Hetedik alkalommal tartottak sikeres nótaestet Marossárpatakon

A résztvevők véleménye szerint az eddigiek közül a legjobban sikerült nótaest volt az idei, amelyet elsősorban kiváló hangulat jellemzett. A szervező Marossárpataki Egyesület meghívására közel száz nótakedvelő gyűlt össze, közöttük számos nótafa: Köblös Mihály, Boczog Sándor, Marton István, Kozma Ferenc, Mátyás László (Koronkából) és mások. A nótázok közül többen meghaladták már a 80 évet, de ez nem akadályozta meg őket, hogy eljöjjenek a közös együttlétre. A szervezők kérésének megfelelően a férfiak borral, az asszonyok szárazsüteménnyel és zsíros kenyérrel érkeztek a helyszínre.

A nótának közösségmegtartó ereje van

A megjelenteket Berekméri Edmond helyi pedagógus, szervező köszöntötte, aki a nótázással kapcsolatos személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal, hangsúlyozva a magyar nóta ápolásának és továbbadásának fontosságát. „A magyar nóta nemzetünk egyik legdrágább kincse, amely a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről, bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. A nótázás a legmélyebb emberi érzéseket szabadítja fel bennünk. A dalnak mindenkori közösségmegtartó ereje volt és van ma is. Ha elhanyagoljuk, egész kultúránk veszélybe kerülhet, de ha felkaroljuk és ápoljuk, akkor a magyar nótával, dallal formálhatjuk a magyar emberek ízlését” – fogalmazott a szervező. A bevezetőt követően kivetítő segítségével, a nótakedvelők az előző nótaestek hangulatába nyerhettek bepillantást. Az első két nótaestre a kultúrotthon konyhájában került sor, ahol alkalmanként 30-35 személy énekelt együtt, de azóta a résztvevők száma folyamatosan nőtt. Idén a korszerű információs és dokumentációs központban megtartott rendezvényen a legfiatalabb résztvevők Kali Zsófia és Gálfi Tamás voltak, a legidősebb nótázók pedig Köblös Mihály (82 éves) és Boczog Sándor (81). Sajnos, a falu legjobb női énekese, Nagy Zsuzsika (Fátyol) néni egészségi okok miatt nem tudott eljönni a nótaestre.

Sikeres előadás, közös daltanulás

A nosztalgiázás sokak szemébe csalt könnyeket, hiszen a helyi népi zenekar egykori prímása, a település nagy köztiszteletnek örvendő polgára, Kozma András sofőroktató 2012 márciusában eltávozott az élők sorából. A jelenlévők egy percnyi csenddel adóztak Kozma András oktató és Kristóf István tanító emlékének. Kristóf István tanító volt a marossárpataki nótaestek úttörője, aki a nyolcvanas években szervezett sikeres dalos esteket, amelyekről értékes hangfelvételek készültek. A Marossárpataki Egyesület érdeme, hogy újraélesztette a közös nótázás hagyományát a településen, és 2008-tól folyamatosan, évente megszervezi a téli nótaestet. A közös daltanuláson, Rend Tamás zenetanár segítségével az Elmegyek, elmegyek jó messzire című mezőmadarasi nótát tanulták meg a jelenlévők, majd Miklós Szilvia és Szilágyi Sándor ismert nótaénekesek léptek nagy sikerrel közönség elé. Előadásukat elismerés és taps fogadta, a nóták egy részét a hallgatóság együtt énekelte a művészekkel. Miklós Szilvia érdeklődésünkre elmondta, hogy nagy örömmel tettek eleget a meghívásnak, s kiválóan érezték magukat a nótaesten. „Szeretettel és tisztelettel fogadtak, nagyszerű volt a hangulat, csodálatos a közös nótázás. Meggyőződtünk, hogy Marossárpatakon szeretik és ápolják a magyar nótát, jó volt együtt énekelni a helyi zenészkollégákkal Rend Tamással és Mózes Sándorral. A nótaesten új nótákat is tanultunk, dalcímeket írtunk le, csupa szem és fül voltunk Sándorral, s a közeljövőben visszatérünk, hogy megkeresve 2-3 nótafát, lejegyezzük a dalok szövegét” – nyilatkozta Miklós Szilvia.

Négytagú népi zenekar kísérte a nótázókat

A Hajlik a rózsafa társulat két tagjának nótacsokrát, az idősebb nótakedvelők egyéni dalolása követte. Nagy sikerrel énekelt, többek között Boczog Sándor, Marton István, Vajda János (petrics), Köblös Mihály, Buksa Jolán, illetve Mátyás László hagyományőrző huszár, aki Koronkából érkezett. De énekeltek fiatalabbak is: a fentebb említett első osztályos Kali Zsófia, illetve Berekméri Réka, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum ötödikes tanulója. A közös nótázáson jó ideig az előzőleg összeállított forgatókönyv alapján válogatták az énekeket. Először marossárpataki népdalok csendültek fel (Kiöntött a Maros vize, Sárpataki keskeny palló, Életemnek a legszebbik korában, Októberben mikor megy a legény katonának stb.), majd csoportosított katonadalok következtek (kuruc nóták, 1848-as dalok, I. és II. világháborús énekek). A szerelmes dalokhoz érve aztán „felbomlott a rend”, körbeállt a férfiak egy része, s kezdetét vette az igazi mulatás. Először Marton István irányította a nótázást, aztán egy fiatalabb nótafa, Kozma Ferenc vette át a kezdeményezést. Persze bárki javasolhatott, kezdhetett dalt.  Énekeltek hallgatókat, cigánydalokat, kuplékat, de legnagyobb sikere a háborús nótáknak volt. S bár éjjel 1 óra körül felbomlott a népesebb társaság, egy 8-10 tagú csoport a hajnali órákig énekelt. A kulturális rendezvény megszervezését a Marossárpatakért Egyesület 500 lejjel, a marosvásárhelyi Kozma Ferenc 10 liter kölpényi borral támogatta.