Karácsonyi csoda

Megszeppenve, csak néha-néha, nagy unszolásra mosolyodott el Ervinke, miután a MedExpert munkatársa felcsatolta a művégtagot. Nézegette, furcsállotta, hogy nem mozog az ujja, pedig mint halkan megjegyezte, ő úgy képzelte el, hogy az mozogni fog. Szerényen állt édesanyja mellett a kisfiú, csodálta a karját, fel-fel csillant a szeme, amikor a közelben lévő hatalmas ajándékcsomagra tekintett. Azt neki és testvéreinek készítette elő Novák Laura cégvezető.

Ervinke élete 2006 novemberében változott meg, bár mint mondja, már nem emlékszik arra a tragikus délutánra. Az akkor hároméves gyermek a bánkfalvi kis állatkert udvarán játszott, szülei, akik az állatkert gondozói voltak, a közelben látták el éppen az állatokat. Alig egy pillanatra hagyták felügyelet nélkül a fiúcskát, aki az etetőn keresztül benyúlt a medvék ketrecébe, a közelben lévő medve pedig elkapta a karját. A Csíkszeredai Megyei Kórházba szállított gyermeket azonnal megműtötték, és bár az orvosok meg szerették volna menteni a sérült végtagot, ez nem sikerült, karját válltól tíz centiméterre amputálni kellett. Egy angol segélyszolgálat jóvoltából két évvel ezelőtt már megtörténtek az első lépések, hogy Ervinke művégtagot kapjon, azonban erre végül nem került sor.

„Szerettem volna karácsony előtt segíteni valakin, Ervinkére esett a választás” – mondta lelkesen Novák Laura, aki arra biztatta a kisfiút, használja bátran a művégtagot. Ők a későbbiekben is mellette fognak állni, hiszen amint a gyermek nő – jegyezte meg –, cserélni kell a művégtagot is. „Gondolj arra, hogy itt a tél, kesztyűt húzol, és máris csinálhatsz hógolyót” – biztatta a maga is művégtaggal élő Novák Ede a megszeppent fiúcskát.

Ervinkét és édesanyját Czikó Gergely, a bánkfalvi Márton Ferenc Általános Iskola igazgatója kísérte el szerdán, de az elmúlt egy héten is mellettük állt, amikor a gyermeket hordozni kellett mintavételre, próbákra. „Az élet megy tovább, mindennél többet számít az egészséges gondolkodás, az egészséges életvitel. Sokat számít lelkileg a művégtag, amikor azt felcsatolják, megszűnik a hiányérzet. Lehet, hogy az életben nem is fogja használni a művégtagot, de ennek létezése megnyugtató, pszichésen sokat segít. Emlékszem, amikor nekem az első protézisemet csinálták, és megláttam, jött, hogy a sarokba dobjam, de amikor feltettem és felhúztam rá a cipőt, rájöttem, hogy megvan mindenem” – próbált lelket önteni a gyermekbe és édesanyjába Novák Ede.