Lesújtó tapasztalat a balánbányai tábor magyarországi résztvevőitől – a román szervező megmagyarázza

hogy más magyar diákcsoportot ne tudjanak beszervezni hasonló rémálomba” – kezdte szerkesztőségünknek eljuttatott levelét Bihari Gábor. Miután felvettük a kapcsolatot a magyarországi férfivel, részletekbe menően beszélt arról, mi is történt pontosan Balánbányán a május 6–17. közötti ott-tartózkodásuk alatt.

Nehézkes kommunikáció

A részletek előtt azonban érdemes néhány szót ejteni az Erasmus+ programról. Mint a birtokunkba jutott adatokból kiderül, a Picture This nevű, fotózással foglalkozó programra a magyarországi Légáramlat Nonprofit Kft. nyert támogatást még 2018-ban. Az akkori sikeres pályázók névsorát itt lehet megtekinteni, ahol az is látszik, hogy akkor a 136 anyaországi pályázó közül a Légáramlat kapta a legnagyobb összegű EU-s támogatást, pontosabban 55 156 eurót. S hogy mit ajánlott ezért cserébe? A program hivatalos kiírása szerint

Azt is írták, hogy a programra jelentkezőknek tulajdonképpen azt tanítják meg, hogyan lehet jó fényképeket készíteni, számos elméleti és még több gyakorlati felkészítő által. Azt is ígérték, hogy a szabadtéri programok által lehetőségük nyílik majd a helyi közösséggel találkozni, ezáltal bizalmat építhetnek ki, a találkozások pedig egyebek mellett fokozzák majd önismereti szintjüket, önbecsülésüket és az interkulturális megértést is. A kiírásban szerepel továbbá az is, hogy 13–13 személy jelentkezését várták (12 diák, egy csoportvezető) négy országból: Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Csehországból.

Arra is kitértek, hogy a balánbányai út során a helyi középiskola kollégiumában lesznek elszállásolva, utaztatásuk és étkeztetésük pedig előre le lesz szervezve. Utóbbi így is történt, a szakmai programok azonban a valóságban teljesen elmaradtak, és az italozás, a zajongás, illetve a magyar diákok megfélemlítése vette át helyüket – állítja Bihari Gábor, aki a Balánbányára látogatott debreceni csoport kísérőjeként érkezett Romániába.

Mint mondta, már az érkezésüket követő első órákban meglepetten tapasztalta, hogy egyetlen érett felnőtt sincs az őket fogadók között, a legidősebb is legtöbb 23 éves lehetett. Ez még nem is lett volt akkora baj, csakhogy a kommunikáció sem volt zökkenőmentes, hiszen a program lebonyolítója nem a pályázatot megnyert magyarországi, hanem több romániai egyesület volt. Bihari Gábor szerint ráadásul

„Magyar alapítványok finanszírozzák a rémálmot, talán abban a hiszemben, hogy erdélyi és szlovákiai magyar diákok fognak a program alatt barátkozni egymással. De a helyzet az, hogy a magyarosan hangzó nevek ellenére Balánbányán az sem szólalt meg magyarul, aki esetleg még tud, akinek apja vagy anyja még magyar. A román diákokról kiderült, hogy csak addig és annyit tudnak magyarul, amíg a telefonba valakinek magyarul kell beszélni, hogy egyengessék a támogatás útját. Utána viszont gyorsan elfelejtkeznek nyelvtudásukról, és az utcán már veréssel fenyegetik azt, aki meg mer szólalni magyarul” – adott hangot véleményének Bihari Gábor.

Megdöbbentő ellenségeskedés

Hozzátette, szakmai program nem volt, akadt viszont helyette buli: őrjöngős, minden éjszaka, hajnalig. „Uniós pénzből mulatott, dőzsölt a főszervező diákok csapata. Emellett

– fogalmazott. Arra is kitért, hogy egyetlen szakember sem volt a helyszínen, aki valóban értett volna a fényképezéshez, ehelyett a fiatalok tartottak ilyen-olyan töltelékprogramokat, ismerkedős játékokat. Ezek miatt szinte egész nap a kollégiumban kellett tartózkodniuk, szabad programra, sétákra, a környék megtekintésére csak az ebédszünetekben volt lehetőségük, illetve egyszer elvitték őket Brassóba.

„Szerencsére mind fiúk voltak a csoportomban, ha lányokkal mentem volna, még húzósabb lett volna ez az időszak. Gyakorlatilag

a román diákok olyan szinten ellenségesek voltak, hogy teljesen megdöbbentem. Már a legelején volt egy bemutatkozós est, amikor mindegyik csoportnak ismertetnie kellett az országot, amelyet képvisel. A románok a zászlójuk bemutatásánál azt ecsetelték, hogy a piros szín az ellenségeik vérét szimbolizálja, eközben pedig a magyarokra néztek. Ez a nyomasztó légkör végigkísérte az egész utunkat.

Egyébként rákérestem az interneten Balánbányára, és semmi olyat nem találtam, ami előrevetíthette volna mindazt, amit átéltünk. Ezért is szerettem volna felhívni a figyelmét mindenkinek, hogy kétszer is fontolja meg, mielőtt magyar csoportot vezetne Balánbányára” – zárta Bihari Gábor.

Másként látják a szervezők

Az, hogy pontosan kik is feleltek a program lebonyolításáért, igencsak összetett kérdés. A válasz kihámozásában a Hargita Megyei Tanfelügyelőség Erasmus-programokért felelős tanfelügyelője, Aurora Panaite volt segítségünkre. Mint mondta, noha a Balánbányára érkezett csoportok a helyi Liviu Rebreanu Szakközépiskola kollégiumában voltak elszállásolva,

A programot több egyesület bonyolította le, a pályázó Légáramlat Nonprofit Kft. mellett két romániai egyesület is érintett volt. Az egyik az Asociaţia Ecosportivă Sufletul Hăşmaşului elnevezésű balánbányai, a másik pedig a Young Europe Society (YES) nevű egyesület. Előbbi elnöke, Kovács Róbert megkeresésünkre elmondta, ők csak a szállásért és az étkeztetésért feleltek, a programok lebonyolításáért és a szó szerinti szervezésért az YES vállalt felelősséget. Utóbbi elnöke, Bogdan Vâlcan átfogó tájékoztatást adott kérdéseinkre a balánbányai programról, amelyet

Elmondása szerint ők is felfigyeltek arra, hogy a magyar csapat kissé háttérbe szorult a többiekkel szemben, de ez szerinte amiatt volt, hogy a debreceniek már haladó szinten értettek a fotózáshoz. A többiek azonban mind kezdők voltak, számukra pedig az alapoktól kellett kezdeni az ismeretek átadását. Ezért tűnhettek kevésbé szakmainak vagy unalmasnak a programok a magyar csapat számára, hiszen ők már rég tudták mindazt, amiről szó esett.

Azt viszont nem tehették meg, hogy haladó szintről kezdjék az oktatást, hiszen akkor a többiek semmit sem értettek volna belőle. Azzal kapcsolatosan, hogy nem voltak bevonva felnőttek is a programba, Bogdan Vâlcan elmondta: az Erasmus+ program lényege pontosan az, hogy a tudnivalókat fiatalok adják át fiataloknak. Erre a korosztályra pedig a szórakozás iránti igény is jellemző, ezért az egyesületi elnök természetesnek tartja, hogy esténkét buliztak a diákok, és a visszajelzések szerint jól érezték magukat ezeken az estéken.

A magyar–román kapcsolatokat firtató kérdésünkre azt mondta, véleménye szerint nem adtak okot a magyar csoportnak arra, hogy diszkriminálva érezzék magukat, hiszen

Az egyedüli ok, amiért úgy érezhették, hogy háttérbe szorultak vagy kevesebbet foglalkoztak velük, pontosan a képzettségi szintjük volt, hiszen Vâlcan szerint a fényképezésben kevésbé jártas csoportokra több figyelmet kellett fordítaniuk. Hozzátette, korábban is működtek együtt debreceni csoportokkal, és akkor semmiféle problémát nem tapasztaltak. Az esetből tanulva azonban fontolóra veszik, hogy a hasonló kellemetlenségek elkerülése érdekében a jövőbeni programokat ne építsék egyetlen témakör köré.