„Jól vagyok, hála Istennek”

Szóltam előre neki, hogy jövünk, mondja a koronkai beszolgáló lelkész, Rigmányi Arnold, nehogy elmenjen szomszédolni, mert jó erőben van, s ha nincs dolga, nem mindig ül otthon. Valóban: látjuk, Lujza néni nem csoszogva, hanem ütemesen igyekszik a templomhoz, s megáll az ajtóban egy fénykép erejéig.

Huszonnyolc évesen özvegy maradt

A szép, tiszta, kellemesen hűvös templom padjaiba ülve beszélgetünk Lujza nénivel, aki Zrínyiként született, és pár évig férje után a Csiki nevet viselte. „Édesanyám Zrínyi akart maradni, ezért megkereste apámat, aki szintén Zrínyi volt, így megtarthatta nevét. Én is szerettem volna ezt megtenni, de férjem Csiki volt, s én felvettem a nevét. Majd 28 évesen, két gyermekkel özvegy maradtam. Elvesztettem a személyazonossági igazolványomat, és mivel meg volt halva a férjem, ismét fel kellett vegyem a Zrínyi nevet. Így Zrínyiként születtem abban az öreg házba, amelyben most is lakom, s úgy is fogok meghalni” – meséli a harangozó.

Nem volt sem könnyű, sem egyszerű az élet

Zrínyi Lujza néni két gyermeket nevelt fel egyedül, s jól emlékszik a nehézségekre is. A termelőszövetkezetben dolgozott, s emellett több, mint harminc évig gyalog járt be Vásárhelyre takarítani. „Mondtam akkor a nagyságának, hogy jó lenne valahova felírni a takarítást is, mert másképp kicsi lesz a nyugdíjam, de semmit nem tettek. Most 350 lejt kapok, kevés, de ezzel kell boldogulni. Két gyermekem felneveltem, most Koronkán laknak, szoktak hazajönni és segíteni nekem. Öt unokám és négy dédunokám van, az egyik dédunokám most nemrég konfirmált. A kertemben minden megtermelek, vannak tyúkjaim, tojásom, a szőlőt is gondozom. A templomban is takarítok, egyedül az ablakpucolással van gondom, de akkor szoktak segíteni” – meséli.

„Nem szedek pirulát”

Zrínyi Lujza néni büszkén mondja, hogy eddig még semmi betegségben nem szenvedett, gyógyszert sem szed. „Mondom a barátnőimnek, hogy hagyják abba a sok gyógyszer lenyelését, dolgozzanak, és akkor semmi bajuk nem lesz. Nappal dolgozom, este jól tudok aludni, fát is hasogatok, mosok, takarítok. A házban nincs villany, mert a kicsi nyugdíjból nem tudnám kifizetni, amikor besötétedik, lefekszem és alszom. Reggel nyolckor felkelek, minden nap van tennivaló, elintéznivaló. Hála Istennek, jól vagyok és bírok dolgozni” – mondja az idén májusban kilencvenedik évét betöltött Lujza néni.