Mikulásvárás Adélkáéknál

Mosolygós, magas kislány lett Adélkából, akit csaknem egy évvel ezelőtt kemoterápiás kezelés közben, kórházi ágyán ismertünk meg. A két éve leukémiával diagnosztizált kislány a kezeléseknek és a sok jószívű embernek köszönhetően már jó úton halad a teljes gyógyulás felé. Nagy mértékű a javulás – mondja mosolyogva édesanyja, Tamás Emese –, az eredményei jók, stabilak,  javuló tendencia észlelhető a mutatóknál.

Ez meglátszik a kedélyállapotán is, jó étvággyal és jelentős mennyiségben fogyaszt zöldséget és gyümölcsöt. Néha kezelésre, ellenőrzésre kell menniük a kórházba, ennek ellenére ismét óvodába jár Adélka, és igencsak készülődik az óvodai ünnepi műsorukra, amelyben ő lesz a napkeleti bölcseket Jézus születési helyére vezető csillag. Koránál fogva is egyre többet tanul, észlel a világból, egyre több dolog kelti fel érdeklődését, és olyan kérdéséket tesz fel, amelyeken a felnőttek is meglepődnek, de egyben büszkék is, hogy Adélka ilyesmiket tud. Édesanyja csupán azt sajnálja, hogy kislánya két évet elveszített a gyermekkorából, amely idő alatt a játék, vidámság helyett a bezártság és kórházi ágy volt osztályrésze. Ezt próbálják most pótolni.

Csodálatos nyara volt

A nyáron Adélka és édesanyja a rokonoknak köszönhetően csaknem egy hónapot töltött Magyarországon. Voltak Püspökladányban, ahol sokat sétáltak, rendszeresen eljártak egy játszóházba, de az ottani múzeumot is meglátogatták, ahol az idegenvezető csodálkozására Adélka szinte az összes kiállított tárgyat kapásból megnevezte. Gárdonyban nagyobb unokatestvéreivel és azok barátaival táborozott, Agárdon részt vehetett az egri várcsatát felelevenítő játékban, belegázolhatott a Velencei-tó vizébe is.

Budapesten tíz napot töltöttek, állatkertben, planetáriumban jártak, Adélka ráját, kengurut, majmot simogathatott, kipróbálta a metrót, végigbarangolták a Budai várat és nevezetességeit, múzeumokat látogattak, végigsétáltak a Lánchídon és a Rakparton, megcsodálták a dunai sétahajókat és a parkok szobrait. Adélka egészen kivirágzott, itthon lelkesen mesélte el élményeit az óvodában és a kórházban, ahol közben megtanult románul, így ezen a nyelven számolt be a személyzetnek nyári tapasztalatairól. És persze, a nyáron kinőtte ruháit, cipőit, a haja is szépen megnőtt, sőt már nyiratkoznia is kellett.

A nehezén túl, de…

Bár a nehezén már túl vannak, még csaknem két évi fenntartó kezelés vár a kislányra. Szinte naponta szedi a citosztatikumokat, máj-, szív-, tüdő- és gyomorvédő készítményeket, immunerősítőket, vitaminokat. Ezek stabilizálták az állapotát, de meg is viselik a szervezetét: a citosztatikumok a csontjait is támadják, néha ízületi fájdalmai vannak. Két-három havonta mennek a kórházba ellenőrzésre vagy kezelésre a mindennapi gyógyszeres kezelés mellett. Mindez hatalmas anyagi költséggel jár, de Emese már nem is számolja, mi mibe került, hisz nem akar a számok ördögi körébe kerülni, és elveszíteni azokat az értékes pillanatokat, amelyeket gyermekével tölthet.
Örömmel nyugtázzák, hogy sokan, akik adományokkal segítették, nem felejtették el őket, néha felkeresik vagy telefonon érdeklődnek Adélka állapota iránt. Néha még érkezik némi adomány is, amit szívesen fogadnak, hiszen az éléskamrát ismét fel kell tölteni, a kislány alig egy év alatt tizenöt centimétert nőtt, az egész ruhatárát le kell cserélni. És az édesanya Adélka mellett még két nagy gyereket is nevel apa, férj nélkül.

Különleges ajándékra vágyik

Adélka közben új hobbit talált, elkezdett szalvétákat gyűjteni, egyre több adományozótól érkezik kis dobozokban színes papírkendő és jókívánság, és nemcsak az országból, hanem Boszniától Kanadáig a nagyvilágból is. Hihetetlen öröm számukra, hogy sokan gondolnak a kislányra, új barátságok szövődnek családok és gyerekek között, és ezekben a pillanatokban érzik: vannak még jó emberek a világon.

Adélka a múlt héten lerajzolta a Mikulásnak, hogy mit kívánna tőle: egy rózsaszín hintalovat és egy ugrólabdát. Reméli, hogy levelét nem fújta el a szél, hanem eljut a címzetthez. December 23-án betölti 6. életévét, s születésnapjára nem kíván egyebet, csupán egy házi tortát. Annál értékesebb ajándékra vágyik az angyaltól, és egyre többször kérdezi meg anyukájától, hogy mikor kaphatja meg: egy hegedűt szeretne. Az egyik rokonnál rátette kezét a zongora billentyűzetére és nemcsak „klampírozott”, hanem összecsengő hangokat szólaltatott meg. Meg van győződve, hogy a hegedűvel is sikerülni fog. Addig viszont a szalvétagyűjtés mellett nagy szorgalommal gyűjti és maga festi színesre babaházikója apró bútordarabjait. És két macskáját dédelgeti, amelyeket kiskorukban talált az utcán.

Segíthetünk az angyalnak

Tamás Emese rendkívül hálás minden eddigi segítségért, és bár nem is emlegeti, elfér náluk az adomány. Az éléskamrában, a ruhatárban, egy-egy játékra, a mindennapi gyógyszerre, amelynek egy részét méregdrágán kell megvásárolniuk külföldről, de vitaminra, gyümölcsre is állandó szüksége van a gyereknek.

A Mennyit ér egy gyermek mosolya? Segíts, hogy Adélka ismét boldog lehessen kampányunk nem zárult le. Segítsünk hát ismét Adélkának és családjának. Hogy lehessen akár nagyobb és díszesebb a születésnapi tortája, és sosem lehet tudni: talán egy egyszerűbb, tanulóhegedűre való pénz is összegyűlhet. Adományaikat személyesen vagy a 0742-485.567-es és a 0744-525.926-os telefonon bejelentve eljuttathatják a családnak, pénzadományaikat a Vásárhelyi Hírlap szerkesztőségében található dobozba is beletehetik. Nagyobb összeg esetén inkább banki átutalást javaslunk a számlát kezelő Árkosi Emese nevére a RO81 OTPV 3200 0075 6599 EU01 (euró), a RO31 OTPV 3200 0075 6599 HU01 (forint) és a RO27 OTPV 3200 0075 6599 RO01 (lej) marosvásárhelyi OTP-s számlákra (banki SWIFT kód: OTPVROBU).