Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

07:46

Fizetnie kell a laborvizsgálatért, mert már a következő hónapra sincs ingyenes hely

23:14

Drámai csatában jutott vb-negyeddöntőbe Románia

21:03

A Vajdahunyadi Corvinul feljutott a Szuperligába

21:02

Petőfi utca: az ötletelésen túl mi változik?

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

A kormánybuktatás után George Simion már azt kéri a magyaroktól, hogy csatlakozzanak az AUR-hoz

Harapásokkal borított holttestet találtak a Kalonda-tetői nárciszrét közelében, egy medve is jelen volt

„Akasztófán lenne a helye” – ilyen üzenetekkel fenyegették a kézdivásárhelyi diáknapok résztvevőit

Biciklizni indultak a gyerekekkel, végül menekülniük kellett a medve elől

Bulgáriai nyaralást tervezőket figyelmeztet a román turisztikai szakember

A kormánybuktatás után George Simion már azt kéri a magyaroktól, hogy csatlakozzanak az AUR-hoz

Eldőlt a kormány sorsa, így szavaztak ma a parlamentben

Iskolaelhagyás ellen vetnék be a gyermekpénzt: a megnövelt teljes összeget csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg

„Akasztófán lenne a helye” – ilyen üzenetekkel fenyegették a kézdivásárhelyi diáknapok résztvevőit

Jön a tarifakorrekció. Magyarán: nő a víz- és csatornadíj

Holokauszt-túlélők meséltek a lágerek borzalmairól

Diamantstein Zsuzsa mesélt az általa átélt borzalmakról

Fotó: Haáz Vince

Az auschwitzi láger 75 évvel ezelőtti felszabadításáról emlékeztek meg Marosvásárhelyen, a zsidó hitközség imatermében. Az eseményen két túlélő is jelen volt, akik megosztották emlékeiket az egybegyűltekkel.

Antal Erika

2020. január 28., 17:582020. január 28., 17:58

Marosvásárhelyen még öt túlélője van a holokausztnak, közülük ketten vettek részt a megemlékezésen és beszéltek azokról a borzalmakról, amelyeket túléltek.

Diamantstein Zsuzsa és Karpelesz Leopold – mindketten túl a 90. életévükön – arról meséltek, ahogyan otthonaikból elindultak előbb a téglagyári gettókba, majd marhavagonokban a haláltáborokba.

A túlélő szerint a megpróbáltatások ellenére is kegyes volt hozzá a sors.

Fotó: Haáz Vince

Zsuzsa néni azt emelte ki mondandójában, hogy nem annyira a fizikai fájdalmat volt nehéz elviselni, sokkal inkább azt, ahogyan emberi méltóságukat tiporták sárba.

A fizikai fájdalom elmúlik, az ember meggyógyul, de a lelki sérülés, az álmok végigkísérnek egy életen át

– fogalmazott. Majd elmondta, hogy édesanyja 47, apja 56, nagyapja pedig 76 éves volt, amikor elveszítette őket. Beszélt a „mosdókról”, ahova „zuhanyozni” vitték az időseket és a gyerekeket, a munkakörülményekről, amelyek közt a fiatal felnőtteket dolgoztatták, valamint az éhezésről, fázásról, megaláztatásokról.

A zsidó hitközség imatermében emlékeztek

Fotó: Haáz Vince

Majd megjegyezte, hogy hozzá kegyes volt a sors, mert mindent túlélt és hazatérhetett. Igaz, reménye, hogy itthon újból találkozhat családtagjaival, nem vált valóra, de

az élet azzal kárpótolta, hogy új családot alapíthatott, szerető férjjel, gyermekekkel.

Fiatalok és idősebbek hallgatták a 75 évvel ezelőtti eseményekről szóló beszámolókat.

Fotó: Haáz Vince

A láger, ahova Karpelesz Leopold – „Rudi bácsi”, ahogy szólítják – alig 19 évesen került egy Krakkó melletti településre, ahol előzőleg cigányláger volt, amelynek lakóit meggyilkolták, mielőtt a kelet-európai zsidókat odaszállították volna. Azt is elmondta, hogy

bár tudták, hogy Hitler meghalt, mégsem engedték őket szabadon, az SS-felügyelők továbbra is ugyanúgy folytatták kegyetlenkedéseiket a tábor felszabadításáig.

A sok borzalom ellenére azonban egy percig sem veszítette el a reményt, hogy egyszer hazatérhet – mesélte Karpelesz Leopold.

Karpelesz Ferenc végig hitt a hazatérésben

Fotó: Haáz Vince

Marosvásárhelyről és a környező falvakból, valamint Szászrégenből, Székelyudvarhelyről, Parajdról, Szovátáról 1944. május 2. és június 6. között szállították a téglagyári gettóba a zsidó lakosokat, körülbelül 7500 embert, akik közül csupán mintegy 1500-an tértek haza.