Graffitiháború Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen szinte nincs olyan kő, amelyet az éj leple alatt az utóbbi években össze ne firkáltak volna a magukat graffitiművészeknek tartó huligánok. Buszmegállók, szemétládák, hirdetőtáblák, garázsok, bezárt üzletek kirakatai, utcai postaládák, kerítések, szobortalapzatok és épületek százai viselik a falfirkás gyerekek kézjegyeit. A rongálók semmit nem kímélnek: nem érdekli őket, hogy a ház falát, amelyet éppen összepingáltak, kisnyugdíjas lakja, akinek nem telik a helyreállításra, vagy éppenséggel műemléképület. A vandalizmust a Kultúrpalota sem úszta meg, a régi Gulliver felőli tűzfalát a legfelső emeleten firkálták össze.

Kevés a kézre kerített tettes

A helyi rendőröknek sikerült néhány elkövetőt kézre keríteniük. Volt, akiket „munka közben” értek tetten, másokat a térfigyelő kamerák segítségével azonosítottak. „Elszaporodtak a falfirkák, és sajnos nagyon nehéz felvennünk az elkövetőkkel a harcot. Mindössze néhány másodpercre van szükségük egy-egy fal összefirkálására, máris kereket tudnak oldani. Ráadásul kizárólag éjszaka dolgoznak” – mondta el a Vásárhelyi Hírlapnak Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség igazgatója. Az évek során a hatóságiak is kitanulták magukat; ma már egy egész katalógusra való adatbázissal rendelkeznek, és a firkák alakja szerint is képesek azonosítani az elkövetőket. „A legtöbb elkövető kiskorú, egy részük a Művészeti Középiskola tanulója. Nem tehetünk egyebet, minthogy 100 és 500 lej közötti bírságot szabjunk ki, és a homlokzatok helyreállítására kötelezzük az elkövetőket” – fűzte hozzá Bretfelean, aki szerint egy erős és egységes fellépésre lenne szükség a hatóságok, az iskola és a civil társadalom részéről. Az igazgató egy falfirka-ellenes kampány elindítását sem tartotta kizártnak.

A firkálók között – akik nagyjából már ismerik egymás „kézjegyét” – komoly verseny folyik: az a „menő”, aki a legközpontibb fekvésű és lehetőleg minél fontosabb épületet képes összefesteni. A marosvásárhelyi graffitisek általában csoportba verődve, az éj leple alatt írják össze az épületeket. A falra festett, értelmetlennek tűnő krikszkrakszok lényegében kódolt jelek, melyeket a világháló segítségével lehet értelmezni. Aláírásukkal a bandák egymásnak üzennek.

A rendőrségi igazgató hangsúlyozni kívánta, hogy a hatóság nem azok ellen lép fel, akik az elhagyatott Május 1. strand medencefalait vagy az Elektromaros szürke betonkerítését színezik ki.

„Annak, ami a városban látható semmi köze a posztmodern művészethez, a street arthoz, az igazi graffitihez. Ezek egytől egyig egyszerű falfirkák” – jellemezte a magukat utcai művészeknek képzelő rongálók munkáit Veer Renata Claudia, a Művészeti Középiskola igazgatónője. A szakember szerint Marosvásárhelyen csupán a Május 1. strand medencefalain látható igazi graffiti. Az is csak akkor jelent meg, miután a teljesen tönkrement strand évekkel ezelőtt bezárt.

Az igazgatónők nem hiszik

A Művészeti Középiskola igazgatónője egyébként nem hallott diákjai efféle csínytevéseiről, mi több, szinte elképzelhetetlennek tartja azokat. „Éppenséggel nem tartanám kizártnak, de mégsem jön hogy higgyem, hogy a mi diákjaink ilyesmire lennének képesek. Azok délelőtt iskolában, délután a műteremben vannak, nincs idejük ilyesmire” – reagált felvetésünkre Veer Renata Claudia. Hasonlóképpen vélekedett helyettese, Ávéd Éva is, aki szerint a művészetis gyerekeknek van vásznuk, amire fessenek, nincsenek rászorulva, hogy falakat firkáljanak. „Mi művészeknek neveljük őket, nem rongálóknak. Hogy a lépcső alatt még cigiznek, tudom, de hogy falakat pingáljanak össze városszerte, nem hinném” – jelentette ki az aligazgató.

Veer Renata Claudia nem érti, hogy ha a rendőrség bizonyítékokkal rendelkezik, miért nem jelentette az iskola vezetőségének is, hogy elsősorban a pedagógusok az érintettek szüleivel és a gyerekekkel együtt próbálják orvosolni a valóban kellemetlen helyzetet.

A Bretfelean által emlegetett incidensek visszhangja a tanfelügyelőséghez sem jutott el. Akárcsak a művészeti iskola vezetői, a megye helyettes főtanfelügyelője, Illés Ildikó is meglepettnek mutatkozott, amikor a falfirkákról kérdeztük. „Én nem hallottam ilyesmiről” – hárított.

„Márpedig nem mese, amit a művészetis diákokról állítottam. Nevekkel nem szolgálhatok, hisz azzal az érintettek jogait sérteném. Ugyanakkor nem vagyunk kötelesek értesíteni az iskolát, nekünk a szülőkkel kell tudatnunk, hogy milyen bűncselekmény elkövetésén kaptuk gyermekeiket” – magyarázta a helyi rendőrség igazgatója. Valentin Bretfelean azonban nem zárkózott el az iskola értesítésétől. Mint mondta, ezt abban az esetben teszi meg, ha az oktatási intézmény vagy a tanfelügyelőség vezetősége átiratban fordul hozzájuk, és vállalja, hogy teljes diszkrécióval kezeli az ügyet. A helyi rendőrség igazgatója hozzátette: mivel a nemrég horogra akadt hat rongáló tette nem csupán kihágásnak, hanem bűncselekménynek számít, az ügyet átadják a marosvásárhelyi rendőrségnek. 

Tehetetlen önkormányzat

A kérdés: kinek áll kötelességében a falfirkák eltávolítása? Amennyiben a rendőrségnek sikerül azonosítania a tettest, a felelősség – a bírság törlesztése mellett – rá hárul. Ha elutasítja a javítási költségek törlesztését, a tulajdonos csak peres úton kötelezheti erre. Amennyiben nem derül fény az elkövető kilétére, a javítás az épülettulajdonosra hárul. Ha az ingatlanra kötött fakultatív biztosítást, szerencsésebb helyzetbe kerül; ha nem, neki kell lepucolnia vagy átfestenie a homlokzat összefirkált részét. „Az önkormányzat természetszerűen csak a tulajdonában lévő középületek letisztításáról gondoskodhat, a magánházakéról, nem. Mi már a költségvetés összeállításakor számolunk bizonyos javítási költségekkel” – nyilatkozta a napilapnak Peti András alpolgármester.