Gáspárik: a színház motorja lehetek

– Milyen nehézségekre számít majd a színházban?

– Minden változástól félnek az emberek. A változás menedzsmentje a vezető szakmának a legfontosabb sarokköve. Az ember mindig ellenáll a változásoknak. Tele van mindenki feszültséggel, érzem én ezt a levegőből, és. A társaság egy része ellenállni fog majd az elején, más része azt hiszi, hogy attól, hogy én igazgató leszek, majd tehetséges lesz, és ezentúl ő fogja feltalálni a spanyolviaszt. Én úgy gondolom: nagyon sokan, akik most örülnek, rövidesen nagyon szomorúak lesznek, és nagyon sokan, akik most szomorúak, rövidesen örülni fognak. A változás bennünk van, én maximum motorja lehetek, de ezt közösen kell megvalósítani azokkal, akik már ott vannak, illetve azokkal, akik odakerülnek majd.

– Mi lesz az egyetemmel?

– Az egyetem természetesen még hatékonyabban fog működni, mert lesz egy színház, amellyel majd közös stratégiákat lehet kidolgozni. Csak akkor lesz egy csillogó tanári kar az egyetemen, ha esténként tud bizonyítani a színházban is. Amúgy maradok az egyetemen, mint egyszerű, szürke mezei tanár.

– Utódokról beszélhetünk már? A városban több nevet is emlegetnek már esetleges rektorjelöltként, többek közt Markó Béla feleségét, Kós Annát.

– Sok nevet mondanak. A lényeg az, hogy az egyetem csütörtöki szenátusi ülésén hagyta jóvá a rektorválasztás új formáját. Ez azt jelenti, hogy ezentúl minden alapalkalmazásos tanár szavazni fog, egyszerű titkos szavazással. Választási kampány lesz majd, szerintem több jelölt lesz, bízom a magam és kollégáim bölcsességében. Ugyanakkor az új tanügyi törvény szerint a rektor funkciója szerint nem olyan erős, mint az én időmben volt. Megerősödtek az alsó struktúrák, sokkal nagyobb lesz az autonómia. Egy díszlettervező szak saját magának fogja az ütemet diktálni, és a rektornak más feladata nem lesz, mint teljesíteni ezeknek a tagoknak a kéréseit. Én pedig hiszem azt, hogy sikerült olyan embereket a felsőoktatásba vonzani, akik bármikor át tudják venni ezeket a feladatokat. Nem is jó az az intézmény, amelyik egy emberre van alapozva.

– Igaz az, hogy van egy olyan egyezség az egyetemen, hogy négy évig magyar rektor, majd négy évig román rektor vezeti az intézmény?

– Ha mi betartottunk volna egy ilyen egyezséget, nem lenne 12 éve magyar a rektor. Úgy szól az egyezség, hogy ha a rektor magyar, akkor a prorektor legyen román, és fordítva. Arányos képviselet volt mindig az egyetemen, és ettől van mai napig is jó hangulat és jó kapcsolat a két tagozat között. Soha nem az etnicitást vettük, hanem ha van egy alkalmasabb román rektor, akkor a román rektor vezet, és keresünk megfelelő magyar prorektort. És fordítva. A tagozati autonómia olyan erős nálunk, hogy soha senki nem szólt bele a másik dolgába. Ebből nem lesz etnikai probléma. Ugyanakkor az új rendszer lehetővé teszi majd, hogy kívülről jöjjön a rektor, tehát ha valaki azt akarja Budapesten vagy Craiován, hogy ő legyen itt a rektor, simán eljöhet. Ez a fajta mobilitás sokkal több lehetőséget ad, mint eddig, hogy mindig magunk közül kellett kitermeljük ezt az utódot.