Herendi levél

A székely katonák sírja a negyvenes években

A dokumentum huszonkét székely katonáról ad hírt, akik Herend községben lelték halálukat 1945. március 16-án, amikor egy bombatámadás során a vasútállomáson lévő 27. székely ezredet szállító szerelvényt is találat érte.

Herendi körjegyzőtől
1817/1946

Miklós Gyula Úrnak

Csíkszereda
Románia

Hivatkozással október hó 10-én kelt levelére, közlöm a következőket:

A Herend községben hősi halált halt 22 székely határőr Herend községben van eltemetve a r. kath. temetőben. A hősi halottak közül 20 fő van eltemetve egy közös sírban és két fő (Dávid Sándor és Vitos Árpád) pedig külön sírban, azért mert a két utóbbi határőr a sebesüléseibe később halt bele és később is lettek így eltemetve.

A hősi halottak a közös sírban olyan sorrendben pihennek, amilyen sorrendben a csatolt kivonaton fel vannak tüntetve, mind külön-külön koporsóban elhelyezve. Erős Lajos, Dávid Sándor és Vitos Árpád a szentgáli hadikórházban haltak el, azért nincsenek itt anyakönyvezve.

A hősi halottaknak mindnek külön fejfája volt, azonban a harcok alatt ezek megsemmisültek. Azóta azonban ez már ismét pótolva lett. A fejfákon nevek nincsenek, a halottak azonban a kivonaton feltüntetett sorrendben vannak a sírban elhelyezve. Erről a r. kath. plébánián pontos feljegyzés van.
A herendi temető vázlatos rajzát csatolom, ahol a hősi halottak egy külön erre a célra kijelölt részben pihennek.

A székely határőrök sírja a legnagyobb rendben van. A r. kath. egyházközség fiatalsága vette gondjaiba a sírokat, halottak napján egyetlen fejfáról sem hiányzott a koszorú, a virág, és ezután sem fog hiányozni.

Az emlékművel kapcsolatosan kérem szíveskedjenek közölni, hogy mi a tervük, esetleg részleges tervet és műleírást kérek, amikor módomban lesz majd erről többet is közölni.

Megjegyezni kívánom, hogy amikor a székely határőrök halálukat lelték, magam is a községben tartózkodtam, a temetésükön is résztvettem.

Ebben az ügyben bármikor szívesen rendelkezésükre állunk.

Tisztelettel, Pesovár János, körjegyző.

Az akkor tervezett emlékmű minden bizonnyal nem készült el, de a körjegyző később is szívén viselte az áldozatok emlékének megőrzését.

Névsor a sírokról készült felvétel hátoldalán

A Vacsárcsiban élő Bíró Mátyásné László Anna édesapja, László Gyárfás az elesettek egyike volt. \"Nem tudom, hogy az amerikaiak bombázták-e le, vagy az oroszok a mezőbe kitaszított szerelvényt, de mi mindig úgy tartottuk, hogy az amerikaiak – idézi fel Bíró Mátyásné. – A népek a faluból kimentek a történtek színhelyére, összeszedték a halottakat, azonosították a halotti cédulák alapján, és eltemették a herendi temetőbe egy közös sírba. A madéfalvi plébános, Lajos Balázs a közelbe volt kimenekülve a falubeliekkel. Meghallotta, hogy sok madéfalvi elesett, és aztán ő hozta haza a halottak névsorát, s az első értesítést.\"

\"1990-ben az odavalósiak kőkeresztet állítottak, s elhívták a hozzátartozókat is az eseményre – mondta a madéfalvi László Mária, Bíró Mátyásné sógornője, aki maga is részt vett a szentelésen. – Élt még akkor egy öreg jegyző, 94 éves volt (minden bizonnyal ugyanaz a Pesovár János – a szerk. megjegyzése), és ő mesélte, hogy ő anyakönyvelte az elhunytakat, pedig nem szabadott volna, de megtette, mert hanem azt sem tudták volna, kik haltak meg, s hol. Így ő holttá nyilvánította őket.\"

Elgondolkodtató viszont, hogy Herend körjegyzője 1946-os levelében huszonkét elesett katonáról beszél, de az egykori fénykép hátoldala, illetve az egykori bombatámadásról szóló mai híradások már csak húsz (Herend a II. világháború alatt című írás), illetve huszonegy (Madéfalva község honlapja), hősi halottról szólnak.

A történethez hozzátartozik, hogy ez a tragédia kovácsolt össze végül két települést, és ezáltal kötött Herend és Madéfalva testvértelepülési szövetséget.