Vannak saját hagyományaink, ezeket ápoljuk!

Vidékünkre is „begyűrűzött” a halloween, s nem csupán szórakozóhelyeken, de tanintézetekben vagy akár házi mulatságokon is egyre nagyobb teret kap az idegen ünnep. Hódítása kultúránkra, hagyományainkra nézve jelenthet veszélyt.

Pethő Melánia

2013. október 31., 17:392013. október 31., 17:39

2013. október 31., 17:462013. október 31., 17:46

„Nagyon gazdag a hagyományvilágunk, ezért is tartom értelmetlennek és indokolatlannak, hogy itt, a tömbmagyarságban akár még pedagógustámogatást is kap a halloween megünneplése. Akkor, amikor szabadon használhatjuk anyanyelvünket, nem kötekednek azzal, ha felpártoljuk kultúránkat, teljes erőnkkel és energiánkkal azon kellene legyünk, hogy tovább élhessen a székely-magyar hagyaték” – fejtette ki véleményét portálunknak a vidékünkön is egyre nagyobb teret hódító halloweenezés kapcsán Kisné Portik Irén. A néprajzkutató hangsúlyozta, veszélybe sodorhatjuk saját hagyományaink megmaradását, ha nem ismertetjük meg ezeket gyermekeinkkel, illetve idegen szokásoknak engedünk teret. Kitért arra is, hogy a halloween Kelet-Európában történő megnyilvánulása nem méltó az ünnep hagyományához. „A kelta hagyatékban ez nem tombolást és féktelen megnyilvánulást jelent, hanem egyfajta odafigyelést az ősök szellemiségére és a nép hagyományának szellemi örökségére” – magyarázta. Reményét fejezte ki, hogy a divatjellegű ünnep nem ver gyökeret a magyarság kultúrájában.

Ha töklámpás, legyen az Márton-napi!

Az idegen ünnep fő kelléke, a töklámpás egyébként a mi hagyományvilágunkban is szerepel. „November 11-én, Márton-napon mi is elővehetjük, a kapusasra feltehetjük. Ezzel egy olyan székely hagyományt viszünk tovább, ami érdemes a megtartása. Figyeljünk oda, és próbáljuk ne vadidegen, a divat szárnyain száguldó szokásokkal tarkítani napjainkat” – hívja fel a figyelmet a néprajzkutató. Mindenszentek napjával kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a nap egyfajta csendességet, tiszteletet feltételez az elhunytakkal szemben, „mi, akik még élünk, a saját viselkedésünk árán várhatjuk el, hogy ugyanígy viseltessék majd a mi emlékünkkel is”.