A szüntelen megújulás fontossága

Csaknem ötszáz évvel ezelőtt Luther 95 tétele gyorsan terjedt, s ezzel egy időben Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. A Kárpát-medence lakossága között eleinte Luther tanai domináltak, de hamar ismertté váltak Zwingli és Kálvin nézetei is. Elsősorban a magyar kisnemesség tért át hamar a kálvinista (református) hitre. Szegedi Lászlóval a reformációról, a kálvini és mai református egyház közötti különbségről, a szüntelen megújulás fontosságáról beszélgettünk. 

A kálvini és a mai református egyház

Szegedi László lelkesen beszél Kálvin Jánosról és koráról, egy kiállítást is összeállított mindarról, ami fennmaradt a nagy reformátorról. „A kálvini kor egyháza, különösen a genfi egyház az a hely volt, amely leginkább közelített az apostoli korban megalakult ifjú egyházhoz, már csak azért is, mert Kálvin a maga szigorával próbálta visszaállítani, visszaalakítani az egyházkormányzatot a biblikus alapokra. Nyilván olyan lelkesedés volt akkor eziránt az újdonság, az új egyházi forma iránt, amit ma már nehéz elképzelni, bizonyos, hogy ma azok a reformok ilyen lelkesedét nem váltanának ki . Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az akkori világnak megvoltak az apparátusai, kormányzati feltételei, hogy ezeket a reformokat, az egyház megújulását végre lehessen hajtani. Hiszen Kálvin az akkori genfi önkormányzatban is benne volt, ráhatott a városatyákra, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek megerősítették, lehetővé tették a biblikus rendet, mind az egyház kormányzásában, mind a közigazgatásban, a város életében. Az akkori és mostani egyház között vannak hasonlóságok is, hiszen ma minden református templomban a strasbourgi liturgiát használjuk, amit a Kálvin korban használtak, a bűnvalló imádságot Kálvin fogalmazásában mondjuk el, s ezt a legkisebb gyermektől a legidősebb reformátusig mindenki ismeri. Nálunk nincs fülbegyónás, de van nyilvános bűnbánat, és ez is Kálvin szövege, tehát próbálunk mindenhol visszanyúlni a reformátori korba, próbáljuk ehhez visszaigazítani, s ez azt jelenti, hogy a református egyházat bibliai alapokra helyezzük újra és újra.”

Az egyház közéleti szerepe

Kálvin közéleti szerepet is vállalt, ma mit jelent az egyház közéleti szerepe? – kérdeztük a missziói előadót, aki kiemelte, hogy a kálvini elképzelést, miszerint a város életébe egy lelkipásztor úgy beleszól, mint akkor, ma nem lehet megvalósítani, hiszen ma inkább pártpolitikai érdekek szerint áll fel egy városi tanács, amelyben a lelkipásztornak helye nincs, de nem is kell legyen, hiszen egy gyülekezet tagjainak különféle pártideológiai elképzelései  lehetnek, márpedig a szószékről nem lehet megosztásról beszélni, politizálni.

Az egy más világ volt, ott a város előmeneteléért tettek mindent, ha beszélhetünk igazán decentralizációról, vagy helyi közigazgatásról, akkor Genf egy csodálatos példája volt a közigazgatási életnek, ahol a város mindenben a saját törvényeit meghozhatta, el egészen addig az intézkedésig, hogy vasárnap a kocsmákat az istentisztelet ideje alatt be kellett zárni. Olyan szabályokat hoztak, amelyek visszafogták a nagyzást, túlzást, megszabták, hogy az addigi hét szoknya helyett csak kettőt lehet viselni, és a puritánsághoz hozzátartozott, hogy azt javasolták: az asszonyok legyenek diszkrétek, egy olyan szegény világban, ahol egyesek éheztek, az asszonyok ne hordjanak két gyűrűnél többet.

„Kálvin az az ember volt, aki Isten Szentlelkének munkájával, hiszem és vallom, hogy a közösségért élt, tudta – s ez ma is érvényes –, hogy Isten törvényeire való odafigyelés nélkül és Isten törvényeibe való belesimulás nélkül sem egy társadalom, sem egy önkormányzat nem fogja tudni jól felépíteni a maga társadalmi világát. Ma a lelkészeknek az önkormányzatokban, a politikában nincs helyük, bár meghatározott személyei a közösségnek, és van véleményük a történésekről. Nem lehetnek politikai közszereplők, játékosok, hanem mint kívülállók figyelmeztethetik a politikusokat, hogy amit tesznek, mondanak az nem Isten szerinti, Istentelen” – fejtette ki az előadó.

Az egyetlen fundamentum a Biblia

A református szó magába foglalja a visszaalakítást, megújulást, visszaformálást. Mindenki tudja, hogy amíg emberek vagyunk itt a Földön, addig az emberi gyarlóságok erőt vesznek rajtunk,  és mindig szükség van az újításra, jobbításra. Szegedi László szerint a református ember barométerként figyeli a közösséget, és érzi, ha nem teszi szóvá, hogy nem jó az, ha egy egyházközség, az igehirdető, a közösség eltér attól, ami az egyetlen egy fundamentum, a Biblia, annak Istene, Jézus Krisztus, és a Szentlélek. Nemhiába, hogy a nagy reformátori elvet most már világszerte elfogadják nemcsak a református egyházban, hogy eclesia semper reformada, hogy az egyház mindig megújuló. S ez igaz a római katolikus és az unitárius egyházra is. A református ember, ha nem is ennyire tudatosan, ha nem is tudja elmagyarázni, de tudja, hogy naponként törekednünk kell, hogy elforduljunk a rossz szokásainktól, hogy újuljunk, s ehhez Isten erőt ad.  

Küzdeni az elvilágiasodás ellen

Missziói előadóként, az egyházkerület vezetőségi tagjaként Szegedi László a mai református egyház, közösség egyik nagy problémájaként  az elvilágiasodást, a liberális gondolkodást nevezi. „Nagy baj van, amikor mindenki azt képzeli, hogy mindent lehet, mindent szabad. Holott tudjuk Pál apostoltól, hogy mindent szabad, de nem minden használ. Mit kellene ma megreformálni? Elsősorban a közömbösség, másodsorban közösség széthullásával szemben szeretnénk fellépni, harmadsorban pedig a családmodell megerősítéséért. A nyugatról jövő családmodell, az a család, amelyben elképzelhető, hogy a pár nem egy férfiból és nőből álljon, ahol elképzelhető, hogy Isten előtti eskü és fogadalomtétele nélkül együtt élhet, az ilyen család nem biblikus és nem Isten szerinti, nem így volt a teremtés rendjében, és ebben a kérdésben a református egyház mindig elkötelezetten kiáll” – mondta Szegedi László.

A reformátori alapelvek

Az öt solaként emlegetett hitvallás összefoglalja a reformátorok hitvallását: Sola scriptura – Egyedül a Szentírás, Sola fide – Egyedül hit által, Sola gratia – Egyedül kegyelemből, Solus Christus – Egyedül Krisztus, Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség.