Magyarország választ: elkezdődött a kampány

Az EMI-tábor előadósátrában Kőszegi Zoltán fideszes országgyűlési képviselő és Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője feszült egymásnak. Jelen volt még az asztalnál Toró T. Tibor, az EMNP elnöke is. A zsúfolásig telt sátorban az előadóktól nemzetpolitikai helyzetértékelést vártak, majd pedig előrejelzést. A magyarországi politikusoktól azt, hogy választási győzelmük esetén mit terveznek nemzetpolitikai téren, Torótól pedig hogy mi lenne a határon túliak, jelen esetben az erdélyiek elvárása a magyar kormánytól, parlamenttől a következő időszakban. Nos, a hallgatóság egy, vádaskodással, egymás támadásával fűszerezett „választási kampányműsort” kapott.

Kőszegi Zoltán helyzetértékelésében a második Orbán-kormány alatt megvalósult, gyakorlati és szimbólumértékű megvalósításokat sorolta fel, a magyar állampolgárság megszerzésének megkönnyítésétől a szavazati jog megadásáig. Levonható volt a következtetés, nemzetpolitika terén, akár Magyarországon, akár a határon túli magyarok szempontjából összehasonlíthatatlanul több történt, mint azelőtt bármikor.

Ezzel teljesen ellentétes véleményt fogalmazott meg Szávay István. A jobbikos politikus szavaiból hallhattuk, hogy a Fidesz-kormány gyakorlatilag semmit sem tett nemzetpolitikai téren az elmúlt három évben, s ha igen, azt a Jobbik ötletei alapján, és ami megvalósult, az sem jó. Például: jó ugyan a magyar állampolgárság megadása, de ez már 2003-tól szerepelt a Jobbik programjában, s nem mondható sikertörténetnek a honosítási folyamat, mert hosszú hónapokba telik, míg az igénylő megszerezheti az állampolgárságot. Vagy: a Jobbik szorgalmazta, hogy a trianoni szerződés aláírásának évfordulóját nyilvánítsák gyásznapnak. Megkülönböztetett nap lett, de nem a Jobbik által elképzelt módon, hanem az összetartozás napját, „ünnepnapként” emlegetik. Szávay szerint az Orbán-kormány a szomszédos országokkal való „jó viszony” miatt nem áll ki elég határozottan a határon túli magyarok mellett.

A szópárbaj gyakran igen élessé, személyeskedéssé fajult. Ebben igyekezett egyensúlyt teremteni Toró T. Tibor, aki több pontban sorolta fel azokat az elmúlt három évben született eredményeket, amelyeket a legfontosabbnak tart. Ezek: a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége, az új alkotmány, az összetartozás napja, a Máért által elfogadott nemzetstratégia, a szavazati jog vagy a kormány brüsszeli „szabadságharca”. Hozzátette, habáraz az EMNP és a Fidesz között erős a kötődés, stratégiai partner is a két szervezet, ennek ellenére nem állítja azt, hogy az eredmények nem lehetnének jobbak, mint ami eddig megvalósult nemzetpolitikai téren is. Toró ugyanakkor megjegyezte, empátiával nézi a nemzeti oldal két politikusának éles vitáját, amelyet nagyon hasonlónak lát ahhoz, ami Erdélyben folyik a különböző szervezetek között.

Ezzel kapcsolatosan reagált Szávay Istvánnak arra a felvetésére, hogy a mindenkori budapesti vezetésnek az lenne a feladata, hogy mindenben támogassa a határon túli magyarság célkitűzéseit, és kiálljon értük. Felvetette: „hogyan várható el a magyar kormánytól, hogy minden erejével támogassa például az autonómiatörekvéseket, ha mi magunk sem tudunk megegyezni ezen a téren”.

A következő négy évre vonatkozó ígéretek során mind a fideszes, mind a jobbikos politikus a határon túli magyarok gazdasági megerősítését tűzte ki célul. Szávay kijelentette: ötszörösére emelné a határon túliak támogatására szánt költségvetési összegeket, és többek között azt szorgalmazná, hogy a határokon túl is kirendeltségekkel rendelkező magyar cégek – például a MOL vagy az OTP – magyar családoknak biztosítsanak megélhetést.

Kőszegi szerint Magyarországnak le kell vetnie magáról az adósságok nyomasztó súlyát, és a gazdaságilag függetlenebb ország ekkor nemcsak ötszörös, hanem többszörösen nagyobb mértékben folyósíthatna támogatást. Kifejtette: el kell azt érni, hogy ami Székelyföldön, Erdélyben eladó, az magyarok kezébe kerüljön, és ne mások vásárolják fel.

Toró T. Tibor a támogatások mértékének növelési szándékát üdvözölve elmondta, hogy ez még nem elég, át kell szervezni a támogatási rendszert is, hiszen például a Szülőföldön magyarul program, amely a támogatások nagy részét teszi ki, nem hozta meg a kívánt hatást, nem nőtt meg a magyarul tanuló gyermekek száma.