Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

15:18

Három ittas sofőrt is lekapcsoltak egyetlen éjszaka alatt Hargita megyében

15:16

Senki nem tudta lenyomni – harmadjára világbajnok a marosludasi szkanderes

15:01

Érzelmi intelligenciát fejlesztő foglalkozás indul gyerekeknek Székelyudvarhelyen

14:59

Lopott autóval balesetezett egy fiatal, kiskorú bűntársával együtt őrizetbe vették

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval

Nyilvánosságra hozták azt a megrázó felvételt, amikor egy klub előtt több fiatalt elgázolnak – videóval

Magyar nevű, Most Wanted-listán szereplő elítéltet hoztak haza az éjszaka Romániába

Tartalékosokat hívnak be, az egyik székelyföldi megye is érintett

Extrán fizetnek három napig a visszaváltott palackokért az egyik Székelyföldön is népszerű üzletláncban

Lezárták a nyomozást és vádat emeltek Barti Tihamér, Kurkó András és több közpénzügyi tisztségviselő ellen

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Medvét ütött el egy autó Székelyszentlélek közelében

Băsescu: Putyin szeptemberben eljuthat Románia határáig

Új tanév, új szabályok: így kapják a diákok az ösztöndíjakat az idei tanévben

Holokauszt-túlélők meséltek a lágerek borzalmairól

Diamantstein Zsuzsa mesélt az általa átélt borzalmakról

Fotó: Haáz Vince

Az auschwitzi láger 75 évvel ezelőtti felszabadításáról emlékeztek meg Marosvásárhelyen, a zsidó hitközség imatermében. Az eseményen két túlélő is jelen volt, akik megosztották emlékeiket az egybegyűltekkel.

Antal Erika

2020. január 28., 17:582020. január 28., 17:58

Marosvásárhelyen még öt túlélője van a holokausztnak, közülük ketten vettek részt a megemlékezésen és beszéltek azokról a borzalmakról, amelyeket túléltek.

Diamantstein Zsuzsa és Karpelesz Leopold – mindketten túl a 90. életévükön – arról meséltek, ahogyan otthonaikból elindultak előbb a téglagyári gettókba, majd marhavagonokban a haláltáborokba.

A túlélő szerint a megpróbáltatások ellenére is kegyes volt hozzá a sors.

Fotó: Haáz Vince

Zsuzsa néni azt emelte ki mondandójában, hogy nem annyira a fizikai fájdalmat volt nehéz elviselni, sokkal inkább azt, ahogyan emberi méltóságukat tiporták sárba.

A fizikai fájdalom elmúlik, az ember meggyógyul, de a lelki sérülés, az álmok végigkísérnek egy életen át

– fogalmazott. Majd elmondta, hogy édesanyja 47, apja 56, nagyapja pedig 76 éves volt, amikor elveszítette őket. Beszélt a „mosdókról”, ahova „zuhanyozni” vitték az időseket és a gyerekeket, a munkakörülményekről, amelyek közt a fiatal felnőtteket dolgoztatták, valamint az éhezésről, fázásról, megaláztatásokról.

A zsidó hitközség imatermében emlékeztek

Fotó: Haáz Vince

Majd megjegyezte, hogy hozzá kegyes volt a sors, mert mindent túlélt és hazatérhetett. Igaz, reménye, hogy itthon újból találkozhat családtagjaival, nem vált valóra, de

az élet azzal kárpótolta, hogy új családot alapíthatott, szerető férjjel, gyermekekkel.

Fiatalok és idősebbek hallgatták a 75 évvel ezelőtti eseményekről szóló beszámolókat.

Fotó: Haáz Vince

A láger, ahova Karpelesz Leopold – „Rudi bácsi”, ahogy szólítják – alig 19 évesen került egy Krakkó melletti településre, ahol előzőleg cigányláger volt, amelynek lakóit meggyilkolták, mielőtt a kelet-európai zsidókat odaszállították volna. Azt is elmondta, hogy

bár tudták, hogy Hitler meghalt, mégsem engedték őket szabadon, az SS-felügyelők továbbra is ugyanúgy folytatták kegyetlenkedéseiket a tábor felszabadításáig.

A sok borzalom ellenére azonban egy percig sem veszítette el a reményt, hogy egyszer hazatérhet – mesélte Karpelesz Leopold.

Karpelesz Ferenc végig hitt a hazatérésben

Fotó: Haáz Vince

Marosvásárhelyről és a környező falvakból, valamint Szászrégenből, Székelyudvarhelyről, Parajdról, Szovátáról 1944. május 2. és június 6. között szállították a téglagyári gettóba a zsidó lakosokat, körülbelül 7500 embert, akik közül csupán mintegy 1500-an tértek haza.