Legjobb úton – film, amit a szereplők is alakítottak

Ez neked az első nagyjátékfilmed, amely kis költségvetésből, nem hagyományosan, a mecenatúra elvárásai szerint teremtődött, illetve forgott” – mondta el felvezetésképp a rendezővel beszélgető Beretvás Gábor filmesztéta, hozzátéve, hogy a rendező Amszterdamban is tanult, és ott készült el ez a film.

„Nekem ez a film volt a diplomamunkám, pontosabban ennek az alkotásnak egy korábbi verziójával diplomáztam az amszterdami filmakadémia mesterszakán. Ez nem elsővágott, hanem egy későbbi verzió volt, azonban ezt még egy nagyon hosszú utómunka követte: újravágtuk, illetve hozzáforgattunk jeleneteket, így hosszú utat tett meg az alkotás” – mondta el a Legjobb úton rendezője. Hozzátette, az akkor még két és fél éves szak úgy működött, hogy minden diák kapott egy keretösszeget, amiből gazdálkodhatott, és arra költhette, amire akarta. „Én ennek az összegnek a nagyrészét a félretettem a filmemre, ami így is rendkívül kis költségvetésből, mintegy 9 ezer euróból valósult meg” – mondta.

Beretvás Gábor arról is faggatta a rendezőt, hogy

A rendező elmondta, a folyamat úgy indult, hogy már nagyon régóta szeretett volna együtt dolgozni Ferivel (a Nándit alakító Cservenka Ferenc – szerk. megj.), és körülbelül annyi volt meg a történetből, hogy egy srác hazajön rövid időre, de vár egy vízumra, amivel továbbmehet. „Ebből indultunk ki, és nagyon hosszasan dolgoztunk Nándinak a karakterén, utána a forgatókönyvet is átírtuk nagyon improvizatív módon.

– fejtette ki Túri Bálint Márk.

„Generációs filmként is említik az alkotásodat. Mennyire érzed ezt relevánsnak? Mennyire a te generációd filmje ez?” – tette fel az újabb kérdést a beszélgetőpartner. A rendező szerint

A kérdező hozzátette, hogy nem ez az egyetlen ilyen alkotás a témában, mivel nemrég jelent meg a Remélem, legközelebb meghalsz című film, ami a mostani középiskolások problémáiról szól. Az is kiderült, hogy mivel főszereplő adott volt, köréje kellett gyűjteni még amatőr és profi színészeket.

„Miközben írtuk a forgatókönyvet, egy ponton már körvonalazódott, hogy milyen szereplőket keresünk. Alternatív színházak előadásait jártam, és ott találtuk meg azokat a színészeket, akik eljátszhatják az általunk kitalált karaktereket. Az idősebb karaktereket természetesen nem itt találtuk meg, többek között feltűnik Székely B. Miklós is. Ezeknek a színészeknek a megtalálásában segített egy kiváló castingdirektor” – részletezte a produkciós folyamatot a rendező.

– válaszolt a rendező.

Az alkotás elemzése közben az is elhangzott, hogy a film tónusa alapjáraton fekete-fehér, kivéve az animációs részeket, amikor „kiszínesedik”. A rendező elmondta, hogy

Ennek pont az ellentéte az animáció, amelyben a főszereplő belső világába nyerünk bepillantást, az viszont már előremutat, ezért lett minimalizáltan színes.

Arra a kérdésre, hogy mi a rendező kötődése a történethez, Túri Bálint Márk elmondta, hogy ezek főként az ő tapasztalatain alapulnak, hiszen ő is több évig külföldön élt. „A főszereplő azért lett zenész, mert az őt alakító színész a múltban zenész szeretett volna lenni, és ezt beemeltük a karakterbe.” Mint részletezték, a történetben Nándit sok kallódó karakter veszi körbe. Ő az, aki körbeutazta a fél világot, és hazatérve azt látta, hogy megkeseredett emberek maradtak a régi környezetében.

– hangzott el.

A beszélgetésbe a nézők is bekapcsolódtak, és nemcsak kérdéseket tettek föl a rendezőnek, hanem többen azt is megosztották, hogy milyen hatással volt rájuk a film, illetve hogyan látták és értelmezték a történetet. A hamar interaktívvá váló közönségtalálkozón konkrét cselekményszálak kapcsán is tapasztalatokat cseréltek a résztvevők, és felmerült az is, hogy ha a rendező most készítené a filmet, akkor lehet, hogy teljesen más lezárást adna neki.