Kilenc díjazott bort mutattak be a borbarátok találkozóján

Immár harmadik alkalommal szervezték meg ezt a találkozót, amely a rendszeresen megtartott balavásári borversenyt követi – most épp két héttel. Lényege, hogy a versenyen aranyérmet nyert borokat – és készítőiket – bemutatják a nem-lovagrendi borbarátoknak.

A két héttel ezelőtti XIX. Balavásári Borversenyen 240 minta közül díjazta aranyéremmel a nemzetközi zsűri a most bemutatott kilenc borfajtát. No persze, voltak ott még aranyos borok, de a borbarát-találkozóra csak ezek „jöttek” el. Minden érmes bor készítője meghívhatott meghatározott számú ismerőst, barátot, szakembert, hogy így is népszerűsítsék a saját, no meg a vetélytársak borait. Emellett ismerkedésre, egymás praktikáinak ellesésére, esetleg átadására is jó alkalom az ilyen szakmai és baráti találkozó. Ami egyben borcsata, harc, amiből mindenki győztesen kerül ki – állította az egyik borlovag, a dicsőszentmártoni Seprődi József.

A borlovagok meghívták a találkozóra a Szent György Lovagrend észak-erdélyi priorátusát is, s a közönség között számos hírneves orvost, mezőgazdászt, műszaki szakembert lehetett látni. Valóságos fénypontnak számított a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes jelenléte, amely időről-időre bordalokkal szórakoztatta a kóstolókat. És ne feledkezzünk meg Novák József képzőművész-címerfestőről, aki 129 címerrel – ahogy mondani szokás – emelte az ünnepség fényét.

Ha az Úristen nem akarta volna, hogy jó borokat igyunk, nem teremtett volna ilyeneket – vallja Richelieu bíborossal együtt Seprődi József borász, hivatásos borkóstoló, aki pincészetéből fehér leánykát és sauvignon blancot is hozott. A siker átütő volt, annál is inkább, hogy a Seprődi Borbarát Társaság négy hajlékából itt volt az udvarhelyi hajlék, no meg természetesen a dicsőszentmártoni, csupán a korondi meg a gyergyói hajlékok hiányoztak – természetesen objektív akadályoztatás miatt.

Kellemes baráti hangulatban telt az este, rengeteg tanulságos mondással, szállóigével fűszerezve az együttlét Cantuale-dalokkal kiegészített ünnepélyes hangvételét. Abban mindenki egyetértett Hippokratésszel, hogy a bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb. De legalább annyira Szent Ágostonnal is, aki szerint sok esetben szükséges az embernek a bor. A gyenge gyomrot erősíti, az elfogyott erőt újjáteremti, a hideglelősnek meleget ad, ha sebre cseppented, begyógyítja, elűzi a búskomorságot, messze kerget a lélekből minden fáradtságot, vígságot hoz, és az útitársnak kedve is megjön a társalgásba.