Meggyökerező hagyományok

Márton napja a negyven napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. November 11. a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy dínomdánomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen.

Aki újbort nem iszik, egész évben szomjazik!

Dicsőszentmárton életében november 11. többszörös ünnep. Ilyenkor ünneplik ugyanis az újbor védőszentjét, de település névadó- és védőszentje is a köpenye felét koldusnak ajándékozó Szent Márton, erre pedig búcsúval emlékeznek. Nem mellékesen, ekkor ünnepli névadóját a Szent Márton Borlovagrend is. Szabó Alberttól, a borlovagrend kancellárjától megtudtuk: régi magyar szokás az újbor ezen a napon való megkóstolása, ám „a helyi adottságok, a szüret időpontja és körülményei miatt nem minden bor készül el, nem lesz mindenkinek tökéletes ekkorra a bora”.

A borlovagrend által szervezett Márton-napi vigadalmak borversenyeire pontosan ezért előző évjáratú borokat is be lehet nevezni. Mégsem törvényszerű, hogy a jeles napra a vidék borai ne készülnének el, bizonyítja mindezt az, hogy az idei három díjazott borból kettő is idei volt.

Hiába tartja egy másik mondás, hogy a bornak bírája Márton, egy borásznak nemcsak ekkor, hanem azelőtt is szinte minden nap meg kell kóstolnia nedűjét. Így tesz Orbán Ottó is, a fiatal kelementelki borász, aki mintegy egy hektárnyi területen termeszt szőlőt. „A szürkebarát, a neuburger és a traminer mondhatni nagyjából készen van, a fahordós érlelést leszámítva. A többiek – a királyleányka, a fehérleányka, sauvignon blanc – még erjednek” – tudtuk a borásztól. 

Márton-napi vigasságok

Erdőszentgyörgyön második alkalommal tartottak Márton-napi vigasságokat a hétvégén. Ambrus Róberttől, az egyik szervezőtől megtudtuk, a rendezvény születése a Százfonat néptánccsoportnak köszönhető. 2009. november 9-ét tekintik a néptánccsoport indulásának, és ezt a dátumot minden évben megünneplik, második éve azonban mindezt összekötik Márton napjával is, hogy „ne csak a születésnapot ünnepeljék”. Tavaly az együttes Szent Márton püspök legendáját dolgozta fel, idén pedig a Ludas Matyit mutatták be. Az előadáson kívül helyi termékek vásárára, különböző kézműves-tevékenységekre került sor, és a szombaton faragott töklámpásokat este az út mentén helyezték el. Ambrus Róberttől megtudtuk: a rendezvényt a jövőben nagyobb kézműves vásárrá szeretnék fejleszteni.

A jeles naphoz kapcsolódó szokásokkal, hagyományokkal az óvódások is ismerkednek. A marosvásárhelyi Stefánia Óvoda igazgatójától, Györfy Évától megtudtuk: egész hetes készülődés vette kezdetét az óvodában, amit őszi vásár koronázott. A pedagógus szerint már kisgyerekkorban fontos a hagyományőrzés, a népszokások megismertetése, de úgy véli, minden vidéknek a saját hagyományait kellene ápolnia, és mivel tájainkon a lúdtenyésztés nem volt elterjedt, általában a Márton-nap nem kap hangsúlyos szerepet az óvodai tevékenységben.

Aki Márton napon libát nem eszik...

... az egész éven át éhezik, tartja a mondás, utalva a hagyományra, hogy Márton püspök búvóhelyét a libák árulták el. Régen ez a nap jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Egyre gyakoribbak nálunk is a vendéglők Márton-napi kínálatai is, de nem muszáj vendéglőbe mennünk egy finom libapecsenyéért. Amint azt Varga-Pál Petri Zsolttól, a Petri cég ügyvezetőjétől megtudtuk: ők is készültek a jeles napra, értesítették vásárlóikat, hogy üzleteikben liba rendelhető: „A tavalyi évhez képest növekedés észlelhető, többen rendeltek, de még mindig nem olyan nagy a libafogyasztás” – amit az ügyvezető azzal magyaráz, hogy nálunk sokkal inkább a csirke-, illetve a sertésfogyasztásnak van kultúrája.

Nyárádszentmárton faluban ilyenkor ünnepséget szerveznek, ami az unitárius templomban kezdődik, majd az iskolások előadásait nézik meg, végül pedig a libafogó versenyen sorsolnak ki egy libát, amit a leggyorsabb lábú résztvevő nyerhet el, aki megfogja a menekülő tollast. Libatöpörtőt, libasültet, töltött libanyakat készítenek, s megkóstolják az új bort is.