetségen, ahol megkérdezte a hölgy: mégis mikor repülnék, ha ő most rábólint a vízumra. Rápillantottam az irodában levő órára, s mondtam, hogy 11 óra múlva. Persze folyt rólam a víz idegességemben, hogy mi lesz, ha nem adják meg, de annyira tetszett nekik a céltudatosságom, hogy megkaptam. Ez is egy olyan pillanat volt az életemben, amikor megerősödött bennem az, hogy be kell vállalnom bizonyos kockázatokat, és mindenekelőtt vállalnom kell önmagamat. A diákéveim alatt sok állásinterjún voltam, mindig megkérdezték, mi az ötéves tervem. Én meg azt mondtam, hogy nincs ilyen. Pillanatok alatt annyi minden megváltoztathatja az életünket, befolyásolhatja a döntéseinket. Nyilván egy irányra szükségünk van, egy megfogalmazott célunk kell legyen, de nem szabad csökönyösen ragaszkodni egy tervhez.

– Mikor tudatosult önben, hogy saját vállalkozást szeretne?

– Mindig tudtam, hogy szeretnék valami sajátot létrehozni. A főiskolát Magyarországon végeztem, ez idő alatt végig dolgoztam. Az elején a tanáraim azt mondták, hogy lehetetlen, hogy munkát vállaljak, és tanuljak is. Én azt feleltem, hogy ilyen nincs, kértem egy igazolást a szállodától, ahol dolgoztam, és összehangoltam a kettőt. Szállodamenedzsmentet tanultam, több nyelvet is beszéltem, hiszen a Bolyaiban angol-francia szakon tanultam. Az idegennyelveknek, a főiskolai elméletnek, és a szállodában szerzett tapasztalatoknak köszönhetően elsajátítottam a szakmát, így kimentem Ausztriába dolgozni. Ottlétem során barátaim, ismerőseim kérték a segítségemet szállodaipari állás keresésében, s én szívesen segítettem nekik. Kértem, hogy küldjenek egy fényképes német nyelvű önéletrajzot, volt, hogy segítettem a formai rész megszerkesztésében is, és elkezdtem hívogatni a szállodákat. Innen jött az öltet a vállalkozásra, mivel az üzlettársamnak és nekem már kialakult ott a kapcsolatrendszerünk.

– Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük? Mit tanult ebből?

– Visszatértem Vásárhelyre 23 évesen, lelkesen a saját vállalkozásom gondolatától, itt azonban sajnos nem kaptam bizalmat. Ma már divat az, hogy fiatalok vállalkozásokat, úgynevezett startupokat indítanak, de 2008-ban engem még egy elszállt leánykának tekintettek, a tárgyalásokon nem vettek komolyan. A korábbi tapasztalataimnak köszönhetően akkor sem adtam fel, addig kerestem, ameddig találtam érdeklődőket. Ez idő alatt sokat fejlődtem, sokat tanultam a vállalkozásokról, és annak ellenére, hogy sokan hülyének néztek, kitartottam. Budapesten folytattuk tovább, ez egy új fejezetet jelentett a vállalkozásunkban, mert megtanultam, hogy a világmegváltó egómat félre kell tennem, és alázatra is szükségem volt, hogy szakmai segítséget kérjek. Az én elvem a következő: tudd, hogy mit akarsz, és élj a lehetőségekkel, nem kell várni a tökéletes helyzetekre.