Népdalvetélkedő öregotthonlakóknak

Ünnepet hozni a hétköznapokba – ez a cél vezérelte az Ápoló és Gondozóközpont vezetőjét a népdalvetélkedő megszervezésében. És ha már ünnep, akkor együtt kell legyenek az egymáshoz tartozók, így hívták meg a három társintézmény lakóit is. Nem verseny volt szerdán a Fogarasy Mihály utcai otthonban, mind a tizenhárom fellépő részvételi oklevelet kapott. Aki úgy gondolná, nem illő egy ilyen eseményt szervezni otthonban élő időseknek, halmozottan sérülteknek, cáfolásra lelhet a gondozók történeteit hallva.

Mosolyt fakasztó dallamok

Az otthonokban rendszeresen kerül sor énekes-táncos mulatságra, gyakran csendülnek fel népdalok a foglalkozások alatt is. Így nem volt kérdés, kerül-e elég önként jelentkező, a közismert dalnokok szívesen vállalták a fellépést. Napokon át gyakoroltak, készültek az eseményre, van olyan szkizofrén beteg, akinek évek óta először most jelent meg mosoly az arcán. Az idősek számára fiatalságukat, egykori életük emlékét idézte fel a népdaléneklés, új kedvet kaptak a mulatozáshoz, felidézték népdaltudásukat. A zene terápia – mondták a szervezők, és ezt nem csak amerikai felmérések eredményeivel, hanem saját példákkal is alátámasztották.

A rendezvény megszervezése az intézmények vezetőit, munkatársait is összekovácsolta, az ápolók otthonról hozták a dekorációt: szenes vasalót, rézmozsarat, falvétőket, terítőket, ők hoztak székely ruhát is a fellépőknek, és öltözött többségük e napra szintén népviseletbe.

Egyszer mi is megöregszünk

Öt fiatal énekessel és hat zenésszel, a Gyergyószéki Népi Zenekarral érkezett az eseményre Oláh Aranka nótaénekes. Visszajáró vendég ő a gondozói központba, most is ő javasolta fellépésüket, mely szerencsésen egészítette ki a népdalvetélkedőt. „Nagyon szeretem az időseket, jólesik nekik, ha vidámságot hozunk, s ugye, egyszer mi is megöregszünk” - mondta a nótaénekes, aki öregotthoni fellépéseiért sosem kér tapson kívül más fizetséget. „A népdal a mi életfánk gyökere, azért vannak itt az éneklő gyerekek is, hogy erősítsük a kapcsolatot, sose szakadjunk el gyökereinktől” – fogalmazott Oláh Aranka, aki csapatával az éneklés után táncra hívta a ház lakóit és a vendégeket.  

Folytatást remélnek

Bis, bis! – kiáltották rendezvény végén, taps közben a fellépők. Ismétlést, folytatást kérnek.

Az otthonokban dolgozók többsége a közelmúltban részt vett zeneterápiás képzésen, azóta még inkább része az ének a hétköznapoknak. Állítják, növeli az életkedvet, célt ad egy-egy rendezvényre készülés. Azt ígérik, a vetélkedőket is folytatják, vélhetőleg vándorrendezvénnyé válik, más-más intézmények adnak nekik otthont. Azt is fontolgatják, hogy az idősekben rejlő értékeket, ismereteket felszínre hozva hasonló népdalénekléseket szerveznének a nagyközönség előtt is.