„Veres az ég alja, szél lesz” – időjósló mondókák nyomában Kisné Portik Irénnel

A két nagyanyám bűvkörében nőttem fel, és ők szinte minden nap figyelték a légköri jelenségeket, az állatok viselkedését és minden egyebet, hogy előre meg tudják jövendölni az időjárást. Évről évre hallva ezeket, már középiskolás koromban, amikor még azt sem tudtam, mi a néprajz, úgy éreztem, ezeket le kell jegyezni” – világít rá a mű megszületésének körülményeire a gyergyószentmiklósi néprajzkutató. Azóta, bármerre járt,

Arra is rámutat, a kalendáriumokban való megjelenésük alaposan megváltoztatta ezeket a rigmusokat. A népi megfigyeléseket ugyanis sokáig a szájhagyomány útján adták tovább a következő nemzedéknek, mai formájukat azonban jelentősen meghatározzák a kalendáriumkiadók szempontjai, illetve a folklorizmus és a folklorizáció folyamata.

Így születhetett meg az a gondolat, hogy a népi időjósló mondókák is napirendre kerüljenek, és a megfelelő helyen közlést nyerjenek. A mondókákat azonban nem szó szerint közölték a kalendáriumokban, hanem kicsit „beöltöztették” a kor divatos rímképleteibe, így váltak népszerűbbé, tanulhatóbbá.

Olyan mondókákkal is találkozott, amelyek ugyan nem az ő tájegységének megfigyeléseit tükrözték, mégis magáévá tette azokat. Így jött létre az a különös körforgás, amelyben a népi tudás irodalmi formát öltött, majd visszaszivárgott a közösségekbe” – magyarázza a néprajzkutató.

Kétezer mondóka – egy letűnő világ lenyomata

A népi megfigyeléseken alapuló mondókák igazságtartalmát bizonyítja az a tény, hogy fennmaradtak. Ha nem lett volna igazuk, nem éltek volna tovább ezek a mondókák – mutat rá a szerző. Megjegyzi:

Olyan helyen, ahol más körülmények uralják az időjárást, nyilvánvalóan nem „ragadnak meg” ezek a jóslatok. „Ha pipál a hegy – tehát ha ködbe vagy felhőbe burkolódzik –, az idő elváltozik.” Másutt ugyanerre azt mondják: „Ha felhőben van a hegy, akkor esni fog.” A jelenség ugyanaz, a következtetés más – és mindkettő igaz a maga helyén.

Az F&F International kiadó gondozásában megjelent kötetben közel kétezer időjósló mondóka szerepel a Kárpát-medence különböző tájairól. „Az 1950-es évekig, amíg a szocialista társadalom rá nem erőszakolt a magyar megélhetési gondolkodásra egy kötelezően iparosodó felfogást,

Nyilvánvaló, hogy a kötet azokat tartalmazza, amelyekkel nekem sikerült találkoznom. Igyekeztem azokat a gyűjtéseket is fellapozni és megismerni, amelyek a Kárpát-medence általam ilyen szempontból nem feltérképezett területeiről származnak, és ezeket is közlöm összehasonlításként. A változatokat is, még ha ugyanazt mondják, de a tájegység nyelve más ízt ad a mondásnak” – avat be a szerző.

A tapasztalatra épülő tudás ma is megbecsülendő

A tapasztalatra alapozott ősi tudás fennmaradt, mai érvényességét ellenőrizni azonban a meteorológusok feladata. Kisné Portik Irén szerint nem a néprajzos feladata vizsgálni, hogy ma mennyire állják meg a helyüket ezek a mondások.

– veti fel.Az időjárás figyelése egyidős az emberrel. Amikor egy-egy ilyen megfigyelést hozzá tudott tenni az élettapasztalatához, már annyival is könnyebb lett az élete. A népi tudás egyik jellegzetessége, hogy kipróbált, bevált, és önzetlenül adták tovább, hogy ne kelljen mindig mindenkinek a nulláról indulnia – fogalmaz a szerző.

Ma a telefonján bárki megnézheti az időjárás-előrejelzést, mégis annyi tévedéssel találkozni, hogy

Ezek érdemleges kultúrtörténeti információk, amelyeket jó lenne újra tanítani – véli Kisné Portik Irén, aki bízik benne, hogy ez a tudás nem vész el. „Ha a 21. századig megmaradtak ezek az ismeretek, hinni szeretném, hogy az ember nem tesz akkora kárt a környezetében, hogy teljesen okafogyottá váljanak.”