Igényes darabok a műkedvelők színjátszó találkozóján

Három napon át követték egymást a gyerek és felnőtt színjátszók a művelődési ház színpadán, összesen tizenhét előadást nézhetett végig az amúgy nem nagy számú közönség.

A Székely Szabó Zoltán és Kárp György nyugalmazott színművészek, illetve Márkos Ervin rendező, kőhalmi unitárius lelkész alkotta szakmai zsűri igényesen, némely esetben talán túl szigorúan, de objektíven értékelte a látottakat. A legjobb előadásnak a szászrégeni Rosszcsontok által bemutatott Pótvizsga bizonyult, dicséretben részesült a megnyerően humoros előadásért Bedő Tar Zenit (Erdőszentgyörgy), felszabadult, szórakoztató előadásáért Szilágyi Bálint (Erdőszentgyörgy), a legjobb vígjátékért Kertész Ildikó (Szováta), figyelemre méltó alakításáért Székely István (Magyarfenes).

A csíkfalvi gyerekek a bohókás előadásokért (Az aranyszőrű bárány és Csalóka Péter) és a kellemes hangulatért, az erdőszentgyörgyiek a mozgalmas és hangulatos előadásaikért köszönetben részesültek (A sötét aranyerdő és Cserebere darabokért). Rendezői díjat Dénes Magdolna (Szászrégen) kapott, dicséretben részesült a szép beszédért Mezei Tamás (Csíkfalva), komédiás alakításaikért a szászrégeni Bartha Réka, Antal Szabolcs és Sándor Tihamér, míg a versenyen kívüli kiváló előadásáért a Celldömölki Soltis Lajos Színház. A legjobb epizód díjat a dicsőszentmártoni Pásztor Rózsa kapta, aki 35 éve van a színpadon, ugyanennyi időt töltött a műkedvelő színjátszásban a sepsiszentgyörgyi Szabó Elvira is.

A szakemberekben egy kis hiányérzet alakult ki a szombati felnőtt előadások után, ugyanis ezek szomorú hangvételt ütöttek meg, legfennebb fanyar, fekete humor volt bennük, s ez alól csak a szovátaiak kabaréjelenetei jelentettek üdítő kivételt. A szakemberek a klasszikus művek és a humoros jelenetek felé való visszatérést sürgetik, és szerintük a darabokban az erdélyi problémákat, kérdéseket kell felvállalni, és nem a külföldit „importálni”.

Kovrig Magdolna főszervező szerint sok tehetséges gyerek szerepelt, a gyerekelőadásokban mindig benne van a játékos kedv, erre kell alapozni, míg a rendezőnek rálátása kell legyen a darab egészére. A csapatok előadásmódja igényes volt, szakmai szempontból nincsenek gondok, viszont ajánlott az ilyen fesztiválokra rövidebb darabokkal jelentkezni, vagy egy-egy már előbb betanult nagyobb darabból csak egy részt kiemelni, hogy több idő, lehetőség maradjon a játékra figyelni. Bár kevés nézővel, de egészében a fesztivál jó hangulatban zajlott, és nem szabad abbahagyni – véli.

Kovrig Magdolna szerint nagyon fontos a színjátszást gyerekkorban elkezdeni, hiszen a drámapedagógia sokat segít az ismeretanyag megközelítésében is, segít felismerni a bennük rejlő tehetséget, vagy épp pótolni a hiányzókat. Kovrig Ildikó erdőszentgyörgyi tanítónő is évek óta foglalkozik diákjaival színjátszással, évente fellépnek a Színpadon, mert a gyerekek szeretik és igénylik ezt, beleélik magukat – mondta el. Az a tapasztalata, hogy aki színjátszással foglalkozik, az tanórán is felszabadultabb, bátrabb, kiemelkedik a többiek közül. Pedagógusként sikerérzete, hogy számos volt diákja akkor is visszatért Erdőszentgyörgyre a színjátszást folytatni, amikor már Marosvásárhelyen tanult tovább, sőt olyan tanítványa is volt már, aki a színész szakmát választotta.