Deák Farkas és Bocskai védik ezután Nyárádszereda főterét

Egész napos ünnepléssel adózott Nyárádszereda a magyar szabadságharc emléke és szellemisége előtt csütörtökön. Délelőtt  tíz órától a központi temetőben nyugvó Szász Károly lelkész-forradalmár sírjára helyeztek koszorút, majd a kisiskolások adtak elő hazafias dalokat. Ezután a főtér felső végén gyülekezett a tömeg: nemcsak helyiek, hanem szép számban érkeztek a bekecsalji, alsó-nyárádmenti és marosvásárhelyi érdeklődők is. Ezernél többen tapsoltak, amikor a 15. Mátyás huszárezred 5. századának havadi  huszárai belovagoltak a főtérre, majd a helyi Credo adventista fúvószenekar térzenéje kíséretében mintegy őrt állva felsorakoztak az ünneplő tömeg mögé. „Felöltöztük a lélek ünneplő ruháját, meglobogtattuk szívünk piros-fehér-zöld lobogóját, hogy hitet tegyünk nemzeti elkötelezettségünk mellett, hogy őrséget álljunk itt, a Bekecs alatt, székely jövőnk örök lángja mellett. Legyen ez az alkalom az egymásra találás tiszta ünnepe, hogy közös szívhangunk erősítse az erdélyi magyarság szívdobbanását” – mondta bevezetőjében az ünnepséget levezető László János nyugalmazott tanár.

Új forradalmárokra van szükség

Tóth Sándor alpolgármester szerint nagy ez a nap a város életében, hiszen  hosszú évtizedek után újabb szobor állhat ezen a téren, ahol eddig csak Bocskai hirdette megmaradásunkat, magyarságunkat. A két szobor most szemben áll, látszólag farkasszemet néznek, de nem versengéről, hanem egymásra találásról van szó.

„A két erős tekintet közé szorult téren hátha kirázza a hideg a félelemtől azokat, akik elorozták ezt a darab földet és minden áron igényt tartanak rá” – mondta az alpolgármester, aki reméli, hogy a két szobor örökös védőangyalként fog vigyázni itt, és az utókor büszke lehet, ha tekintetük útját semmilyen épület nem állja majd el. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet az elöljáró: egymásnak ne legyünk árulói, tanuljunk a többi kisebbségbe szorult magyar testvér hibáiból és ne adjunk esélyt azoknak, akik a fejünket akarják. Deákot annak idején a kormány emberei fogták el, de a helyzet ma sem sokkal másabb: a kormány embere törvénytelenül próbálja betartatni itt a törvényeket. Ezért ma is új összeesküvőkre, forradalmárokra van szükség, csakhogy ma nem karddal kell harcolni, hanem papírokkal, törvényszéki perekkel a korrupt bírák és az államvallás árnyékból irányítói ellen.

Mi döntünk saját kérdéseinkben

Borbély László miniszter szerint büszkének kell lennünk történelmi nagyjainkra és arra, hogy most egy szabadságharcosnak állíthattunk szobrot. Hiszen sokat harcolt a magyarság a szabadságáért, de állandóan megosztotta a nemzetet a hatalom. Jogainkat, igazunkat csak akkor tudjuk ma hallatni és bebizonyítani, ha erősek, egységesek vagyunk. „Ne vegye el senki a jogot, hogy mi döntsünk saját kérdéseinkben” – mondta Borbély László.

„Semmit sem kapunk készen, jutalomképpen, kártételként a szenvedéseinkért, hanem csak szándékos félreértést, lenézést, gáncsoskodást, gúnyolódást. Amit akarunk, nekünk kell megszereznünk és megőriznünk. Mi nem csatákat akarunk nyerni, hanem életet és megmaradást” – fejtette ki beszédében Kerekes Károly képviselő, aki szerint a nyárádszeredai főtér ügye is a megmaradásért folyó küzdelem része. „De törekvésünk nem a torzsalkodással, egymás legyőzésével lesz eredményes” – figyelmeztetett Kerekes.

A szellem emberének állítottak szobrot

Deák Farkas mellszobrát Dászkel László polgármester és Borbély László leplezték le. Nagy Miklós Kund szerkesztő, író szerint  a nemzeti ünnepen nincs szebb és felemelőbb pillanat, mint szobrot avatni, jelt hagyni az utókornak. Nyárádszerea most a szellem emberének állított szobrot, akiről iskolát is elneveztek, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, tagja és vezetője a Kemény János Társaságnak is, európai műveltségű egyéniség.

A szovátai Bocskay Vince szobrászművész alkotása egy csoportmunka eredménye – fejtette ki Nagy. Ugyanis a művész által megformált szobrot a szintén szovátai Sánta Csaba öntötte ki, a csíkszerdai Dóczi András készítette az 1,8 méter magas andezit talapzatot, míg a közteret Keresztes Géza tervezte meg a mű számára.

A szobornál Székely Endre református, Sajgó Balázs katolikus és Varga Sándor unitárius lelkészek szólaltak fel. „Olyan nemzet vagyunk, akinek van mire és kire emlékeznie” – mondta Székely Endre, míg Varga Sándor szerint a nép a szobor talapzata: „Olyan népet adjon a Jóisten, hogy szavában, hitében testvér legyen.”

Átadták az iskolának

Nyárádszeredának szüksége volt egy olyan helyre, ahol ünnepelve „megmutathatjuk, hogy sokan vagyunk és egységesek” – fejtette ki Dászkel László polgármester. Amíg ezt az egységet fel tudjuk mutatni, addig „nem legelhetnek idegen juhok idegen pásztorok vezetésével a központi parkunkban”.
A főtéri templomok déli harangszava kíséretében a polgármester átadta a szobrot a Deák Farkas Általános Iskolának. „Meggyőződésünk, hogy ezen jelképes adomány az iskola előtti parkban méltó helyen van, példaképül szolgálhat tanulóknak és tanítóknak egyaránt. Hisszük, hogy az iskola közösségének gondoskodó szeretete óvni, védeni fogja minden időben” – áll az adománylevélben, amelyet Kicsi Elemér igazgató vett át, kifejtve: Deák Farkas a legcsodálatosabb eszméket hagyta ránk, s ezután a szobor „mindenkit figyelmeztetni fog emberségünk, magyarságunk, oktatói mivoltunk szüntelen kötelességére.”

Az iskola 5. osztályos tanulóinak Mikes szavaló csoportja rövid műsorral tisztelgett Deák Farkas szobra és az emlékek előtt. Miután Nagy Eszter elénekelte a Talpra, magyar!-t, a talapzatnál koszorút helyezett el a helyi önkormányzat, az általános iskola, Borbély László, Kerekes Károly, az RMDSZ, MPP, SZNT, EMI helyi szervezetei, a huszárok, a helyi ifjúság, valamint a székelybőiek és a lukafalviak küldöttsége is.

A sírjánál is koszorúztak

Délután az andrásfalvi református templomban tartottak istentiszteletet, amelynek keretében az egyházközség kórusa mutatott be irodalmi műsort. Bíró József helyi tanácsos beszédében hangsúlyozta: mi alakítjuk a sorsunkat, és tetteink döntik el, hogy nemzetünk nevét hová helyezik el majd a történelemkönyvek. Az erdélyi magyarság fogyásának ugyanúgy történelmi súlya van, mint annak, hogy sikerül-e megállítani a hagymakupolás honfoglalást Nyárádszeredában.

Ezután az ünneplők kivonultak oda, ahová Deák Farkast óhaja szerint örök nyugalomra helyezték: az andrásfalvi szőlőhegy tetejébe, ahol ifjak és gyerekek fáklyákkal és zászlókkal álltak körül a forradalmár sírját. „Ez a legszebb koszorúzás” – véli Gecző András tiszteletes. A sírnál az önkormányzat, az RMDSZ és MPP helyeztek el koszorút, majd a nyárádszeredai baranta csapat ősi harci játékokat mutatott be.