Citeratábor, nem csak gyerekekenek

A táborvezető Fazakas Ildikó érdeklődésünkre elmondta, hogy azért kellett helyszínt változtassanak, mert az erdőcsinádi gyülekezeti házban jelenleg korszerűsítési munkálatok zajlanak. „Áprilisban felléptünk a Fagyöngy citeraegyüttessel azon az ünnepségen, amelyen Demeter József szászrégeni lelkészt EMKE-tiszteletdíjjal tüntették ki. Az előadás után arról is szó esett, hogy idén gondban vagyunk a citeratábor megszervezését illetően, mert Erdőcsinád nem tud fogadni. A tiszteletes úr felajánlotta, hogy a tábor ideje alatt a református egyház DIÓ Házában kedvezményes áron lakhatunk” – tájékoztatott a főszervező. Ildikó beszélgetésünk során hangsúlyozta, hogy a tábor fő célja népszerűsíteni a citerázást.

Három csoportban tanultak

A táborban gyerekek és felnőttek (szám szerint huszonhárman) három csoportban tanultak, gyakoroltak. A teljesen kezdő csoport tagjait Bőr Hunyadi Gyula, a Maros Művészegyüttes egykori kiváló zenésze oktatta, a középcsoporttal a Budapestről érkezett Juhász Kitti zenetanár foglalkozptt, a haladó csoport a mezőtúri Bíró László zenetanárral próbált. A visszatérők saját hangszereiken játszottak, a kezdők Nagy János jeddi citerakészítő kölcsönciteráit pengették. A paksi származású Juhász Kittiről megtudtuk, hogy a szigetszentmiklósi Liszt Ferenc zeneiskolában, citera szakon végzett, s négy éve egy Budapest melletti településen tanít. „A citerázáson kívül népdalgyűjtéssel is foglalkozom, a közelmúltban a Küküllő-mentén voltam gyűjtőúton. Nagyszerűen érzem magam a táborban, szívesen dolgozom a csoporttal, jó a társaság. A citerázáson és a közös énekléseken kívül gyakran szoktunk táncolni is” – mondta a citeraoktató. Bíró László a Nyárádmentén és a székely Mezőségen volt gyűjtőúton a tábort megelőzően. A „nyersanyagot” mesteri dolgozata megírásánál fogja felhasználni. Kitti bukovinai székely népdalokat, László mezőpaniti népdalokat tanított a csoportjának.

Kézműves foglalkozások, kulturális estek

A citeratábor szervezői a szabadidős programokról sem feledkeztek meg. A kézműves-foglalkozások keretén belül nemezelést, gyöngyfűzést tanultak, megismerték a bútorfestés alapjait, gyertyát mártottak. Hétfőn este Demeter József szászrégeni lelkész tartott előadást a táborlakóknak, részletesen bemutatva Szászrégent és környékét. Kedden este az Öves néptáncegyüttes tagjai emelték a hangulatot a táborban. Szerda esti látogatásunk idején a közelmúltban a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett vajdaszentiványi prímás, Horváth Elek bácsi volt a tábor vendége. A kiváló zenész, Bőr Hunyadi Gyula segítségével, aki brácsán kísérte, bemutatta a vajdaszentiványi táncrendet, népdalokat muzsikált, majd Fazakas János táncoktató kérdéseire válaszolt. Először közös budapesti élményeikről beszélgettek, a néhány nappal korábban, a Budai várban megrendezett ünnepségről, ahol Elek bácsi is kitüntettek között volt. Aztán a régi falusi lakodalmak varázsáról mesélt a 80 éves prímás, s a jelenlévők azt is megtudhatták, hogy hegedűjavítással is foglalkozik. Elmondta, hogy a batukát ő hozta Vajdaszentiványra Bukarestből (ahol katonai szolgálatot teljesített), amely azóta, a helyi táncrend része lett.

Nem bírta a japán kosztot

Elek bácsi 1997-ben egy hónapot tölthetett Hollandiában, ahol számos helyszínen a nagyvárosi színpadoktól a halászfalvak kiskocsmáiig zenélt nagy sikerrel. A holland vendéglátók egy cédét adtak ki tiszteletére.  Azóta már a hatodik hanghordozója is napvilágot látott. „Japánban is jártam, ahová együtt utaztunk Akio Hajasival, a Maros Művészegyüttes egykori táncosával. Mivel nem ízlettek az ottani ételek, napokig nem ettem, s eléggé legyengültem. Bogarakat, csigákat szolgáltak fel a vendéglőkben, látni se bírtam. Éreztem, hogy kezdek legyengülni, attól tartottam, hogy nem fogok tudni muzsikálni az esti fellépéseken. Tokióban kerestünk egy olyan éttermet, ahol román ételeket is kínáltak. Túrós puliszkát rendeltünk, de olyan volt a színe és a szaga, hogy meg se kóstoltam. Akio megette, de néhány perc elteltével rohant az illemhelyre. Olyan sápadt volt, hogy megijedtem. Sajnáltam, s közben arra gondoltam, ha valami baj éri, én hogy érek haza” – osztotta meg emlékét a jelenlévőkkel Elek bácsi.

A kiváló zenész nagy örömére egykori jó ismerőse, zenészkollégája, Samu Pál tanár is jelen volt az eseményen. A szintén 80 éves szászrégeni pedagógus (Vajdaszentiványon született) is idén kapott méltó elismerést Magyarországon. Több évtizedes oktatói és nevelői munkájáért, valamint a szászrégeni szórványvidék magyarsága kultúrájának megőrzéséért végzett tevékenységéért a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki idén márciusban. A szerda esti találkozó kötetlen beszélgetésekkel, közös énekléssel ért véget. Az ötödik alkalommal megrendezett citeratábort a Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány és Maros Megye Tanácsa támogatták.