– magyarázza a háziasszony, Székely Ibolya. Férje, Csaba hozzátette, az évből csak négy hónapot tudnak nyitva tartani, a többi nyolc hónap nem számít szezonnak. „Annyira fel van telve szálláshellyel a vidék, hogy nehéz lépést tartani. Önmagában a szállás már nem elég. Programot kell biztosítani a vendégeknek.”

„Bükkhegyes, Szörcse puszta, felmegyünk a Kolos-tetőn, hátraviszem őket a Szellőre, ott ebédelünk. Majd átmegyünk a Gyimesek felé, Pogány-havas, Széphavasra, ott még piknikezünk egyet. Ezek a helyek többnyire csak terepjáróval közelíthetők meg, de esős, sáros időben még a terepjáró is elakad. Van egy lovaskocsink is, kérek kölcsön lovat hozzá ilyenkor, azt is nagyon szeretik a vendégek. Mivel én kapufaragó is vagyok, egyik-másik vendég a faragást is szívesen kipróbálja” – mesélte Székely Csaba.

Mint mondták, noha hallották, hogy vannak helyek, ahol felviszik a szálláshely árát a pünkösdi időszakra, ők nem szokták. Nem ebből élnek, de mégis segítség, az ilyenkor kapott összegből fát tud venni. Ugyanakkor azért sem emelik az árakat, mert a visszajáró vendégek már barátként érkeznek.

A háziasszony elmondta, a panzió megnyitásának első éveiben nagyon igyekezett, hogy minden tökéletes legyen.

– osztotta meg velünk a háziasszony. Mint mondta, amióta vendégeket fogadnak, sajnos nem tud kimenni a búcsúcs szentmisére, csak a tévében nézi ebédfőzés közben. A férje a pünkösdi rendezői testületben tevékenykedik negyedik éve, ilyenkor reggel nyolc órától már fent van a nyeregben, ezúttal péntek estétől szombat reggelig teljesít szolgálatot a kegytemplom előtt.

Kérdésünkre, hogy milyen ételekkel készülnek ilyenkor, elmondták,

„Nem kell nekik narancsos vagy ananászos hókuszpók. Szerdán megtöltöm a káposztát, csütörtökön azzal fogadjuk az érkezőket. Sütök tésztát és kürtös kalácsot. Csütörtökön frissen készül a zöldség- vagy húsgombócleves, esetleg parasztcsorba. Másnapra házi kakasból készült levest és sültet készítek. Minden napra megvan a menü, reggelire hagyományos túrós puliszka, tojásrántotta, házi kenyér, srégen vágott kolbász. Bebizonyosodott, hogy hiába tálaljuk fel nekik az üzletben vásárolt szalámit, sonkát, otthagyják. Inkább a házi ételeket kedvelik. Szeretik a juhsajtot, Csaba kimegy az esztenára, onnan hozza, abból gyúrok túrót, töltök paprikát vele. Nagyon szeretik a teát is, kérik is, hogy az általunk gyűjtött gyógyfüvekből készítsem nekik. Kedvelik a házilag készült lekvárt, a kokojzát, hecserlit. De el szokták mondani, hogy leginkább azért jönnek, mert itt olyan közvetlen beszélgetésekben van részük, ami máshol már nagyon nem jellemző” – foglalta össze a háziasszony.