Ismeretlen kereskedő, rendőr segíti a Mária-úton érkezőket

A zarándoklat nemcsak ima és gyaloglás, hanem odafigyelés önmagunkra és másokra

Az öt fős kezdeményező csapat május 3-án indult Budapestről a Szent Anna-rétről, útközben Sájon, Miskolcon, Máriapócson csatlakoztak még hozzájuk, így közel tucatnyian érték el Maros megyét. A csapat nemcsak magyarországiakból áll, van közöttük felvidéki is, illetve nem csak katolikusokból, hiszen van közöttük baptista is. Közel 900 kilométeres, 40 napos útjuk végén tervük szerint a gyergyóalfalusiak keresztaljához csatlakozva fognak Csíksomlyóra érkezni.

Lélekformáló érzés

Szépítés nélkül mesélnek élményeikről: mindenütt nagy szeretettel fogadták útjuk során, és a román nyelvterületen is csupa emberi jóérzéssel, szeretettel találkoztak. Ha egy útmenti keresztnél megálltak imádkozni, a helyi román asszonyok is csatlakoztak hozzájuk és azok is elmondták imájukat. Volt olyan román férfi, aki az ima után itallal kínálta a teljesen ismeretlen, fáradt gyalogosokat, volt kereskedő, aki útravalót csomagolt nekik, és volt román rendőr, aki megmondta, hogy melyik településre nem „ajánlatos” bevonulni a nemzeti színekkel. Ez egy lélekformáló érzés, amelyet nem lehet elmesélni – ezt át kell érezni, ehhez útra kell kelni, mondták a zarándokok.

Hogy ki-ki számára mit jelent a zarándoklat? Egyesek a magyarok engeszteléséért indultak útnak, de a szomszédos népekért is imádkoznak. Azért vállalják a fáradságos utat és imát, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy nemzetek egymással, az ember pedig az Istennel tudjon megbékélni. A végcél az „égi édesanya” és Isten szeretete, vonzása. Szép és nemes cél, még ha testi fájdalmakkal is jár, de így mindannyian hozzátehetnek valamit Krisztus szenvedéséhez. „A zarándoklat arról szól, hogy a mókuskerékből kivonulunk Isten szent ege alá, találkozunk a természet csodáival, szeretet adunk és kapunk” – fogalmazza meg egyik férfi, aki örömmel újságolja, hogy jobbágyfalvi vendéglátójuk kislányától egy imát kaptak ajándékba, amelyet az a dédanyjától tanult.

A másság elfogadása

A zarándoklat másrészt az egó megfékezése és a másság elfogadása – állítják a résztvevők, akik között orvos, bírónő, gépészmérnök és asztalos egyaránt van, különböző korú, mentalitású, helyzetű emberek, és mégis tudnak figyelni egymásra, össze tudnak „csiszolódni”. Út közben az egyéni célok megváltoznak, és megtanulnak a csapat tagjai önmagukra és egymásra figyelni, egymáson segíteni.

A hit és szeretet útja

A Mária-úttal kapcsolatban elmondták: a nyugat európai El Camino inkább a hit és üzlet, míg a közép-európai Mária-út a hit és szeretet zarándoklata. Az útvonal kiépítése több éves folyamat, amelyhez az egyháznak és az államnak is hozzá kell tennie a maga részét, hogy akár egész évben járható, minden „útkereső” ember számára használható fizikai és lelki utazást tegyen lehetővé.