Karácsony, a család ünnepe

Csengetésünkre Róbert nyit ajtót, Melinda kátéóráról érkezik, a gyerekek is bejönnek, hogy meséljenek a karácsonyi előkészületekről, az ünnepvárásról. Nem egy átlagos család az övék, hiszen az édesanya lelkész, akinek ezekben a napokban van a legtöbb a munkája. Sorolja is, hogy a nagyhét szombatjától kezdődően, az év hátralévő két hetében 24 istentiszteletet tart három lelkész a cserealji református templomban. A nagyhétben minden este bemutatkozik egy-egy csoport a készülő karácsonyi műsorával, az ünnepnapokon napi három istentiszteletet tartanak, délelőtt kettőt, délután egyet.

„A legnagyobb segítségem a családom” – hangsúlyozza Melinda, akitől megtudjuk, hogy az ünnepi ebédet az édesanyjával és a nővérével közösen állítják össze, a süteményt pedig az anyósa készíti el Gernyeszegen. „Én mindig a soron következő szolgálatra tudok készülni” – magyarázza a lelkésznő, akinek sokat segít az ünnepi hangulat, a körülötte lévő sürgés-forgás, készülődés. Nagyon nehéz, hiszen a házimunkával is el kell készülni, főzés, takarítás, bevásárlás, ahogy ez ilyenkor minden családban lenni szokott. De segítséget is jelent ez ugyanakkor. „Fárasztó, de nem szeretném, ha csend lenne körülöttem, szegényesebbek lennének akkor a prédikációim is” – teszi hozzá.

Éppen az ünnep előtti nagyhét első napján toppantunk be Berekmériékhez, ahol takarítás közben zavartuk meg a férjet. Róbert megszakítja a kedvünkért az ablakpucolást, és elmeséli nekünk, hogy számára ez már rutin dolog, tíz ablakkal két óra alatt végez. Természetesnek tartja, hogy amikor Melindának húzósabb napjai vannak, akkor neki kell tartania otthon a frontot. „Ez nekem nem jelent különösebb megerőltetést, hiszen otthon, gyerekkoromban is természetes volt, hogy a család minden tagja segít. A gyerekeknek is megvolt a feladatuk, olyan nem volt, hogy nem csinálunk semmit” – mondja. A gyerekek is hozzájárulnak a készülődéshez, takarítás, főzés, rendrakás – nem idegen számukra.

Mi a jó a karácsonyban? – tesszük fel a kérdést a család minden tagjának. A leggyorsabban Virágtól érkezik a válasz: „Az, hogy jön mama Marosszentgyörgyről”. Bulcsúnak a töltött káposzta jut eszébe leghamarabb, no meg a karácsonyfa, az, hogy legyen rajta szaloncukor és fény, Ágostonnak az, hogy összegyűl és együtt a család. „Bulcsút teljesen elbűvöli a karácsonyfa” – meséli az édesanya, akitől azt is megtudjuk, hogy érdekes módon, az angyal mindig ugyanabban az órában érkezik hozzájuk, és mindig Bulcsú látja meg elsőnek a karácsonyfa fényeit. A család nyolcéves tagja már idejében megírta a levelét az angyalnak, arról, hogy mi mindent szeretne karácsonyra. A levél végére, mintegy utóiratként odaírta azt is, hogy a felsoroltak közül mi legyen legalább az az egy, amit feltétlenül szeretne, ha elhozná neki: egy focimez, a kedvenc futballjátékosának a meze. Virág és Ágoston ottjártunkig még nem írta meg az angyalnak a levelet, de a szülők bíztak benne, hogy mielőbb elkészül.

Az ünnepi istentisztelet alkalmából kilencszázan vesznek úrvacsorát, ami azt jelenti, hogy Melinda ebédel, és máris indul vissza a templomba. Ilyenkor a gyülekezet is érzékenyebb, izgatottabb, az emberek hajlamosabbak arra, hogy megnyíljanak, megosszák problémáikat, mindazt, ami a lelküket nyomja. „Már 13 éve lakunk itt, átértékelődtek a dolgok, hozzászoktunk, hogy mindig elérhető vagyok a gyülekezet számára, az egyházi iroda és a lakásunk közötti ajtó be sincs csukva. De amikor Róbertnek van nehezebb periódusa, mint a közelmúltban, amikor a legutóbbi könyvén dolgozott, akkor én tartottam a frontot” – számolt be a feleség. Róbert számára az ünnep pihenést jelent, részt vesz az istentiszteleten, játszik a gyerekekkel, sétálni megy velük, rokonokat látogat a családdal. Miközben Melindának folytonosan készülnie kell. A prédikáció szövegét nem szokta megbeszélni a férjével, aki ezt nem is igényli, ugyanis szereti, ha meglepetés lesz.

Milyen a karácsonyi menü? – kíváncsiskodunk tovább. Klasszikus – jön a válasz: húsleves és töltött káposzta. Szenteste töltött káposzta kerül az asztalra, az ünnep első napján pedig a szokásos húsleves, majd hús krumplipürével, mártással. A sütemények változnak, de az örök kedvencek, amelyek Róbert édesanyja jóvoltából soha nem hiányoznak az ünnepi asztalról: a dobos és a francia krémes.

Karácsony szombatján mindig náluk van a nagy családi összejövetel. Nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, unokatestvérek gyűlnek össze, közösen várják az angyalt. Énekelnek, zenélnek, verset mondanak, csak ezután következik az ajándékok kibontása. Ez általában nagy hangzavarral jár, mindenki egyszerre beszél, senki nem érti, hogy mit mond a másik. Aztán, miután mindenki lecsillapodott, jöhet a közös vacsora, amelynek fénypontja a töltött káposzta.  A két ünnep között a család hazautazik Gernyeszegre, Róbert falujába, ahol sorra meglátogatják a rokonokat.

A több mint háromezer lelket számláló gyülekezetből általában 500-600-an járnak templomba, rajtuk kívül még hozzávetőlegesen 300-400 személy interneten élőben követi az istentiszteleteket. Sok visszajelzés érkezik, akik olyan településen élnek, ahol nincs református gyülekezet, vagy ahol nem beszélnek magyarul, esetleg nehéz eljutni a legközelebbi templomba, azok számára nagyszerű lehetőség, hogy a világháló segítségével bekapcsolódhatnak a cserealji református istentiszteletekbe. Az óesztendőt együtt búcsúztatják a gyülekezettel, a torony alatt áhítatot tart Melinda, majd a nőszövetség jóvoltából fánkkal és forró teával kínálják meg mindazokat, akik részt vettek az eseményen. „A nőszövetség nagy segítségemre van, nem csak ekkor, de egész évben, amikor sok a munka, nagyon hálás vagyok nekik” – teszi még hozzá a lelkésznő, ahogy azt is, hogy a családjának köszönhetően tudja megadni mindazt lelkileg a gyülekezetének, amit igényelnek.