Huszonöt év táboroztatás: ahol művészek születnek – beszélgetés Borsos Gézával

– A tábornyitón Borsos Géza arra biztatta a közel harminc táborozót, úgy alkossanak, hogy a következő 25 évet megalapozzák. A tábori termésből készült kiállítást látva, elégedett a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke?

– Ötven évet alapoztak meg. Nagyon meg vagyok elégedve, azt hiszem, ilyen termékeny tábor igazán méltó a 25. alkalomhoz. Műfaji- és ötletgazdagság, technikai tudás van jelen, ráadásként természetben található anyagokkal festettek, kenyérbéllel radíroztak. Azt hiszem, a 25 év táboroztatásra is igaz, hogy a folyamatnak mindig van egy feltöltődős szakasza, ennek értünk a csúcsára, és kezdődik egy új időszak.

– Mit tart a negyed évszázadnyi táboroztatás legfontosabb hozadékának?

– Az első 25 év egy ember életében is meghatározó. Az, hogy milyen alapokkal, milyen eszmeiséggel indulhat egy ember, döntő módon befolyásolja az életpályáját.

A most megjelent ünnepi kiadványunkban 32 olyan személyt soroltunk fel, akik képzőművészeti pályára léptek. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ettől az eszmeiségtől nem távolodtak el ezek az életpályák.

– Hogyan foglalná össze az említett eszmeiség lényegét?

– Borsos Miklós azt mondta, a mélyből a gyökerek szívják az erőt, ezzel lehet a jövőt elképzelni, ez által lesz koronája a fának.

Borsos Miklós mindig egy közösségi jövőben gondolkodó ember volt, ezért is tartom a tábor másik sikerének, hogy a Kárpát-medencéből hívja össze a magyar gyermekeket.

– Ha itt lehetne most Borsos Miklós a 25. táborzárón, mit szólna?

– Ő egy örök gyerek maradt. Fanatikusan szerette az ifjúságot, szeretett tanítani úgy, hogy az értelmét ragadta meg mindig a dolgoknak, azt próbálta előrevetíteni, motivációt gerjesztve. Nem véletlen, hogy az őt követő tanítványai hozzá hasonló szintre tudtak emelkedni. Borsos Miklós most nagy boldogsággal nyugtázná, hogy mindaz, amit ő életében elvetett, szárba szökkent.