Magyar állami elismerés az 1956-os forradalom és szabadságharc elvei melletti példaértékű kiállásért

Újabb erdélyi közéleti személyiség vehetett át rangos állami kitüntetést, amelyet az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke adományozott a nemzet és a haza szolgálatában végzett példaértékű munkájáért. A rendhagyó ünnepséget Csíkszeredában, a főkonzulátus Petőfi Sándor utcai épületének előterében tartották szombaton,

Lay Imre 1938. május 20-án brassói magyar munkáscsaládban született. Iskoláit a katolikus zárdában kezdte, később átkerült az elektrotechnikai szakközépiskolába. Szakképesítését nem tudta befejezni, mert az iskolát két év múlva megszüntették, végül visszament nyolcadik osztályosnak az esti tagozatra. Ekkor már vasesztergályosként dolgozott.

1956. november 4-én döntöttek úgy, hogy megalakítják szervezetüket, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét (EMISZ), amelyhez számos székelyföldi és királyföldi magyar fiatal is csatlakozott.

Az EMISZ tagjai többek között azzal kerültek a kommunista államhatalom célkeresztjébe, hogy 1957. március 15-én Fehéregyházán koszorúztak, megemlékezve az 1848–49-es magyar szabadságharc hőseiről.

Az EMISZ a magyar irodalom, kultúra és történelem tanulását és népszerűsítését tűzte ki céljául, tevékenysége kulturális eseményekre korlátozódott.

1957. március 15-én Fehéregyházán egy-két szónoklat és szavalat után a fiatalok koszorút helyeztek el a Petőfi-emlékmű talapzatán. 1958. augusztus 15-én letartóztatták őket. A kihallgatás 1959. tavaszáig tartott.

A letartóztatottakat előbb Brassóban, később Marosvásárhelyen vallatták. Hetvenkilencen voltak, javarészt fiatalok, nagyon sokan pedig kiskorúak voltak. A vizsgálati fogság hét-nyolc hónapig tartott, hogy sokan elérjék a nagykorúságot.

Lay Imre Marosvásárhelyen kezdte meg börtönbüntetésének letöltését, majd átszállították Szamosújvárra, ahol hat évig sínylődött, embertelen körülmények között. Szamosújváron, a Duna-deltában és más munkatáborokban dolgoztatták.

Hazakerülése után három évig a brassói műegyetemen karbantartó villanyszerelőként dolgozott, majd áthelyezték a műegyetem automobil és traktor karának laboratóriumába. Itt dolgozott közel tíz évet, mint vasesztergályos, villanyszerelő és mechanikus.

Lay Imre a brassói magyar közösség fontos tagja. Az EMISZ titkári feladatait azóta is ellátja, kapcsolatot tart bajtársaival. 2006-ban jelent meg társszerzőjével, Papp Bálint Mihállyal közösen memoárja.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elvei melletti, a megtorlás következményeit is bátran vállaló, példaértékű kiállása, valamint Brassóban végzett közösségépítő tevékenysége elismeréseként Áder János köztársasági elnök Lay Imrének a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.