Kiállítás a falvédőkről

A falvédő, az azon olvasható szöveg egyfajta mottója is annak a háznak, ahol azt használják ­– magyarázta a Vásárhelyi Hírlapnak Madaras Sándor gyűjtő. Ha például az áll rajta, hogy „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég”, akkor tudható volt, hogy az nem egy vendégszerető család, és nem szabad túl sokáig ott tartózkodni. Vagy például, ha az volt ráírva, hogy „Vérzőszívű Szűzmária tekints le ránk” – akkor valószínűleg mélyen katolikus család lakott a házban, és nem illett káromkodni. Tehát ezek a belső mottók arról tanúskodtak, hogy milyen szellem, hangulat uralkodik a házban, melyek a fontos dolgok a család számára.

„Az Isten az igazat megőrzi”, „Jézus Mária segíts minket”, „Fájdalmas szívű Szűzanyánk, Könyörgünk hozzád, tekints le ránk”, „Itt volt mellettem az istenem, Mikor bajban voltam, ő adott erőt énnekem”, „Te ki a jót mindig óvja, légy szívünk vigasztalója” – ezeket és ezekhez hasonló szövegeket tartalmaznak a falvédők, a hozzájuk tartozó angyalkák, út menti feszület, kis, falusi templom, Jézus születése, az utolsó vacsora kivarrott, hímzett ábráival, rajzaival.

Madaras Sándor 34 kézimunkát állított ki, kis töredékét csupán a 600-700 darabos gyűjteményének, amelyet harminc év alatt sikerült összegyűjtenie az ócskapiacon, falusi házakból, betegeitől. A kiállított  darabok között katolikus és protestáns jellegű feliratok is láthatók, valamennyi különböző figurákat, portrékat, jeleneteket ábrázol, keresztszemes öltéssel, láncöltéssel, kisírásossal, vagy úrihímzéssel készült.  Azon túl, hogy ilyen tematika szerint még nem voltak kiállítva, érdekességük, hogy egy olyan kort ábrázolnak, amelynek képi formája gyakorlatilag eltűnt. Az utóbbi évtizedekben lenézték, alábecsülték, a falusi giccs kategóriájába sorolták ezeket az „alkotásokat”, amelynek volt némi alapja, ugyanis a népi naiv művészet határát még nem érték el, s a kidolgozásuk sem volt művészi.