A Tékából is Rómába vezet az út

Telt ház várta a Teleki Téka Beszélő könyvek című sorozatának Séták Itáliában című előadását, amelyet az épület legértékesebb termében, a freskós szalonban tartottak. Az est házigazdái Lázok Klára, a Téka vezetője és Haller Béla olasz-francia szakos tanár voltak, ők vezették a közönséget Itália csodálatos világába. Az utazók és felfedezők írásait fellapozva sok érdekes dolog derül ki erről a világról, ezek az emlékiratok pedig a hagyománnyá vált Grand Tour termései voltak. Haller Béla részletesen beszámolt erről a szokásról, miszerint az angol nemes ifjak szellemi kiteljesedését jelentette a Franciaországba és Itáliába tett körűt. Rövid időn belül egész Európából érkeztek a kalandra vágyók. A négy leglátogatottabb olasz város Velence, Firenze, Nápoly és Róma volt, ez utóbbi lévén a végállomás vagy termini, hiszen minden út Rómába vezet a mondás szerint.

Hogy mit tapasztalhattak az Itáliába utazók, azt Henn János és Faragó Zénó színművészek keltették életre. Előadtak egy párbeszédet, amelyben Goethe és egy fiatal utazó városról városra járnak és közben Itália gazdagságáról áradoztak egymásnak. Beszélgetésük közben egy kivetítő vásznon jelentek meg azok a nevezetességek, amelyekről éppen beszéltek, úgyhogy a közönséget semmi sem akadályozta meg abban, hogy idő és tér határait áttörve a dolce Itáliában érezze magát. Goethe azt is elmesélte, ahogyan egy nap a piac bőségét csodálva azon kapta magát, hogy a helyiek a csizmáját bámulják. Nem csak az öltözködési stílusban különböztek az olaszok, az ifjú utazó egy kisváros időhöz való viszonyáról mesélt az írónak. Ebben a városban a tempót a természet diktálta: amikor lement a nap, ők is nyugovóra tértek, amikor felkelt a lakók is talpon voltak. Az ifjú hozzátette, ezekre az emberekre nem lehetett volna ráerőszakolni a német időfelfogást, ők szívükben érezték az időt.

A Grand Tour olyannyira népszerűvé tette Itáliát, hogy maga Teleki Sámuel is rajongójává vált. Bár ő az északi országokban járt, mégis fontosnak tartotta beszerezni az olasz földről készült írásokat, mint például Sándor István vagy Wesselényi Polixénia magyar utazók munkáit is.