A Bolyai inspirálta Berecz Andrást

Csíky Boldizsár, a KZST elnöke kérdezgette a vendéget többek közt arról, hogy mikor és hogyan találkozott a népmesékkel, van-e olyan kedvenc zenéje, amely a leginkább megihleti, amikor mesét mond, mikor járt legelőször Moldvában. A zene is inspirálja és a természet is – jött a válasz az egyik kérdésre, hiszen a madarak tavaszi zenéje annyira leköti, hogy mozdulni sem tud, csupa ígéret a zenéjük, olyan ugrásra kész, mint az elfojtott szerelem. Ezért úgy érzi az előadóművész, hogy bizonyos meséknek zenével megtoldva megnő a jelentősége. Példának Káin és Ábel történetét hozta fel, amelyből hiányolta a furulya hangját, ezért, mikor azt mesélte, a báránykák megszólaltatását nem hagyhatta ki, tehát belebégetett.

„Bee-bee, ennyit tettem hozzá, és ettől kedvessé vált az egész” – mutatta be Berecz András, aki azt is elárulta, hogy amikor először hallott népzenét, akkor csodálkozott, hogy miképpen is tudott élni addig nélküle. A moldvai zenével először 1977-ben találkozott egy bakelitlemez jóvoltából, és akkor azt érezte, hogy el kell jutni Moldvába. Ez a vágya 1979-ben teljesült is. Két hétig úgy járta a moldvai csángó falvakat, hogy „az angyalok vigyáztak” rá, aztán az angyaloknak más elfoglaltságuk akadt, mert a milícia letartóztatta, és arról faggatta, hogy mi keresnivalója van azon a vidéken, és arra figyelmeztette, hogy a román népköltészet akkora kincs, hogy azt nem szabad külföldre vinni. Hasonló történet fűzi Bulgáriához is, ahol török falvakban végzett gyűjtőmunkát.

Berecz András vissza-visszakérdezett, érdekelte a fellépés helyszíne, az iskola története, hiszen, mint mondta, nem minden nap lép fel ilyen helyen, 450 éves iskolában. Csíky Boldizsár röviden összefoglalta mindazt, amire a vendég kíváncsi volt, aki ebből inspirálódva mondta el meséit, és végül egy kirgiz altatódalt is eljátszott. Előadását azzal a háromezer éves kirgiz mesével fejezte be, amikor a tanító találkozik a tanítvánnyal, aki egy rossz és haszontalan hírt akar átadni neki. Mire a tanító így válaszolt a tanítványának: „na akkor szorítsd össze jó erősen a fogadat. A csend jó, és még az igazságnak sem árt”.

Csíky Boldizsár megígérte, hogy ősszel újból vendégül látja a KZST Berecz András mesemondót.