Az első világháborúról értekeztek a történészkonferencián

Önismeret-gazdagító rendezvénynek nevezte a kétnapos eseményt Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere, üdvözölve Garda Dezső kezdeményezését, hogy évről évre nem csak a szűk szakmai körnek, hanem a közösségnek is lehetőséget ad a múlt jobb megismerésére. Arra kérte a múlt kutatóit, segítsenek, hogy értékalapú társadalmat tudjunk felépíteni. Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke is segítséget kért: „Erdélyben olyan időszak következik, amikor 1918-ra készülnek egyesek. A józan történészi véleményre nagy szükség lesz.” A szükséges kutatásokhoz felajánlotta a megyei tanács segítségét, a cél pedig nem lehet más, mint „szakmai térre terelni 1918 kérdését” – fogalmazott.

Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa részéről Csíge Sándor vezetőkonzul köszöntő beszédében kijelentette: nagyon fontos, hogy a múlt eseményeivel a mának, a jövőnek is üzenjünk. „Anélkül, hogy az események fölött közös nevezőre jutnánk, a tanulságokat levonnánk, nem tudunk továbblépni sem mi, sem román szomszédaink” – fogalmazott, majd hozzátette: „Rendezzük végre közös dolgainkat, mert enélkül nem képzelhető el a jövő. Ehhez bátorságra, kiállásra, őszinteségre van szükség.”

Az eleve elveszett háború

Ezzel a címmel tartott előadást Pollmann Ferenc, a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum főkutatója. Hogyan lesz a békéből háború, és utóbbinak milyen fajtái vannak? – vetette fel a kérdést. Franz Conrad von Hötzendorf, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke által vallott háromféle háborút említette, az ésszerűt, az ésszerűtlent és a kikényszerített háborút. Ezt a kategorizálást bővítette tovább, meglátása szerint ugyanis az ésszerűtlen lehet olyan, amikor túlbecsüljük lehetőségeinket, nem vagyunk tudatában az ésszerűtlenségnek, illetve olyan is, amikor tudatában vagyunk az ésszerűtlenségnek, de valamilyen hatásra a hadba indulás kényszer. 1914-ben ezek egyvelege jellemezte az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépését, és Pollmann szerint igen rossz döntést hoztak a monarchia vezetői. Ezt támasztotta alá a kutatásain alapuló tényekkel előadásában.

Az osztrák-magyar dunai flottilla

Krámli Mihály, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főkutatója az alapvető szükségletekből fakadó intézkedésekre, és azok következményeire irányította a figyelmet Az osztrák-magyar dunai flottilla és ennek harcai 1916 őszén című előadásában. A háborúskodás következtében nagyon megcsappantak az élelmiszerkészletek, és nem volt, ahonnan pótolni. Az akkor még semleges Románia szerepe felértékelődött, hiszen 25-30 millió tonna gabonát halmozott fel, jelentős volt az olajkészlete is. A központi hatalmak tárgyalást kezdtek a gabonavásárra, 1,9 millió tonnáról tárgyaltak, melyért kemény aranyban fizettek. Elszállítása a Dunán történhetett, megnyílt a vízi út. 1916-ban azonban Románia hadba lépett, és már az első estétől, azelőtt, hogy a hadüzenet célba ért volna, bajba került a monarchia flottillája. A meglepetésszerű torpedótámadásról, a gabonaszállítók elsüllyesztéséről, majd a háború után a Duna aknamentesítéséről és a tartozás behajtásáról tudhattunk meg részleteket.

Huszárok a háborús Gyergyóban

Hazai vizekre evezett a csíkszeredai Koszta István hadtörténész, újságíró. A választott témája: Huszárok a háborús Gyergyóban egy huszárőrmester emlékezetében. Mint kiderült a történet története sem hétköznapi. Kutatásai során egyik gyermeke kérésének kívánt eleget tenni a család felmenőit keresve, egy monográfia megírásához, hogy legyenek gyökerek, melyekbe az unokák is belekapaszkodhatnak. Hadtörténeti levéltárban lelt rá a Kunmadarason 1891-ben született Bánhegyesi Imre emlékiratában, aki huszárként a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezreddel a 24. dandárban szolgálva járta be a gyergyói zónát is. Ízes leírásában pedig nem hallgatta el a huszárságra nézve kevésbé tetszetős tényeket sem.