Kimondták, hogy Székelyföldön meddig magyar a világ

Mint mesélte, a nagyköveti munkát 12 évvel ezelőtt kezdte Ausztráliában, és akkor kezdődött a Kőrösi Csoma Sándor Program. „Az egyik legjobb ötlet, nemcsak a diaszpóra megtartására, hanem képviselni hazánkat és értékeinket. És ott volt egy mondás, hogy

A kihívás az, hogy mindezt az indiai, a kínai, a dél-amerikai vagy az olasz kultúrával és konyhával versenyezve kell megtenni.”

Arról, hogy milyen kihívásokkal szembesül a magyar diplomácia, amikor a kulturális értékeinket próbálja népszerűsíteni egy globális kontextusban, Sikó Anna elmondta, a magyar képviseletnek a legnagyobb kihívás az előítélet és ennek a lebontása.

Szász Jenő rámutatott, hogy

„Ahogy szorított a román nacionalizmus, annál szilajabbul álltunk ellen, és gyakorlatilag ez volt az, ami megtartott bennünket.

Hozzátette, az is óriási kihívás, hogy a globalizációs hatásokat hogyan lehet kivédeni, vagy hogyan lehet alkalmazkodni, túlélni. „Ezért a külhoni területek felértékelődnek a magyar nemzetpolitika, kultúrpolitika számára. Határon túl lehet túlélési technikákat elsajátítani.”

– hangsúlyozta Hoppál Péter. Mint mondta, egy felmérés szerint a magyarok hatvan százaléka azt vallja, hogy inkább a nemzeti szuverenista, konzervatív, keresztény értékeket megtartó, vagy azt alapul vevő családmodellben vinné tovább az értékeket a gyerekei irányába.

Mindenkinek van egy elképzelése – akár negatív is –, de az, hogy magyar, az egy entitás, identitás, egy márka – tette hozzá a Sikó Anna.

Azt is hangsúlyozta, hogy kiemelten kell vigyáznunk a külhoni közösségeinkre. Míg a rendszerváltás idején mintegy kétmillió magyar élt Romániában, mára ez a szám egymillió körülire csökkent.

„Ha nem vigyázunk, akkor nincs további fogyatkozási lehetőségünk. Tehát hogyha a külhoni magyarok lélekszámát nem őrizzük meg, akkor gyakorlatilag elvész az a lehetőség, az az erőforrás, az a kincs, az a kincstár, amiről itt valamennyien szóltunk.”

– fűzte hozzá. „Ebben a globalizációs, kihívásokkal teli világban is mi vagyunk az őszinte, tiszta forrás, és ezeket a forrásokat meg kell őrizni, táplálni kell, erősíteni kell, s hogyha így kapaszkodunk egymásba, ha minden magyar megfogja egy másik magyar kezét, akkor tényleg a keblünkre ölelhetjük a Kárpát-medencét.

A kultúra olyan, mint egy nagy mezei virágcsokor

És hogy mit jelent a beszélgetés résztvevői számára a kultúra? Sikó Anna úgy fogalmazott,

„Nekem a magyar kultúra ez a virág, és ezt próbálom a magam eszközeivel továbbadni.” A kultúra egy nemzet szellemi értékeinek és tárgyi örökségének az összessége – mutatott rá Hoppál Péter. Úgy véli, hogy

„Amikor azt megélhetem, hogy a gyermekeim ugyanazt a műveltségi örökséget, amit a nagyapámtól meg az apámtól én átvettem, továbbviszik, és még gyarapítják, gazdagítják, és ennek naponta örülhetek, és látom, hogy milyen értékekkel rendezik be az életet, ez a kultúra a legszebb virágcsokor.”

A beszélgetés végén pedig úgy fogalmazott: minden magyar emberre szükség van. „Gyöngyhalászatot kell folytatnunk. És ez a gyöngyhalászat arról szól, hogy minden egyes magyar embert, minden egyes magyar lelket biztatnunk kell, hogy tényleg számíthassunk egymásra.”