Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:57

Székelyföldi utolsó Hargita megye az átlagnyugdíjával, a szomszédos Brassó viszont országos élmezőny

10:51

Már nincs sok hátra: év végéig megújul egész Erdővidék úthálózata

10:28

Míg az árak emelkedtek, az átlagbér csökkent

09:50

Pocsék formában, mégis toronymagas esélyesként: az FCSB a bajnoki cím fő várományosa

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találtak egy nőt és hétéves fiát otthonukban

Bolojan: tetszik, nem tetszik, emelnünk kell a nyugdíjkorhatárt minden alkalmazotti kategóriában

Egy ember meghalt, miután egy rendőrautó belerohant egy szekérbe ma reggel – videóval

Magyar nevű, Most Wanted-listán szereplő elítéltet hoztak haza az éjszaka Romániába

Halálra gázolt egy kerékpárost egy küldetésben lévő SMURD-mentőkocsi

A tanügyminiszter lemondását és a kormányintézkedés visszavonását követelik a tanügyi szakszervezetek

Költségvetést módosítottak, szó esett a tervezett leépítésekről is Hargita Megye Tanácsánál

Ennyien kaptak különnyugdíjat augusztusban Romániában

Hazaárulás miatt nyomoznak Romániában egy volt moldovai titkosszolgálati tiszt ellen

Már százezren kérik, hogy minden éltanuló részesülhessen ösztöndíjban

Kötetben Gyergyóholló története és névanyaga

Fotó: Balázs Katalin

A gyergyóholló település iránt érdeklődőknek, kutatóknak, ott élőknek és elszármazottaknak ajánlja a borszéki Farkas Aladár újabb monográfia-kötetét.

Balázs Katalin

2017. augusztus 11., 15:502017. augusztus 11., 15:50

Több okból is fontosnak tartotta, hogy megjelenjen a Gyergyóholló története és névanyaga című könyv:

Először is rátekintést szeretnék nyújtani e kis, szórvány magyar település múltjára, jelenére. E településre, amely a Székelyföld része, s ahol lassan, de biztosan fogy a magyarság, hiszen ma már a lakosság alig 10 százaléka magyar, és ők is zömében idősek. Élik megszokott életüket békés együttélésben a többségi románokkal. Igazából sosem voltak interetnikus konfliktusok

– fogalmaz a szerző, vázolva a hollói románok és magyarok együttélésének körülményeit.

„Templomaik egymás mellett vannak, ugyanabban a templomkertben. Csak temetőik vannak külön, de az ortodox temetőben is találtam magyar síremlékeket. Sajnos, a gyereklétszám is vészesen megcsappant, ezért magyar oktatás már nincsen. A gyerekek, kénytelenek román óvodába, iskolába járni.

A magyar nyelv visszaszorult a családba, illetve a templomba. Még magyar fakultatív óra sincs, ahol megtanulhatnának helyesen írni, olvasni.

A fogyó magyarság helyzetének ismertetésén túl még egy okot megemlít Farkas Aladár: „azért is fogtam e település tanulmányozásába, mert a Kis-Beszterce völgyében fekvő, szomszédos Gyergyótölgyes történetét megírtam évekkel ezelőtt, Borszékét úgyszintén. Miért maradna ki a két település közé beékelődött Gyergyóholló?”

Kemény fának bizonyult Holló, nehézkes volt az adatgyűjtés, hiszen a település magyar múltjára kevés írott anyag lelhető fel.

A Gyergyószentmiklósi Gyűjtő Levéltárban sem található Hollóval és Hollósarkával kapcsolatos levéltári anyag. Tudomásom szerint senki nem foglalkozott az itt élő magyarság tudatos kutatásával.

Földes Zoltán egykori hollósarki tanító 1913-ban megírta és a ditrói Pannónia könyvnyomda kiadta A magyarságért című könyvét, ami megjelent reprint kiadásban a 2000-es évek elején. Ennek ellenére, a korabeli sajtót tanulmányozva, több mint 40 sajtóterméket sikerült kutatnom, betekintést nyerünk Gyergyóholló történetébe 1859-től napjainkig” – fogalmaz Farkas Aladár.

Erőssége e monográfiának az is, hogy a temetőben található síremlékek leltára is a gyűjtőmunka részét képezték.

Ez sem volt könnyű feladat, hiszen a szerző elmondja: „Egyeseken a név, vagy a személyi adatok olvashatatlanok, máshol hiányoznak, vagy csak a jeltelen sírhant sejteti, hogy ott is nyugszik valaki. Találtam olyan síremléket is, amelyiknek az egyik oldalán egy családnév van, a másik oldalon egy másik. Ismerős a jelenség, hiszen már olyat is láttam, hogy a régi nevet levésték, és egy másik volt rávésve.

Hogy kinek szánja új kötetét, arról is szólt Farkas Aladár: „Remélem, örömmel forgatják mindazok, akik még Hollóban élnek, vagy innen elszármaztak, de érdekli a településük története. Nem utolsósorban a családfakutatóknak, vagy bárkinek, aki e település mélyrehatóbb tanulmányozására szánja magát, hasznos forrásanyagot nyújthat.

A településtörténet bemutatása mellett ugyanis olyan családneveket, helyneveket is talál e könyvben az olvasó, amelyeket sikerült összegyűjteni. Ez ugyancsak töredéke a családnévanyagnak, ami a településen előfordult az évszázadok során, de bízom benne, hogy forrásanyagként, kiindulópontként hasznos lesz az olvasók számára.”