Az RMPSZ elsősorban a politikusoknak üzen, állásfoglalásában arra kérve a politikai pártokat és szimpatizánsaikat, hogy ne az iskolát tekintsék színtérnek véleménykülönbségeik és politikai ambícióik megoldására. A szakmai, érdekvédelmi szervezet emellett elítéli, hogy a folyamat során köztiszteletnek és szakmai megbecsülésnek örvendő személyeket támadnak az aknamunkát végző politikai alakulatok. Az oktatók érdekeit képviselő szervezet képviselői úgy vélik, minden tanév önmagában is kihívásokat jelent az iskolának, és ahhoz, hogy az intézetekben megfelelő munkát lehessen végezni, elsősorban „nyugodt és a média által felnagyított botrányoktól mentes, kiegyensúlyozott körülményekre van szükség, arra, hogy ki-ki végezze hivatásának megfelelően a maga munkáját: a tanuló tanuljon, a pedagógus oktasson és neveljen, a szülő jó példát mutasson”.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke higgadtságra, megfontoltságra intette a hétvégén az ügy szereplőit. A szövetség álláspontja szerint mesterségesen továbbgerjesztett gesztusról van szó, amely nyomán felerősödtek a magyarellenes hangok országos szinten, miközben az erdélyi nemzetközösséget éppen a tolerancia, békés egymás mellett élés, a kölcsönös tisztelet jellemzi. Az RMDSZ vezetője ugyanakkor emlékeztet, a középiskola diákjai és pedagódusai a mostani médiahadjárat lejárta után is ugyanabba a tanintézetbe kell bejárjanak, ezért a konfliktus – amelyet mesterségesen nagyítottak fel, és nem jellemzi a székelyföldi valóságot – feloldása mihamarabb meg kell történjen.

Az állásfoglalás értelmében az RMDSZ határozottan visszautasít minden olyan próbálkozást, amely a többség és kisebbség között ellentétet, ellenségeskedést szítja, illetve felkéri a romániai politikai pártokat, a közélet és a média szereplőit, határolódjanak el a kisebbségellenes retorikától, és ne mutassanak semmilyen toleranciát a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben.

Szintén a hétvégén látott napvilágot a MAKOSZ vezetőségének állásfoglalása, amely elítélendőnek ítéli meg a sajtó és a közösségi háló viszonyulását. A középiskolások érdekvédelmi szervezete a megoldáskeresést javasolja, az állandó román-magyar kommunikációban látva az ország nemzetiségei közötti meg nem beszélt problémák rendezését. Ami a diáklány, Sabina Elena gesztusát illeti, azt provokatívnak, de legálisnak tartják, viszont az emberek és a sajtó reakciója elfogadhatatlan.

A MAKOSZ vezetősége ugyanakkor a legkomolyabb gondnak az intézmény nyugalmának felborulását, valamint a különböző diákszervezetek közötti viszony megromlását látja, amely jócskán csökkenti a már említett konstruktív kommunikáció esélyét.