Karnyújtásnyira a háromszéki vadak és madarak – beszélgetés Timár Zoltán természetfotóssal

Most már úgy érzem, megtaláltam a helyem, ez az enyém, és nem akarok többé kiszakadni belőle.

Ott kezdtem fotózni, persze először kis optikával. Aztán fokozatosan léptem előrébb: lett nagyobb gép, nagyobb optika és most itt tartok.

Egyébként a személyes kedvenceim a baglyok, szeretnék minden hazai bagolyfélét megörökíteni. Eddig három különbözőt sikerült. Nehéz őket fotózni, azért is, mert szeretném a természetes közegükben lencsevégre kapni.

A közvetlen környezetemben pedig a Mohos Fotóklub tagjai voltak azok, akiktől elleshettem, hogyan lehet jobb egy fotó.

– Hol készülnek a fotóid?

– Idén voltam a Duna Deltában, onnan is lett pár jó fotó. A legtöbb képem viszont Háromszéken készült, olyan helyeken, amelyeket bárki könnyedén megközelíthet. A gond az, hogy sok helyen már mezőgazdasági tevékenység folyik, vagy legeltetnek, és ezzel együtt járnak a pásztorkutyák is. Többször is alakult ki veszélyes helyzet.

A kedvencem az aranyórás, ez meg is jelent a magyarországi National Geographic magazinjában. Ez volt az első nagyobb sikerem, önbizalmat és motivációt adott, hogy folytassam.

– Überelted azóta ezt a kezdeti sikert?

– Továbbra is az a kedvenc képem, de mondhatom, hogy sikerült jobb képeket is készíteni, mert azóta tudatosabban fotózok, jobban figyelek a fényekre, a szögekre. Hozzátesz, hogy azóta fejlesztettem a kamerámat, így sokkal könnyebb jó képet csinálni, de ott kell lenni, mégis meg kell nyomni azt a gombot.

Az utómunkával is sok időt töltök, 2-3 ezer képből kell válogatni.

– Azóta pályázatokra is beneveztél és a NatGeo oldalán is egyre többször tűnnek fel a munkáid. Milyen eredményeket értél el?

– Több pályázaton is részt vettem már. Volt egy romániai, amiből végül kiállítás is született Bukarestben, Pitești-en, és Brassóban. Aztán jött egy nemzetközi megmérettetés, ott bekerültem az első tízbe a képemmel, amelyiken egy csóka éppen egy ropis zacskót emelt ki a kukából. A Nemzetközi Magyar Fotószalon 2025-ös fotópályázatára is küldtem be képeket, nemrég kaptam meg a visszajelzést, hogy hármat közülük beválogattak a végső megmérettetésbe. A NatGeonak gyakran küldtem fotókat, és nem mondhatom, hogy bármilyen fotót elfogadnak, tehát nagyon igényesek. Ezért is megtisztelő, hogy több fotómat is elfogadták, beválogatták a Nap képének, Hónap képének.

– Melyek azok az állatok, madarak, amelyeket még nem sikerült lencsevégre kapni, de nagy álmod, hogy sikerüljön?

– Szeretnék lefotózni egy hiúzt. Vaddisznót is, de mivel azok kifejezetten agresszívak, nem lesz könnyű. És persze minél több baglyot.