Bóvli nincs, de magyar vonatkozás is kevés a városnapi vásáron

Ha össze kellene foglalni két-három szóban, hogy miről is szól a főtéri kézműves vásár, a következők jutnak eszünkbe: román népviselet, faedények és -evőeszközök garmadája és festett tojások. Tulajdonképpen nincs is ezekkel különösebb gond, hiszen mindenik szép és értékes a maga nemében, a baj ott kezdődik, hogy aránytalanul sok van belőlük. Ha az ember végigsétál ugyanis a Rózsák terén felállított standok közt, és sétáját bal felé, a Bolyai utca felőli részen kezdi, brassói, botoşani-i, besztercei, prahovai árusokkal találkozik, csak nagy későre pillantja meg a székiek standját. Aztán ismét maga mögött kell hagyjon jó néhány jászvásári, suceavai sátrat, hogy ismét magyarokkal találkozzon. „Sajnos román vásárhelyi napok kezdenek lenni” – teszi szóvá az elkeserítő helyzetet Szabó Edit, aki az Árva Bethlen Kata Alapítványt képviselte. „Nincsenek egyenlően elosztva a sátrak Nem hinném, hogy ne találnának vásárhelyi képzőművészeket. Nem értem, hogy fazekasból miért kell öt-tíz?” –  morfondírozott Puskás Enikő az Unitarcoop Alapítvány részéről, hozzátéve, hogy csak két nappal ezelőtt tudták meg, hogy részt vehetnek a vásáron. „Ezek vásárhelyi napok? Ez az első magyar sátor!” –  mondta félig tréfálkozva ismerőseinek Csongvay Zsuzsa, akit, miután megszólítottunk, elmondta: megdöbbentette, hogy mennyire nincsenek jelen a magyarok. A mezőfelei Graur György viszont elégedett, hiszen nekik ez pihenésnek számít, hogy nem az ország valamelyik távoli pontján, hanem otthonukhoz közel vannak.

A kézműves vásáron néhány képzőművész bepillantást is nyújt a műhelyében zajló munkákba. Alexandru Rotar üvegművessel először románul kommunikáltunk, majd magyarul zártuk a beszélgetésünket. „Az,hogy itt a helyszínen is bemutatom az üvegmegmunkálást, az külön látványosság, és a járókelőket érdekli is, hogy mit csinálok. Viszont nincs olyan fiatal, akit komolyabban is érdekelne ez a mesterség” – mondta az üvegműves. Szerinte is szomorú, hogy kevés vásárhelyi kézművest hívtak meg, de még mindig jobb a helyzet, mint más városnapokon, ahol csak kínai termékeket találni. A nagygalambfalvi Kányádi Lenke Vilma is évek óta a vásárhelyi napok résztvevője. „Eladásra is készítünk szövőszékeket, és aki tőlünk vásárol, azt meg is tanítom szőni” – mondta jókedvűen a szőnyegszövő asszony, majd kijelentette: aki a múltat nem tiszteli, az a jövőt nem érdemli.

A vásár hivatalos megnyitójára csütörtökön 13 órakor került sor, ide a hivatal alkalmazottait is kirendelték. Elsőként Dorin Florea polgármester köszöntötte a vásár és virágkiállítás több mint 80 résztvevőjét, és elmondta: habár egyesek konfliktusos övezetnek akarják feltüntetni Marosvásárhelyt, a város „a stabilitás és a biztonság oázisa”. Lucian Goga kormánybiztos köszöntő szavai után Ciprian Dobre, a Maros Megye Tanácsának elnöke elmondta, Bukarestben többet is tehetnének a megyéért, és a huszadik városnapok közeledtével az eddigieknél is jobban össze kell fogni, és nem kell bedőlni  a viszályt keltőknek. A polgármesterhez hasonlóan Claudiu Maior magyarul is köszöntötte a résztvevőket, majd felhívta a figyelmet az új virágórára, és reményét fejezte, hogy a vasárnap esti meccsen a vásárhelyi futballcsapat győz az Astra Giurgiu ellen. Végezetül Peti András azzal a gondolattal zárta a felszólalások sorát, hogy: „az ügyfelünk a mi urunk”, és ahogy ez igaz a gazdasági szereplőkre, ugyanolyan érvényes a politikusokra is, de nemcsak négyévente, hanem minden percben.