Gyerekpszichológussal a dackorszakról és hisztiről

– Mit nevezünk hisztinek? Miért és mikortól számíthatunk rá a kisgyerekeknél?

– Sok édesanyát hallottam már pár hetes csecsemőjére panaszkodni: akaratos, dacos, hisztizik. Fontosnak tartom leszögezni, hogy egy újszülött, vagy egy éven aluli kisgyermek nem hisztizik, és legfőképpen nem akarja manipulálni a környezetét. A kisbabák, amikor hisztérikusan sírnak, közölni próbálják, hogy valami nem jó nekik: éhesek, fáj valamijük. Születésük után el kell teljen körülbelül másfél év, mire kicsit tudatosabban „hisztiznek”. Ekkor kezdődik ugyanis a dackorszak, a gyerek ráébred, hogy ő különálló személy, saját akarattal, vágyakkal és kívánságokkal rendelkezik, ugyanakkor tud nemet is mondani (ráadásul nagyon sokszor).

– Miért borul ki egy kisgyerek? Manipulálni akarja ezzel a szülőt, vagy csak nem képes megbirkózni saját érzelmi viharaival, kudarcaival?

– Mivel ebben az életszakaszban már saját akarattal rendelkezik, de a nyelvi és szociális készségei nincsenek megfelelően kialakulva, sokszor csak hisztivel tudja közölni vágyait, vagy akár frusztrációját. Feszültségként robban ki belőle a hiszti, mivel nem tudja megfelelően kezelni a saját és mások vágyainak összeütközését. A szülő és környezetének a dolga, hogy segítsen neki elviselni a feszültséget, a kudarcot, és azt is, hogyan tudja civilizált módon közölni vágyait. Ez egyszerűbben megy, ha a szülő elfogadja, hogy ez az életkor velejárója. Nem a személye ellen irányuló merénylet, de nem is rontott el semmit, hogy a kis angyal gyerekéből egyik napról a másikra toporzékoló kis ördög lett. Hogy mit csinál a gyerek, mikor hisztizik? Sír, ordít, visít, földhöz csapja magát, vagy toporzékol, üt, csíp, igazán változó a viselkedésrepertoár. Előfordulhat az is, hogy a nagy sírás közepette nem vesz levegőt, elkékül a bőre, akár eszméletét is elveszíti. Ilyenkor már affektív apnoéról beszélünk, és érdemes komolyabban odafigyelni erre, szakember segítségét igényelni.

A gyerekek a leghihetetlenebb és legbanálisabb okok miatt is kiborulhatnak, és erre hisztivel reagálnak: mert télen kabátot is kell felvenni, mert az almát szeletekre vágva kapta és nem egészben, mert a másik bögréből szerette volna a kakaót, illetve a testvére ránézett. Kívülállóként megmosolyogjuk ezeket a helyzeteket, de szülőként nem egyszerű naponta több ilyen meccset lejátszani egy kétévessel (nem hiába nevezik angolszász területen terrible two-nak, avagy borzasztó kétévesnek őket). A gyermeknevelési irodalom rengeteg túlélési tippel szolgál a hiszti kezelésére.

– Hogyan kerüljük el vagy csökkentsük a gyerekek kirohanásait?

– A megelőzésre is érdemes odafigyelni. Ne egy éhes, kialvatlan és nyűgös kisgyerekkel menjünk bevásárolni, valamint ne ragaszkodjunk görcsösen a napi rutinunkhoz: ha még akar kicsit kirakózni, hadd tegye, ha akar sárban tapicskolni, fogadjuk el és indítsunk egy soron kívüli mosást, ha nekünk akar segíteni a konyhában, hadd segítsen, akkor is, ha rumlival jár és az ebéd sem lesz kész időben. Egyszerűen nem éri meg minden apróság miatt konfliktusba keveredni egy dackorszakossal. Az alapvető biztonsági dolgokban azonban maradjunk következetesek: századjára is figyelmeztessük, hogy nem nyúlhat a konnektorba, és vezessük el onnan, ezredjére is mondjuk el, hogy addig nem kelhetünk át a zebrán, amíg piros a lámpa, és fogjuk határozottan a kezét. Ez családonként eltér, hogy ki miben, mennyit enged, de egy olyan környezetben, ahol nem botlik lépten-nyomon tiltásba és korlátozásba a gyerek, kevesebbszer „robban a bomba”. Visszatérve a bolti hisztikre, ha ezek előfordulnak, mert a gyerek érdeklődését felkeltette egy édesség, vagy játék, ami nélkül úgy érzi, nem tudna tovább élni, maradjunk nyugodtak, a ránk irányuló (ellenszenves, szánakozó, empatikus) szempárok kereszttüzében is. Menjünk ki vele a mosdóba, a parkolóba, amíg lenyugszik, de utána menjünk vissza, fejezzük be a vásárlást, hogy lássa, egy hiszti miatt nem áll le a világ. Maradjunk következetesek, és ne vegyük meg az édességet, játékot, amiért jelenetet rendezett. Elég ugyanis egyszer elkövetni ezt a hibát, utána egyre gyakrabban fogja alkalmazni akkor, ha el akar érni valamit. Ez a hiszti már tanult viselkedés, tudatos: megtanulja, hogy amúgy is megkapja, amit szeretne, csak előtte hisztiznie kell kicsit.

– A fenékre csapással, pofonnal mit ér el a szülő?

– A megelőzés mellett a hiszti kezelésének is bőséges szakirodalma van. Ahány szerző, annyi módszert ajánl. Ez rendjén is van, ugyanis a hiszti is különbözik abban, hogy otthon történik-e vagy nyilvános helyen, az ok is változó, és ami működik egyik gyereknél, nem föltétlenül működik a másiknál: van, aki tűri és segít neki lenyugodni, ha a szülő átöleli szorosan, de van, akit ezzel még inkább belehergelnek a hisztibe. Van, akinél a figyelemelterelés jön be, van, akinél a time-out módszer. Utóbbinak előnye, hogy azalatt az idő alatt az ingerült szülő is megnyugodhat, mielőtt olyat mond vagy tesz, ami visszavonhatatlan. A kézre, fenékre csapás vagy pofon semmiképp nem megoldás. Soha semmiféle körülmény nem indokolja a testi fenyítést. Ha a gyerek üt, harap, nem megoldás visszaütni, visszaharapni, ahogy nagyon sokan tanácsolják. Abból ugyanis mit tanul a gyerek, hogyha verekszik, őt is megverik? A kölcsön pofon visszajár módszer nem hatásos, mert nem kíván alternatívát. Nem mutatja meg a gyereknek, hogy mit tudna tenni ütés, harapás, csípés helyett.

– Hogyan válhat harmonikussá a szülő–gyerek kapcsolat? Mit tehet ezért a szülő?

– Ahhoz, hogy a szülő-gyerek kapcsolat harmonikus legyen, mindkét félnek tanulnia kell. A kisgyereknek az indulatkezelést, de elsősorban a szülőé a felelősség. Ő az, aki viselkedésével, magyarázataival példát mutat. Sokkal könnyebb dolga van a szülőnek, ha gyakorlatilag újratanul kommunikálni. Meleg szívvel ajánlom Adele Faber és Elaine Mazlish könyvét: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje. Aki egy könyvnél dinamikusabb, közvetlenebb tanulást szeretne, beiratkozhat egy Triple P képzésre (Positive Parenting Program). Marosvásárhelyen a Salvați copiii szervezet tart ilyen jellegű képzéseket rendszeres időközönként.