Részletek a Laura-gyilkosság vádiratából

A vádirat szerint 2013. október 31-én a vádlott Majlát Rita Mária (M.R.M.) Stefankovits Laura (S.L.) lakásában egy éles tárggyal (valószínűleg késsel) elvágta Laura nyakát, majd hatszor hátba is szúrta. A lakásból való távozáskor magával vitt különböző értékeket, az áldozat pénztárcáját, két mobiltelefonját, különböző ékszereket, de élelmiszereket is, valamint a lakás bejárati ajtajának kulcsait.

A bűncselekmény forgatókönyve

M.R.M. október 31-én 19.15-kor érkezett az áldozat lakásába, akivel jól ismerték egymást, hároméves ismeretségük alatt gyakran látogatták meg egymást. A kapcsolatuk abból adódik, hogy M.R.M. kártyajóslással foglalkozott.

A vádlott a nyomozás során azt mondta, S.L. telefonon hívta őt magához, azzal a kéréssel, hogy segítsen neki lelki problémáinak megoldásában – a jósnő egy rituálé elvégzését javasolta. A rituáléhoz az áldozat megkötözése is szükséges, miközben a fejét is le kellett takarni. Ilyen rituálékra már korábban is sor került, így S.L. beleegyezett megkötözésébe, megbízva a jósnőben.

A jósnő az áldozat dereka köré kötött egy sálat, ehhez odarögzítette a jobb kezét is, a fejére pedig kendőt kötött, amit lehúzott az arcára. A bal kezét fogva körbevezette az áldozatot a nappaliban, miközben a szoba sarkaiba aromás folyadékot locsolt. Az illatos folyadékot egy műanyag edényben hozta magával a jósnő, kupakját a nyomozók megtalálták a lakásban, rajta pedig azonosították a DNS-ét.

M.R.M  vallomása szerint a rituálét egy telefonhívás szakította meg, az élettársa hívta őt, érdeklődve, hogy hol tartózkodik, amire M.R.M. el is mondta, hogy S.L. lakásában van. A 20 órakor történt beszélgetésbe maga S.L. is belekapcsolódott. A telefonhívások ellenőrzése során kiderült, 23 perccel később maga is beszélt egy másik személlyel. Ebből következik, hogy S.L. halála 20.23 után következett be.

A vádlott ellentmondó visszaemlékezése

A vádirat aprólékosan írja le, hogyan folyt le a rituálé, s hogyan történt a gyilkosság M.R.M eredeti vallomása szerint, továbbá az igazságügyi orvosszakértő megállapításai és a helyszíni vizsgálatok alapján született következtetések alapján kialakult képet is vázolja. Ezek részletes közlésétől a brutalitásuk miatt eltekintünk.

A vádirat megjegyzi, hogy a vádlott egy adott ponton ugyan elismerte ugyan a gyilkosság tényét, ám az általa elmondott változat egyes részleteinek a bizonyítékok ellentmondanak.

A helyszín elhagyása

A vádirat szerint a bűntett elkövetése után M.R.M. magához vette az áldozat két mobiltelefonját, pénztárcáját, ékszereket, a hűtőszekrényből pedig élelmiszereket. Távozása előtt még elvágta a gázpalackot a kályhával összekötő csövet, és megengedte a kályha csapját, hogy a várható robbanás tüntesse el a nyomokat. Csakhogy a gázpalack csapja zárva volt, így nem is szivárgott gáz, a robbanás nem is következhetett be – állapította meg a vizsgálat. A kést, amivel a csövet elvágta, megtalálták a mosogatókagylóban, ezen azonosították a vádlott DNS-ét.

Amikor a lakásból távozott, M.R.M. bezárta az ajtót S.L. kulcsával. M.R.M. az első kihallgatások során azt állította, hogy a kést, amivel a gyilkosságot elkövette, útközben eldobta, de a pontos helyet nem tudta megmutatni. Ezután bement az egyik közeli élelmiszerüzletbe, amelynek megfigyelőkamerái rögzítették, amint két csomag cigarettát vásárolt. A kamera felvételén látható, hogy zsebéből kilóg S.L. kulcstartója.

M.R.M. azt nyilatkozta, hogy a vásárlás után hazament, ahol élettársának vacsorát készített az S.L. hűtőszekrényéből eltulajdonított élelmiszerekből, majd miután az élettárs kiment a házból, hogy gondját viselje a lovának, a kályhába dobta a két mobiltelefont. Ez az állítás azonban nem igaz, mert a telefonok még egy ideig aktívak voltak, tehát nem akkor lehettek megsemmisítve.

A holttest megtalálása

A gyilkosság estéjén az a férfi, akivel S.L kapcsolatban állt, és akivel  20.23-kor telefonon beszélt, egy másik településen lévő otthonából még próbálta hívni az áldozatot, de eredménytelenül. S.L. nem válaszolt a telefonhívásokra, ezért a férfi aggódni kezdett, mivel ilyesmi korábban nem fordult elő.

Megkérte egy közeli ismerősét, hogy menjen az áldozat lakására, nézze meg, mi történt vele. Ez az ismerős odament, csengetett a lakásajtón, s fülét az ajtóra tapasztva hallgatózott, de nem hallott semmi neszt, még akkor sem, amikor folyamatosan csengette S.L. telefonját. Ezt követően az ismerős a városban is kereste a nőt.

Időközben S.L. partnere is a városba jött az egyik közeli településen található otthonából, 22 órakor ért a lakáshoz, együtt az említett ismerőssel. Többször erősen kopogtattak, de nem érkezett semmilyen válasz a lakásból. Habár volt saját kulcsa az ajtóhoz, ezúttal nem volt nála.

Másnap reggel visszatért a lakáshoz, kinyitotta az ajtót, és a nappaliban megtalálta a holttestet. Amint a nyomozás során nyilatkozta, anélkül, hogy bármihez hozzáért volna, kiment, bezárta az ajtót, és egyenesen a rendőrségre ment, hogy bejelentse a bűncselekményt.

Vizsgálati eredmények

A nyomozók a helyszíni vizsgálat során számos tárgyat laboratóriumba vittek, olyanokat, amelyeket az elkövető érinthetett. Köztük a gázpalack elvágott csövét, a sálat, amellyel az áldozatot a tettes megkötözte, a konyhaasztalon talált műanyag palackot és más tárgyakat.

A megkötözésre használt sál laboratóriumi vizsgálata során megállapítást nyert, hogy legalább három személy genetikai nyomai találhatók meg ezen, köztük az áldozaté és M.R.M.-é is. Az utóbbié a műanyag palackon is megtalálható volt. Ugyanakkor a vizsgálat megállapította, hogy nem kerültek elő a vizsgált tárgyakon két másik személy nyomai, akikről feltételezték, hogy érintettek lehettek a gyilkosságban. A nyomozás során több házkutatás és számos személy kihallgatása is lezajlott.

Majlát Rita Mária álláspontjáról

M.R.M. később megváltoztatta a vallomását, és leszögezte, hogy a korábban mondottaknak csak egy részét tartja fenn, az emberölést nem. A vádlott különböző tartalmú nyilatkozatokat tett az eljárás során. Az előzetes letartóztatását tárgyaló bíró előtt tagadta, hogy ő ölt volna, ugyanakkor megnevezett több személyt, akiket elmondása szerint a gyilkosság estéjén a S.L. lakása környékén látott, és szerinte közük lehet a bűncselekményhez. 

A vádlott vallomása: tagadja, hogy a tetthelyen járt volna aznap

M.R.M beismeri, hogy járt az áldozat lakásában, határozottan állítja viszont, hogy utolsó látogatása a gyilkosságot megelőző napon volt, azaz október 30-án, szerdán. Ugyanakkor a vádlott határozottan tagadja, hogy 31-én a bűncselekmény időpontjában, 20.30 és 21 óra között S.L. lakásában lett volna.

Az ügyész megállapítja, hogy M.R.M ezen állítása nem őszinte, s nincs összhangban a valósággal, ugyanis az áldozat és a vádlott telefonhívásaiból, annak a személynek a vallomásából, akivel S.L. utoljára beszélt, megállapítható, hogy M.R.M. járt a tetthelyen a bűncselekmény idején. Az üzlet biztonsági kameráinak felvételei is azt bizonyítják, hogy nem egy nappal korábban, hanem  31-én este volt a lakásban.

Később, amikor ezeket a bizonyítékokat ismertették a vádlottal, vallomását megváltoztatta.

Vallomásváltoztatás: ott volt, de nem lépett be a lakásba

M.R.M. a bizonyítékok láttán elismerte, hogy 31-én, csütörtökön járt S.L. lakásánál, de állítja, hogy a lakásba nem lépett be. Ekkor azt vallotta, hogy 31-én 19.30 körül felhívta őt S.L. sírva, és arra kérte, hogy menjen el hozzá, amilyen gyorsan csak tud, mert valami fontosat szeretne elmondani. Ő erre azt válaszolta, hogy érkezik, amilyen hamar csak tud.

A lépcsőházhoz közeledve azonban a tömbház előtti sétányon hátrafordult, és bár sötét volt, egy férfit látott közeledni körülbelül 20 méternyire, akit fel is ismert, mint S.L. partnere. Az illetőről elmondta, hogy elegánsan, sötét színű öltözékbe volt öltözve, és egy másik, sportos alkatú férfivel jött együtt.

Ekkor M.R.M. elbújt az S.L. lépcsőházával szemközti tömbházban, s látta, hogy a két férfi bement S.L. lépcsőházába. A nyomozóknak tett vallomásában, amit később a bíróság előtt is megismételt, M.R.M. elmondta, hogy ettől számítva egy fél órán át várakozott a szemközti lépcsőházban. Ekkor látta kijönni s távozni az általa felismert férfit.

Ezt követően felment az áldozat lakásához, ahol azt látta, hogy a lakás bejárati ajtaja nincs csukva. Nem lépett be a lakásba, de az ajtóból egy sötét ruházatú férfit látott, aki a fürdőszobában éppen takarított egy felmosóval. M.R.M. nem tudta megmondani, hogy a fürdőszobában látott személy azonos volt-e azzal, akivel az általa felismert férfi érkezett a lépcsőházba. Nem tudott személyleírást adni róla, mert az illető háttal állt neki. Annyit látott, hogy az illető kopaszodik.

Mivel S.L.-t nem látta, távozott, hazafelé pedig bement a boltba, ahol a kamerák  is látták. A vádirat megjegyzi, M.R.M.-nek nem volt semmi oka elrejtőzni az általa felismert és megnevezett férfi elől, mivel az illető nem tudott arról, hogy a jósnő és S.L. között milyen kapcsolat létezik, és azt sem tudhatta, hogy éppen hová megy. A vádiratban tanúként jelölt férfi nevét nem közölhetjük. 

A vádirat megállapítja, hogy M.R.M. ezen vallomása sem elfogadható, s nem támasztja alá semmiféle bizonyíték.

Ami a vádirat szerint a vádlott vallomása ellen szól

Ezzel szemben a vádirat szerint M.R.M. vallomása ellen szól az, hogy az általa megnevezett férfit az adott időpontban nem láthatta S.L. lépcsőházánál, ugyanis a telefonbeszélgetések ellenőrzése során bizonyítást nyert, hogy a férfi abban az időszakban nem Gyergyószentmiklóson, hanem egy másik településen, otthonában volt. Másrészt, M.R.M. azt állította, hogy a férfi elegáns, sötét ruházatban volt. A vádirat szerint ez sem felel meg a valóságnak, mert abban az időpontban a férfi világos színű dzsekit viselt, s ha a vádlott valóban látta volna őt, akkor ebben nem tévedhetett volna.

A vádirat fogalmazója hozzáteszi, tény, hogy az illető férfi járt aznap este S.L. lakásánál, de akkor már S.L. nem élt. Ugyanakkor leírják, az az állítás sem lehet valós, hogy M.R.M. az ajtóban állva egy férfit látott a lakás fürdőszobájában. Ez csak akkor lett volna lehetséges, ha belépett volna a lakásba, de ebben az esetben S.L. holttestét is látnia kellett volna.

Drogok, fegyvercsempészet is szóba jött

A vádirat szerint M.R.M. azt is vallotta még, hogy, S.L., amikor telefonon sírva hívta, még azt is mondta, hogy kábítószer-kereskedelemmel, embercsempészettel és fegyvercsempészettel kapcsolatos üzletelésről szerzett véletlenül tudomást, és erről akart beszélni neki.

Ugyanakkor elmondta, hogy amikor ő a 30 perces várakozás után felment a lakáshoz, és meglátta a fürdőszobában a számára ismeretlen kopaszodó férfit, azt gondolta, hogy az S.L. vendége, és nem akart zavarni, ezért távozott csendben.

A vádirat szerint, ha M.R.M. ezen nyilatkozatának lett volna valós  alapja, akkor az lett volna a logikus, ha értesíti a rendőrséget, főként hogy S.L. még azt is mondta neki, hogy félti az életét, fél, hogy valami baja eshet. Ugyanakkor a vádiratban leszögezik azt, hogy S.L. életét veszélyben érezte volna, semmi nem támasztja alá, senki másnak, hozzá közel álló személyeknek nem mondta el.

A kulcstartó mint bizonyíték

Az M.R.M. által elmondottakkal ellentétes és fontos bizonyíték a vádirat szerint az, hogy a közeli boltban, ahol vásárolt, a biztonsági kamera rögzítette, amint a jósnő zsebéből kifityeg egy kulcstartó, amiről megállapították, hogy az S.L. lakáskulcsához tartozott. Több tanú állítja, hogy látta ezt a kulcstartót S.L-nél, s fényképek is vannak, amin látható ez a piros-narancssárga színű tárgy. Ezeket összevetve a biztonsági kamera felvételével a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) specialistái megállapították, nagy valószínűséggel ez a kulcstartó lógott ki M.R.M zsebéből.

Az ügyész konklúziója

Az ügyész arra a következtetésre jutott, hogy M.R.M. bűnössége bizonyított. A következőket határozza meg megkérdőjelezhetetlen bizonyítékként:

1. Mivel a gyilkosság helyszínén, S.L. lakásának bejárati ajtaján semmilyen betörésre utaló nyomot nem találtak, ebből az következik, hogy a bűncselekmény elkövetője csakis olyan személy lehet, akit az áldozat ismert, és akiben megbízott, hiszen beengedte a lakásba. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a lakás ajtaját az eredeti kulcsokkal nyitották és zárták.

2. A sálon, amivel az áldozat meg volt kötözve, több DNS-nyomot találtak, köztük mind az áldozattól, mind pedig a vádlottól származókat.

3. Nem találtak semmi olyan nyomot, ami arra utalna, hogy az áldozat küzdött az életéért, vagyis S.L. nem védekezett. Ebből arra következtettek a nyomozó szervek, hogy az áldozat teljesen megbízott az elkövetőben, és a támadás váratlanul érte. Amikor pedig rádöbbent az elkövető szándékára, már késő volt, már csak annyi ereje volt, hogy szabadon hagyott bal kezével odakapjon a saját torkához.

4. A holttest helyzetéből, illetve az arcába húzott fejkendőből, valamint a megkötözésből arra lehet következtetni, hogy az áldozatot egy rituálé közben ölték meg. Ide kapcsolódik egy tanú vallomása, aki elmondta, hogy M.R.M. egy alkalommal számára is egy szertartás elvégzését javasolta, egészen pontosan a következőket: „Éjfél előtt járkáljak a házban egy égő és füstölő tárggyal, amit ő (M.R.M.) adott nekem, majd gyújtsak meg egy szintén tőle kapott gyertyát, amelyben egy fekete fonál volt, s tegyek a fejemre egy sapkát, eltakarva a fejemet, majd térdeljek le és imádkozzak, mindaddig, míg a gyertya teljesen elalszik.”

5. Telefonhívások vizsgálata, amiből megállapítható, hogy a gyilkosság elkövetésének idején a vádlott M.R.M. lakásában tartózkodott.

6. A közeli élelmiszerüzlet biztonsági kameráinak felvétele, amin látható az a tárgy, amit a vizsgálat során az áldozat kulcstartójaként azonosítottak be.

7. A  vádlottól származó nyomokat azonosítottak a lakás nappalijának asztalán talált fél literes műanyag palack kupakján, valamint a konyhai mosogatókagylóban talált késen is. Ez bizonyítja, hogy a vádlott járt a lakásban.

Testi fogyatékossága nem akadályozhatta

A vizsgálat során M.R.M. azzal védekezett, hogy nem lett volna képes a gyilkosság elkövetésére, jobb keze ugyanis mozgáskorlátozott. A vádirat szerint azonban a bűncselekményt bal kézzel is elkövethette a tettes. Másrészt egy tanú azt nyilatkozta, hogy M.R.M.-et egy alkalommal bizonyos munka elvégzésére kérte, s akkor látta, hogy mind a jobb, mind a bal kezét egyformán képes használni.

Pszichikai vizsgálat és hazugságvizsgáló

A hatósági szakértő által elvégzett pszichikai tesztek kimutatták, M.R.M. képes felmérni tetteinek súlyát és ezek lehetséges következményeit, habár bizonyos szintű személyiségzavarai vannak. A vádlottat alávetették hazugságvizsgáló készülék tesztjének is. Ez ugyan megállapította, hogy a vádlott saját védelmére felhozott kijelentései nem felelnek meg a valóságnak, de mivel a hazugságvizsgáló eredményei nem tekinthetők tudományosan megalapozottnak, emiatt nem is bizonyító erejűek.

A vádiratból kiderül, hogy nemcsak M.R.M.-et, hanem két másik személyt is alávetették a hazugságvizsgálatnak, de ebből nem derül ki olyan adat, ami arra utalna, hogy közük lenne a gyilkosság elkövetéséhez.

A vádirat azt is megállapítja, hogy semmiféle bizonyíték nem támasztja alá azt a feltételezést, miszerint a gyilkosságban valaki más is részt vett volna, ugyanakkor leszögezi, hogy a felsorolt bizonyítékok a vádlott bűnösségét bizonyítják, ezért gyilkosság és rablás elkövetése miatt kell felelnie.

Tárgyalás hétfőn
A Stefankovits Laura meggyilkolásának ügyében Majlát Rita Mária vádlott ellen a Hargita Megyei Törvényszék elkezdte a büntetőeljárás lefolytatását. A soron következő tárgyalást hétfőre, június 23-ára tűzték ki.