Harc az életért

„November 12-én az iskolából hazajött, átöltözött, és mert tőlünk nem messze, barátaival egy kiskutyát láttak, elmentek, hogy azt hazahozzák. Hazafelé jövet a két fiú átszaladt az úton, a kisfiamat viszont egy, Csíkszereda felől érkező autó elütötte” – elevenítette fel a történteket a csíkszentmiklósi Grosu Ibolya. Az elgázolt gyermek igen súlyos állapotban került a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházba, ahonnan Marosvásárhelyre szállították.

„Agyödémát kapott, Marosvásárhelyen egy egész hónapot volt mélykómás állapotban, csak a gépek segítségével élt. Amikor már azt mondták, nincs tovább, leveszik a gépekről, és gégemetszést végeznek, útban a műtő felé lélegezni kezdett. Így került le a gépekről. Éberkómás állapotba került, kinyitotta a szemét. Ekkor azt mondták Marosvásárhelyen ennyi volt, ennél többet nem tudnak már tenni, hazaküldtek” – meséli az édesanya. Ezt követően Csíkszeredában, a megyei kórház gyermekosztályán kezelték Lacikát, ahol sokat fejlődött. Közel egy hónapja már otthon vigyáznak rá, a gyermeket ugyanis – mint édesanyja mesélte – igen megviselte, ha szülei nem voltak mellette, ezért azt kérték, engedjék haza.

„A baleset után a tüdeje is bevérzett, egy hétig volt 42 fokos ödémás láza, de túlélte. Harcol. Élni akar. Mindent megért, észnél van, de nem tud beszélgetni. Próbálja emelni a fejét, mozgatja a bal lábát. Felvettük a kapcsolatot a Zala Megyei Kórházzal, hallottuk, hogy ott ilyen gyerekekkel foglalkoznak. Elmont Beatrix doktornővel leveleztünk, aki legutóbbi levelében közölte, hogy tudják fogadni rehabilitációra Lacikát” – mondja az édesanya. A doktornő szerint a kisfiúnak, mivel szakember hiányában is igen sokat fejlődött, nyolcvan-kilencven százalékos esélye van a felépülésre. A kórház azonban nem tudja fedezni a költségeket, a rehabilitáció napi 14 ezer forintba került. „Mi próbáltunk innen-onnan segítséget kérni, de nincs elég pénzünk. Három-négy hónapos kezelésről van szó, de ha csak egy hónapot is ki tudnánk vinni, az is nagyon sokat számítana. Legalább mosolyogni lássam” – sírja el magát Ibolya.

Megkerestük Lacikát csíkszentmiklósi otthonában. A kisfiú babakocsiba ültetve várt, beszédes tekintettel figyelt bennünket, mosolyogni próbált és szólni hozzánk. De nem tud.

„A jó Istentől nem kérek egyebet, ha nem is lesz képes járni többet soha, legalább szólni tudjon, hogy mikor éhes, szomjas vagy hol fáj. Nagyon okos gyermek volt. Annyi szeretet volt ebben a kicsi gyermekben, hogy azt kimondani nem lehet. Ő volt mindenem. Borzasztó végignézni, mi lett az ép, egészséges gyermekből egyik napról a másikra. De egy gyermeknek az agya csodára képes. Ezért reménykedünk” – mondja az édesanya. Ha valaki úgy érzi, segíteni tud, hogy Lacikát Magyarországon kezelhessék, anyagi támogatásukat szívesen eljuttatjuk a családnak. Lacika járni, szaladni, tanulni szeretne…