A tulajdonos tudta nélkül került lakat a Lázár-kastélyra

A Lázár-kastély körül kialakult újdonságokról, a bezárásáról és a festmények elszállításáról Vormair István vallja: őt senki nem értesítette. A tőszomszédságban lakó, a kastélyból 2/24-ed részt tulajdonának tudó polgár portálunknak arról is beszélt, miért kezdte követelni a szakértő által megállapított magas bérleti díjat. Az okot röviden így határozta meg: „nem volt, akivel szóba állni, kénytelen voltam bírósághoz fordulni”.

A visszaigénylés kálváriája

A három kastélytulajdonos egyike, Vormair István, a volt gazdatiszt leszármazottja az egyetlen, aki Szárhegyen él. Ő volt az első, aki az ingatlan-visszaigénylést elindította. Mint mondja, többen akadályozták, hogy jogos tulajdonához jusson. Már 2001-ben azzal kellett szembesülnie, hogy kérését a kulturális központ igazgatója öt-hat hónapon át magánál tartotta, nem továbbította. Aztán a helyi önkormányzat öt évig húzta az időt, aztán közölték, nem ismerik el jogosultságát, csak a másik két tulajdonos követelését. „Peres úton kellett bizonyítsam igazamat, szembeállt velem a helyi és megyei tanács és a két másik tulajdonos is, úgy vélem, őket félrevezették” – mondta Vormair. A hosszú procedúrát követően, melynek része volt az is, hogy a kolozsvári kriminalisztikai intézet vizsgálta az adásvételi szerződés hitelességét, a legfelsőbb bíróságon is megszületett a határozat: vissza kell szolgáltatni a jogos tulajdont. Igaz, a végén végrehajtóhoz is kellett fordulni, de sikerült visszaszerezni a 2/24-ed részt a kastélyból.

Egyezségkötés a bérlővel

Miután tulajdonos lett, Vormair István a megyei önkormányzat kérdésére elmondta, ő a közjó érdekében ingatlanrészét bérbe adja a benne tevékenykedőknek a törvény által szabott három évre, a kapott bérleti díj nyolcvan százalékát egy bankszámlán tartja, majd a kastélyra fordítja. „A szerződésben benne volt, hogy a törvény értelmében megszabott bérleti díjat köteles a bérlő fizesse, ugyanakkor az állagmegőrző javításokat is el kell végezze. Ezt kérem, mindenki jól jegyezze meg” – fogalmazott Vormair, további részleteket olvasva fel az aktából, miszerint a bérlő kötelessége az épület épségét megtartani, karbantartani, hogy károsodás ne érhesse. „Ez azt jelenti, hogy ha a tetőről leesik tíz cserép, akkor ő azokat felrakja. Ez érvényben volt 2013. szeptember 8-ig, és ez idő alatt számtalanszor hívtam fel a megyei tanács figyelmét, dossziészámra vannak az aktáim, hogy a szükséges, állagmegőrző javításokat el kell végezni. Ígéretet kaptam, de nem lett belőle semmi” – szögezi le a kastélytulajdonos.

Ingyenes bérleti időszak

A szerződés időtartamának lejártát követően tárgyalásra került sor a megyei tanács képviselőivel, újabb ígéret hangzott el a munkálatok elvégzésére a következő időszakban, mikorra díjmentesen kérték használatba a kastélyt. „A haszonkölcsönről szóló szerződésben is szerepelnek a kölcsönvevő kötelezettségei, köztük az, hogy jó tulajdonoshoz méltóan használja és karbantartja az épületet, rendeltetésének megfelelően használja, a szerződés lejártakor pedig köteles az ingatlant visszaadni. 2013. november elsejéig szólt az újabb megállapodás, s csak annyit csináltak, hogy vásároltak négyszáz darab cserepet, ami az összfedélzet egy százalékára sem volt elegendő. S ezek után kérik, hogy adjam tovább is ingyen nekik használatra. Hogy legyen nekem bizalmam ezek után?” – teszi fel a kérdést Vormair.

Szemet szúró pénzköltések

„Igazat adok a jogásznak abban, hogy egyszerre nem lehet százezreket költeni, de nem kellett volna várni, amíg ilyen nagyra nőnek a javítási költségek. A szerződésben az van, hogy a tulajdonosnak olyan állapotban kell számba adni az épületet, amilyenben 2001-ben, a kérésem letételekor volt” – mondja a tulajdonos, majd példákkal áll elő olyan pénzköltésekre, amelyek szerinte indokolatlanok voltak, amelyeket a kastély állagmegőrzésére is lehetett volna fordítani. „Az intézménynek 14 alkalmazottja van. Hozzá tartozik a vendégház, de ott maximum négy személynek van dolga, tízen a kastélynál lehetnek. Ez sok, de nem lenne vele gond, ha még nem lenne több mint huszonnégy személlyel szerződés különböző munkálatok elvégzésére. A képeket papíron annyit forgatták, hogy ha ez a valóságban megtörtént volna, már nem lenne rajtuk festék. Erre lettek elszámolva pénzek, és amit mondtam, mindenre dokumentumom van. Én állítom, ha akkora a krízis, mint amekkoráról beszélnek, akkor nem kellett volna így költekezni. Egy gazdaember három, esetleg öt személyt tartana, de azok, ha leesik egy cserép, rögtön helyretennék. Csak megjegyzem, olyan a gazda, hogy miután az eső befolyt a Lovagterembe, egy nagy nejlont húztak ki a tetőtérbe, így oldotta meg a problémát” – fogalmazott a tulajdonos.

Párbeszéd híján pereskedés

Vormair állítja, többször írt levelet a megyei önkormányzat elnökéhez, azokban felsorolta a rendellenességeket, kitért arra is, a központ alkalmazottjai hogyan tárgyalnak vele, mint tulajdonossal, hogy minden tiszteletmegadást mellőznek: „Azt is mondták nekem, amikor felhívtam a figyelmüket, hogy a kapubástyáról hiányoznak cserepek, hogy Vormair hozzon létrát, s tegye fel a cserepet. Hát ez miféle magatartás?” De nemcsak vele bánnak bárdolatlanul bizonyos személyek, állítja, hanem a turistákkal is. Arról is írott, sajtóban megjelent panaszt tartogat aktacsomójában. Mint mondja, november közepén is asztalhoz ült Borboly Csabával, a megyei közgyűlés elnökével, ígéret volt, hogy külön könyvelésbe kerül a Lázár-kastély pénzforgalma, az igazgatással is más személyt bíznak meg itt. Mivel változás nem történt, ilyen formában a folytatást sem akarja, Vormair az igazságszolgáltatás útján kéri a szakértő szerint megállapított bérleti díjat. „Nem volt, akivel értekezni, nem maradt más választásom, mint a bírósági utat választani a bérleti díj ügyében. Nem volt párbeszéd. Még most sem tájékoztatnak a dolgokról, azt sem közölték, hogy bezárják a kaput, elviszik a festményeket” – mutatott rá Vormair.

Számonkérés következik

A kastélytulajdonos szerint nem menekül meg a bérlő a számonkéréstől, illetve november elsejétől a bérleti díj kifizetésétől sem azáltal, hogy lakatot tett a bejáratra. Ameddig nem kerül sor hivatalos átvételre, átadásra szakértő jelenlétében, aki igazolja, hogy eredeti állapotban kerül vissza gazdájához az ingatlan, az ügy nincs lezárva. Vormair ragaszkodik a pontos elszámoláshoz, addig nem látja lehetőségét, hogy bármilyen formában is beszélni lehessen a kastély újranyitásáról, turistafogadásról. Leszögezi: ő egy a három tulajdonos közül, társaival ez ügyben részéről nem történt egyeztetés.