Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:55

Orendi Éva: bármihez kezdtem, szívvel-lélekkel csináltam

10:19

Április végi fagy Csíkszeredában

10:16

Képernyőn a csíki női focisok, visszavágók a kézi BL-ben – vasárnapi sportműsor

08:55

Szeszélyes, de kegyes az idei tavasz a méhészekhez

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Tragédiába torkollt bevetés Hargita megye határának közelében: lelőttek egy férfit a kiérkező hatóságok

Fejszével ölte meg várandós élettársát, életfogytiglant kapott

Hamar jelentkezett a lottós rekordnyereményért a szerencsés játékos, de mi maradt utána?

Tettenérés után szekereket, traktort és láncfűrészt koboztak el

Újabb ötszáz dolgozóját bocsátja el egy szebb időket látott erdélyi iparvállalat

Kelemen Hunorral találkozik Magyar Péter

Ígéretek és elvárások Magyar Péter és Kelemen Hunor találkozóján

Bolojan: a deficit csökkent, az irány helyes, kár lenne visszatérni oda, ahonnan elindultunk

Tánczos Barna megkapta a mezőgazdasági, Cseke Attila pedig az egészségügyi minisztérumot

Orbán Viktor nem ül be a parlamentbe, a nemzeti oldal újjászervezésén fog dolgozni

Holokauszt-túlélők meséltek a lágerek borzalmairól

Diamantstein Zsuzsa mesélt az általa átélt borzalmakról

Fotó: Haáz Vince

Az auschwitzi láger 75 évvel ezelőtti felszabadításáról emlékeztek meg Marosvásárhelyen, a zsidó hitközség imatermében. Az eseményen két túlélő is jelen volt, akik megosztották emlékeiket az egybegyűltekkel.

Antal Erika

2020. január 28., 17:582020. január 28., 17:58

Marosvásárhelyen még öt túlélője van a holokausztnak, közülük ketten vettek részt a megemlékezésen és beszéltek azokról a borzalmakról, amelyeket túléltek.

Diamantstein Zsuzsa és Karpelesz Leopold – mindketten túl a 90. életévükön – arról meséltek, ahogyan otthonaikból elindultak előbb a téglagyári gettókba, majd marhavagonokban a haláltáborokba.

A túlélő szerint a megpróbáltatások ellenére is kegyes volt hozzá a sors.

Fotó: Haáz Vince

Zsuzsa néni azt emelte ki mondandójában, hogy nem annyira a fizikai fájdalmat volt nehéz elviselni, sokkal inkább azt, ahogyan emberi méltóságukat tiporták sárba.

A fizikai fájdalom elmúlik, az ember meggyógyul, de a lelki sérülés, az álmok végigkísérnek egy életen át

– fogalmazott. Majd elmondta, hogy édesanyja 47, apja 56, nagyapja pedig 76 éves volt, amikor elveszítette őket. Beszélt a „mosdókról”, ahova „zuhanyozni” vitték az időseket és a gyerekeket, a munkakörülményekről, amelyek közt a fiatal felnőtteket dolgoztatták, valamint az éhezésről, fázásról, megaláztatásokról.

A zsidó hitközség imatermében emlékeztek

Fotó: Haáz Vince

Majd megjegyezte, hogy hozzá kegyes volt a sors, mert mindent túlélt és hazatérhetett. Igaz, reménye, hogy itthon újból találkozhat családtagjaival, nem vált valóra, de

az élet azzal kárpótolta, hogy új családot alapíthatott, szerető férjjel, gyermekekkel.

Fiatalok és idősebbek hallgatták a 75 évvel ezelőtti eseményekről szóló beszámolókat.

Fotó: Haáz Vince

A láger, ahova Karpelesz Leopold – „Rudi bácsi”, ahogy szólítják – alig 19 évesen került egy Krakkó melletti településre, ahol előzőleg cigányláger volt, amelynek lakóit meggyilkolták, mielőtt a kelet-európai zsidókat odaszállították volna. Azt is elmondta, hogy

bár tudták, hogy Hitler meghalt, mégsem engedték őket szabadon, az SS-felügyelők továbbra is ugyanúgy folytatták kegyetlenkedéseiket a tábor felszabadításáig.

A sok borzalom ellenére azonban egy percig sem veszítette el a reményt, hogy egyszer hazatérhet – mesélte Karpelesz Leopold.

Karpelesz Ferenc végig hitt a hazatérésben

Fotó: Haáz Vince

Marosvásárhelyről és a környező falvakból, valamint Szászrégenből, Székelyudvarhelyről, Parajdról, Szovátáról 1944. május 2. és június 6. között szállították a téglagyári gettóba a zsidó lakosokat, körülbelül 7500 embert, akik közül csupán mintegy 1500-an tértek haza.